Hankó Faragó Miklós kampányról és politikáról

A helyi kampány ideje alatt volt-e érdemi vitája a programokról a vetélytársakkal és a sajtóval?

 

A sajtóval érdemi vita folyik a programról minden sajtótájékoztató és interjú során, hiszen a sajtónak az a feladata, hogy rákérdezzen a konkrétumokra. A jelöltekkel ez kevésbé fordult elő, eddig egy szűk harmincperces vitaműsor volt a TV94-ben, most folyik egyeztetés a városi tévével egy másik vitáról, de összességében mindenképpen kevesebb lesz, mint amennyi indokolt lenne. Pedig jó lenne, ha a választópolgárok a kampány során minél inkább megismernék a jelölteteket és azt, amit képviselnek. Az SZDSZ még 1989-ben elkészítette a Kék könyvet, a rendszerváltás programját, és azóta minden kampányidőszakban készítettünk választási programot. Idén is mi voltunk az elsők, így örülnénk, ha a programok vitájáról esne szó, mert úgy gondolom, ebben erősek vagyunk.

Azért kérdezem, mert a mostani országos és helyi kampány sok mindenről szól, csak nem a programokról. Korábban volt egy sajtóreggeli, amelyen ön azt mondta, hogy politikailag Szombathely a béke szigete. Látjuk, hogy ez már nagyon nincs így, különösen az utóbbi hetekben. Hol siklottak ki a dolgok?

Nem tudom, mi ennek az eredője. Én személy szerint mindig azt gondoltam, hogy kell annyira tisztelnünk egymást és a választópolgárokat, hogy a jelöltek tevékenységéről és a programokról legyen szó a kampány alatt. Most is ehhez tartom magam, és semmilyen negatív kampányhoz nem vagyok partner. A kiélezett politikai verseny sem indokolja, nem indokolhatja a valótlanságokat tartalmazó, rágalmazó kampányelemeket. Nem tudom elképzelni, hogy az arrogáns, egymást lejárató stílusból valakinek előnye származzon, ez ugyanis sem szavazatszerzésre, sem az ismertség növelésre nem alkalmas.

Az ön kampánya mintha visszafogottabb lenne, mint a többi jelölté. Elég lesz ez a mai harsány világban?

Április 10-én erre a kérdésre valószínűleg precízebb választ tudok adni. Eddig én mindig így kampányoltam, soha nem öntöttük el a várost plakáttal, soha nem folytam a csapból, viszont képviselői tevékenységem során és most a kampányban is nagy hangsúlyt helyezek az emberekkel való személyes találkozókra. Lehet, hogy külső szemlélőként ez nem olyan látványos, viszont a szombathelyi polgároktól kapott vélemények, bíztatások, de a kritikák is nagyon fontosak számomra. Országgyűlési képviselőként nemcsak a szocialista és szabaddemokrata választókat, hanem Szombathely polgárait képviseltem a parlamentben. Így nemcsak a harsány kampánynak nem vagyok híve, annak sem, hogy a képviselő szemellenzős módon egyetlen oldalt képviselve dolgozzon. Az együttműködés a másik oldallal nagyon lényeges, ennek hiányától szörnyű a magyar politikai légkör.

Valóban szörnyű. Ön tizenhat éve a parlamentben dolgozik, lehet érezni, hogy rossz irányba tolódik a magyar politika?

Volt egy pont, amikor nagyon rossz irányt vett, és nagyon nehezen tudtunk feltápászkodni az akkori sokkos állapotból. Ez 1998 volt, amikor az akkori kormánypártok nem álltak szóba az ellenzékkel. Ez végtelenül elrontotta a politikai légkört, amit aztán a 2002-es kampány követett. Mi próbálunk ebből kitörni és visszaállítani a normális állapotokat, mert ez Szombathely és az ország érdeke. De nem szeretném teljesen az ellenzékre hárítani a felelősséget, mert ha mi nem teszünk gesztusokat feléjük, akkor mi is hibásak vagyunk.

