Vélemény

Jobboldali kampány: Vesztes csapaton ne változtass!

2006.03.26. 18:47

Sokáig kedve sincs az embernek írni erről a négyévente bekövetkező agyzsibbadásról, hogy aztán mégis késztetést érezzen, főleg mert azt veszi észre, a nagy kavarodásban a jobboldal elhoppolta a szociktól az általános töketlenséget, aminek következtében aztán jó esélye van a süllyesztőbe kerülésre. Magunk között szólva, más nem is dukál annak, aki nem talál fogást az úgynevezett magyar baloldalon.

Nem tudom, az olvasóknak mit mond Petrasovits Anna neve. Nem, nem ő volt a női kajak-kenu csapat ezüstérmese Barcelonában, és ha valakinek egy Playboy-lány ugrik be, az is jócskán téves irány.

Az idősebbeknek emlékeztetőül, a fiatalabbaknak okulásul írom, hogy Petrasovits Anna annak idején a szociáldemokrata párt vezére volt a rendszerváltás éveiben. A szocdemeknek az első szabad választások előtt, 1990 szépséges tavaszán mást nem kellett volna csinálniuk, mint kiírni egy papírra a homlokukra, hogy mi vagyunk a szociáldemokraták, hogy aztán minden megerőltetés nélkül bekasszírozzák azt a 20-30 százaléknyi szavazatot, ami ezért a tőmondatért jár. De a mi Annánk másként taktikázott, végigcikázott az országon, méretes hülyeségeket üvöltve a kommunizmusról és az igazi szociáldemokráciáról. Az embereknek persze fogalma nem volt az igazi szociáldemokrációról, de annyit sejtettek, ha ilyen, abból ők, köszönik szépen, nem kérnek. Így aztán a mi Annánk sikeresen távol tartotta pártját a parlamenttől, bónuszként pedig a szociáldemokráciát Magyarországtól. Jó mulatság, férfimunka volt, ironizálhatnánk, ha nem tartanánk a feministák tiltakozásától.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy hál’isten finisébe érkezett a kampány, ahol minden józan ész azt súgja, a Fidesznek nem lenne különösebb dolga, mint mosolyogni hamiskásan, majd kiírni egy cetlire, hogy nem mi kormányoztunk az elmúlt négy évben, aztán elmenni sörözni, és csak a választások éjszakáján visszajönni, megnézni a végeredményt, aztán megint visszamenni a sörözőbe, megünnepelni a győzelmet.

Ha kritikus szemekkel visszanézünk az elmúlt négy évre – választópolgárként hogyan lehetne másként? –, akkor nagyjából azt látjuk, hogy annak első felében Medgyessy Péter osztogatott és nem csinált semmit, második felében pedig Gyurcsány Ferenc kampányolt és nem csinált semmit. Magyarország jelenleg kizárólag a pártbrosúrák és óriásposzterek szintjén mozdult előre, a valódi kérdések – korrupció, egészségügy, oktatás, népesedéspolitika, a világgazdaságban betöltött szerep és a többi – terén ugyanott tartunk, ahol négy évvel ezelőtt, csak az a talajvíz jött fel a toporgásunktól, amit államháztartási hiánynak neveznek. A többiről – hogy ki a jobb magyar vagy ki a köztársaság lánglelkű őrangyala – is el lehet persze vitatkozni évekig, csak nehéz az eredményt számszerűsíteni, meg még nehezebb a mindennapokban a bőrünkön érezni.

Szóval ha a Fidesz egy racionális pártképződmény lenne, akkor vagy csendben van és csak a fejét csóválja okosan, mint Horn Gyula az 1994-es választások előtt, vagy megszólal, és erős hangon felhívja a közvélemény figyelmét a fenti nem túl bonyolult összefüggésekre. Ezt ki lehetne egészíteni persze jól hangzó, a fentiekhez kapcsolható, enyhe fokon be nem beváltható szűkszavú ígértetekkel, mert a magyar nép egy része tényleg van annyira ostoba, hogy beszopja őket, vagy legalábbis ínyére van az ilyesmi.

De nem, a Fidesz más taktikát választott, és nekiállt beszélni, nyomta és nyomja a szöveget a sajtóban, a nagygyűléseken, a sajtótájékoztatókon, a kampányanyagban és mindenhol. És ez a veszte. A legújabb közvélemény-kutatási eredményeket persze rá lehet fogni Mikolára, Deutsch Tamásra, a szerveres fiúkra, az MDF-fenyegető figurára vagy akár Jumurdzsákra, de erős a gyanú, hogy inkább arról van szó, a párt képviselői hiába beszélik tele a padlást verkliként szolidaritással, változással, új gazdasággal, valahogy súlytalan az egész. Mintha maguk a beszélők sem tudnák pontosan, miről is beszélnek, illetve mit is tesznek majd, ha egyszer az áhított bársonyszékek közelébe jutnak. Vákuum van a Fidesz mögött, az a baj.

A választópolgárok jó része ostoba, de annyira azért nem, hogy ne érezné ennek a bizonytalanság leheletét a „Rosszabbul élünk” és a kínosan teljesíthetetlen ígéretek hátterében. A magyar ember pedig, tudjuk, kevés mindentől tart annyira, mint a bizonytalanságtól: példa erre a Kádár János viszonylagos népszerűsége vagy a mai magyar munkaerő mozdíthatatlansága, amely nemhogy külföldre, még a szomszéd városba sem megy szívesen dolgozni. A választók zöme tehát studérol egy kicsit a konyhaasztalnál, majd megvonva a vállát úgy dönt, hogy a szocik sem jobbak, de ez a kis rossz legalább biztos.

Az is igaz, a Fidesz bizonytalanságának bölcsője korábbra datálódik. A 2002-es választásokon már bebizonyosodott, hogy ebben a stílusban és ezzel a csapattal döntőt nem lehet nyerni, ám a párt rendületlenül ugyanazt kétes hozadékú és fantáziátlan taktikát nyomja – miként az angol klubcsapatok a szélen való elfutással és a vég nélküli beívelésekkel -, ráadásul a vesztes csapaton sem változtattak. Ha úgy tetszik a választásokra való alapok betonozásánál kispórolták a cementet, ami mulasztás később meglehetősen megbosszulja magát a falazásnál vagy a tetőgerendák felrakásakor.

Ha korábban a Fidesz úgy dönt, hogy idén nem újrafelhasznált Orbán Viktorral, Deutsch Tamással, Mikola Istvánnal, a roppant kínos médiasleppel és szellemi segítőkkel vág bele a hatalom visszaszerzésébe, hanem elvégzi a szükséges átszervezést a csapatkapitánytól a gyúrókig, közben kitakarít és kiszellőztet a budapesti pártirodákban, akkor most nagyon más lenne a lánynak a fekvése.

Akkor nem állna elő az a hülye helyzet, hogy újfent fennáll a lehetősége, hogy az emberek inkább rábízzák az országot a zakójukba bepállott volt pártfunkcionáriusokra és bizonytalan előéletű KISZ-titkárokra – tudjuk, korosztályunkból kik lettek azok -, akiknek láthatóan ugyanúgy nincs különösebb mondanivalójuk a mi jövőnkről, de ezt legalább hihetően kommunikálják.

Kimondottan nyugtalanító az egész, meg is bontok egy üveg vöröset.

További cikkek

Vélemény

Szerkesztőségi körkérdés: Szerintetek melyek a legjobb magyar filmek?

Vélemény

Termékpárbaj: HVG kontra Heti Válasz

Ajánló

Ez is érdekes lehet



.