A fokhagyma erős szaga járta át az MMIK színháztermét vasárnap este. Azt gondoltam, a bemutató előtt elfelejtett szellőztetni a takarító. Vagy már a premier előtt megtartották a bankettet cigánypecsenyével?
Török Gábor, a Ferrum lelke szívesen jellemzi munkáit a keserédes szóval, ami többször inkább csak nehezen emészthetőt, kényszeredett családi-baráti félmosolyokat erőltetőt jelent. Ezúttal tényleg olyan darabot választott, amire más jelzőt nehezen találnék.
Novákék megszokásból unalmas hétköznapjaikat élik, amikor a történelem színpadára beviharzik a második világháború. Az események sorrendiségét a továbbiakban Maruska, a fiatal lány –Németh Márta árnyaltan felépített figurában hozza- naplójából idézett részletek, és a hozzájuk kapcsolódó illatok határozzák meg.
A „törökös” rendezői klisék (nagy asztal mellé szerveződő cselekménysorok, indokolatlan oda-vissza szaladgálást szolgáló nézőtéri járatok, élőkép-jelenetek) mellett üdítő ez a fizikálisan is megjelenített szag-orgia. Szétföccsen előttem egy narancs leve, hátul megsül egy fokhagymás pirítós, májust idéz a felém permetezett pacsuli.
A háborút a családban ki-ki a maga módján éli meg, vészeli át. A szülők mellett észrevétlen megy el, a már-már szenilis nagypapiban – aki eladdig leginkább Dolák-Saly trottyos öregemberére emlékeztetően darvadozott hintaszékében - a korábbi világégés huszáros manírjait idézi fel. A nagyobbik fiúból kupecet nevel, a kisebbikből, a nihilistából érett férfit farag. A legendáktól övezett, tékozló bárány nagybácsiból ellenálló lesz, míg a csupafül házmesternéből besúgó. A színészi alakítások közül utóbbiban nyújt maradandót Gerencsér Mónika.
A színen végig velünk van a Lüke fiú, hol emblematikus, hol valóságos alakban. Ő az, aki filozófiai mélységekbe-magasságokba emeli a darab mondandóját. Enélkül ugye nehezen képzelhető el ferrumos darabválasztás. Ám ezúttal a szentenciák nem agyonmagyarázottak, az értelmezést ránk bízzák. Ebben rejlik a darabnak számomra fontos erénye, gondolkodhatok anélkül, hogy a számba rágnák, mit gondoljak.
A másik pedig a finom humor, nevezzük ez idő szerint groteszknek, ami átjárja a cseh Jan Schmid írását. Nem véletlen hát a műfaji kategória. Hasek, Hrabal figurái már eddig is tiszteletbeli hazánkfiai voltak, mindannyiunk közeli ismerősei. S akik közel állnak hozzánk azokat könnyebb szeretni, legyen szó akár Schmid darabjának egy-egy figurájáról.
A Tizenhárom illatot is szívembe zártam, mert nevethető FeSzt bemutatót láttam. A fokhagyma illatát meg amúgy is kedvelem.
Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ
Jan Schmid: Tizenhárom illat
Egy diáklány naplójából
A Ferrum Színházi Társulás előadása
Rendező: Barasits Árpád és Török Gábor
Belépődíj: diák:400 Ft, felnőtt:600 Ft