Szombathelyt a kilencvenes évek derekán úgy emlegették, mint liberális fellegvárat. Mennyire maradt meg a város annak? Ezt most nehezebb látni, mivel immár másodszorra közösen indulnak a szocialistákkal.

A kérdés jogos. A szocialistákkal vannak kisebb vitáim, amiket nem kell szégyellni, de a négy évvel korábbi együttműködés egyértelműen sikeresnek mutatkozott. Erre bizonyíték, hogy most sokkal könnyebben értük el, hogy a pártvezetés és a helyi tagság egyetértsen az ismételt együttműködéssel. Ettől függetlenül az SZDSZ meg tud mutatkozni önállóan is. Erre jó alkalom volt az európai választás, ahol Szombathelyen 10 százaléknál magasabb támogatást kaptunk, most pedig a listás szavazatok fognak értékelni bennünket, illetve azt a munkát, amit a liberális párt a városban végez. A liberális elvekkel egyetértők száma egyébként ennél jóval magasabb a városban, ezt mind a közvélemény-kutatási adatok, mind a személyes tapasztalataim is megerősítik.

Miben tudott előrelépni a város az elmúlt négy évben, és miben nem sikerült?

 

 

Egy ilyen kérdés kapcsán azt tudni kell, hogy az országgyűlési képviselő feladata és felelőssége más, mint a helyi politikusoknak. Személyes véleményem az, hogy korábban soha nem látott mennyiségben kapott a város támogatást ebben a ciklusban. Több mint 15 milliárd forintról van szó, hadd említsem a közel 5 milliárdos új szennyvíztisztítót, 6,5 milliárd volt a határ felé épült elkerülő út, a főiskola informatikai központjához 1,4 milliárd jött és hasonló nagyságrendű összeg a kollégium építése. A TISZK-re is 1 milliárd forintot kapott a város. Felépült az 1 milliárd forinttal támogatott sportcsarnok, nagy tempóban épül a teljes egészében, 2,4 milliárd forintos központi forrást elnyert sürgősségi osztály a Markusovszky kórházban. Az igazi lehetőségek 2007 után jönnek: az EU-támogatások révén 6 ezer milliárd forintot lehet majd elkölteni fejlesztésre, ami napi 3 milliárd forintot jelent. Ez nagyon nagy lehetőség, de felelősség is, mert ha nem leszünk képesek jó programokat felmutatni, ezekhez a pénzekhez nem tudunk hozzájutni. Ez mindannyiunk felelőssége. Szombathely adottságai rendkívül jók, rajtunk múlik, mennyire tudjuk ezt kihasználni.

A kihagyott lehetőségek között említeném, hogy kevés a kereskedelmi szálláshelyünk. Ez nem csak magántőke kérdése, mert a privatizáció ösztönzésével a város is tenni tud ezért. Ezzel kapcsolatban el kell ismernem, hogy az előző polgármesteri ciklusban felmérhetetlenül jó ötlet volt a Savaria Karnevál felélesztése.

Szomorúsággal tölt el, hogy számos felkínált, eredménnyel kecsegtető megoldási javaslat ellenére még nem történt meg a főiskola egyetemmé fejlesztése. Amikor tavaly folytak a viták a fejlesztési pólusokról, számtalanszor hallottam a döntés-előkészítésnél, hogy a szempontok közül mennyire fontos a felsőoktatás, a doktori képzés, az egyetemi oktatók és akadémikusok jelenléte. Az egyetemmé válással egy régi mulasztást pótolnánk, de az nem megy, amit sokan szeretnének, hogy lecserélik a főiskolai táblát és kirakják az egyetemit. Ha egyedül maradunk, lemaradunk. Legutóbb a város és a megye döntéshozói a főiskola vezetőivel együtt tanácskoztak a Veszprémi egyetemmel való közös hálózati egyetemmé válás lehetőségéről. Nemrég tájékoztatott a Veszprémi Egyetem rektora, hogy az ott több mint egy hónapja elhangzottakkal ellentétben a főiskola sem írásban, sem szóban nem kereste meg őket az együttműködés részleteiről szóló tárgyalások előkészítése céljából, szándéknyilatkozat elkészítése sem történt meg.

