A pénzügyminisztérium megbízásából készített Költségvetés 2006 oldalon az egyszerű földi internetezőknek is joguk van belebuzerálnia a jövő évi költségvetésbe. A részletekbe - jellemzően - játszásiból sem engedik beleütni az orrunk - pedig ötletünk lenne sok.
A játék lényege, ha megtisztítjuk a rárakódott enyhe politikai PR-illattól -, hogy kipróbálhatjuk, milyen is döntéshozóként elosztani a költségvetés számára rendelkezésre álló parányi 11 ezer milliárd forintot.
Az első pillantásra irdatlannak tűnő pénzösszeg továbbgondolva is az marad, mert hiába vagyunk rá 10 milliónyian, ez azt jelenti, hogy minden magyar állampolgárra - beleértve a csecsemőket is – évi 1 millió 100 ezer, havonta 89 900 forintos állami kiadás jut, ami már majdnem szocializmus. Azzal a különbséggel, hogy most tizedannyira sem érezzük állam bácsi szociális hálót és egyebeket szövögető kezeit a fenekünk alatt, mint a Kádár-korban, hogy ezzel a kis szóképpel kellően kedvébe járjunk a Thürmer-párti olvasóinknak.
No de akkor – vetődik fel a kérdés - hova a túróba megy a suska, ami kis családunk esetében évi csekély 4,5 millió forint?
A szóban forgó honlap elvileg ez ügyben szeretné felhomályosítani az állampolgárokat, másrészt lehetőséget ad nekik, hogy az egyes költségvetési fejezeteket saját szájízük szerint átcsoportosítsák.
Mivel kisgyerekkorunk óta más vágyunk sem volt, mint költségvetési fejezeteket átcsoportosítani, érthető lelkesedéssel vetettük be magunkat a büdzsékészítés rejtelmeibe.
Hogy aztán néhány perc múlva annál szomorúbban konstatáljuk, hogy az egész elakad valahol a közgazdasági szakközépiskola makrogazdaság tankönyvének bevezető fejezeteinél.
Azt a világért sem mondanám, hogy totál értelmetlen az egész, mert arra jó, hogy a plebsz legalább a kontúrokat megismerheti, ha akarja. (Naná, hogy nem akarja, mert leköti a Barátok közt vagy a Vágó-műsor, de ez más kérdés.)
Ahhoz ugyanis nem kell Nóbel-díjas közgazdásznak lenni, hogy a kördiagramból lássuk, a nyugdíjrendszerünk előbb-utóbb összeroskad, hogy gyerektámogatásra csak relatíve megy sok, hogy valami rejtélyes okból háromszor annyit költünk elő- és rokkantnyugdíjra, mint munkanélküli segélyre (!), hogy a felsőoktatás nyeli a pénzt, mint a kacsa a nokedlit, hogy kutatás-fejlesztésre - ami a jövő záloga, mint tudjuk a közhelyből – kiadásainknak 1 százaléka sem jut.
Úgy 15-20 percig le is köt mindez, hogy azután feltűrjük az ingujjakat, azzal a szándékkal, hogy számtalan sziporkázó ötletekkel a fejünkben frankón átszabjuk az egészet. Csak hát éppen a lényeget, az átszabást nem engedik.
Mert a program éppen annyira enged belebuzerálni a számokba, hogy annak éppen ne legyen értelme. Mert hiába gondolom én azt, hogy a közszolgálati tévének ebben a formában éppen elég lenne egy nulla forint körüli összeg, ha csak egy nagy műsorszórási kalapot találok, és hasonló a helyzet a nagy pénzzabáló „Törvényhozó és végrehajtó szervek”, a „Kulturális intézmények” és a „Sport és szabadidős tevékenységek” fejezeteknél. Meg ahova átcsoportosítanék lelkesen, ott is.
Hiába viszket hát az ember keze, hogy most aztán megmutatja a tehetetlen mamlaszoknak ott a parlamentben, hogy minden sírás ellenére hol is lehetne farigcsálni a kiadásokból, úgy érzi magát, mint a mesében Mátyás király, aki kapott ajándékot is meg nem is, de főleg nem. Mert a Költségvetés 2006 oldalon úgy pofázhatunk be a költségvetésbe, hogy igazából mégsem.
De hogy ne csak kritizáljunk, hanem egy konstruktív ötlettel is előálljunk a végén, ezennel javaslunk egy 21 millió forintos konkrét megtakarítást: Pontosan ennyit költött a kormány a honlap elkészítésére és népszerűsítésére.
Költségvetés 2006