A bolognai folyamat miatt nemsokára mindegy lesz, hogy minek hívják az intézményt. Most nagyon is reális veszély, hogy a főiskola nem tud megkapaszkodni a mesterképzésben, aminek beláthatatlan következményei lesznek. Egy politikusnak nem sok lehetősége van beavatkozni, de esetleg meg tudná megnevezni azokat a személyeket a főiskolán, akik miatt évek óta nem történik semmi.

Igen, jó lenne belátnia néhány döntéshozónak, hogy a személyes érdekeinél a város érdeke fontosabb. De annál többet egy politikus nem tehet, minthogy ezt minél többször elmondja. Én eddig is nagyon sok támadást kaptam, hogy beleavatkozom egy felsőoktatási intézmény életébe. Pedig erről szó nincs, ők döntenek mindenben. Mindenesetre nem a kormányzaton múlt, hogy helyzetbe hozzuk a főiskolát. Most újjáalakult a főiskola tanácsa, fontos lenne, hogy gyorsan felmérjék a helyzetet, és eldöntsék, milyen irányba kívánnak haladni. Ha ez meglesz, talán még mindig nem késő. De ahogy múlik az idő, az esélyek egyre csökkennek. Én most is, mint eddig is felajánlom a segítségemet minden progresszív elképzeléshez.

Hányasra értékelné a Gyurcsány-kormány teljesítményét?

Négyesre. A Gyurcsány-kormány nagyon sok társadalmi réteg érdekében tett intézkedéseket, ennek érződnie kell a nyugdíjasoktól kezdve a munkanélkülieken át az oktatásig, és ide sorolható az a komoly jogalkotói munka, ami a mi tárcánknál folyt. Azért nem ötös, mert eleve nem helyes, ha önmaga munkáját jelesre értékeli az ember. Követtünk el sok kis hibát, és bennem is van időnként elégedetlenség, hogy ezt vagy azt jobban lehetne csinálni. Még nagyon kemény munka van előttünk, de az irány jó.

Az SZDSZ, ahogy korábban is mindig, idén adócsökkentést, kisebb államot és az egészségügy privatizációját ígéri. Ugyanakkor, ha kormányzati pozícióba is kerül, várhatóan ugyanolyan kicsi lesz ezekhez a célokhoz, mint korábban.

Ahogy az adócsökkentéshez, a sorkatonai szolgálat eltörléséhez sem voltunk kicsik, az egészségügy átalakításához sem leszünk. A közhangulat olyan, hogy ma már nem csak azt nem kell bizonygatni, hogy rossz az egészségügy, hanem azt sem, hogy alapvető változások szükségesek. A rendszerváltásnak megfelelően sikeresen átalakítottunk számtalan területet, de ezt nem tettük meg az egészségüggyel. Állami monopóliumról beszélve össze lehet hasonlítani a mostani autópiacot és azt, amikor még Merkur volt. Azt volt a jó? Ha a telekommunikációban az internet-szolgáltatásban az SZDSZ vezérletével lebontott monopóliumok után kialakult verseny eredményeit nézzük, azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan csökkenő árak mellett, folyamatosan növekszik a szolgáltatások minősége. Miért lenne az egészségügyben másképp. Ragaszkodnunk kell az egyén választási lehetőségének megteremtéséhez is. Ma akkor sem mehet más biztosítóhoz a beteg, ha a befizetett járulékáért elégtelen szolgáltatást kap, vagy csak magánorvosnál, hálapénzzel tudja – ha tudja – biztosítani gyógyulási esélyeit. Ami a kisebb államot illeti, ez egy döntéssorozat, amely első elemének a felső állami intézményrendszerben történő változtatásnak kell lennie: kisebb parlament, kisebb kormány, kisebb központi közigazgatás. Ezt meg kell lépni, különben a következő országgyűlésnek nem lesz erkölcsi alapja, hogy bármilyen más téren változtatásokat hajtson végre.

 

 

Mint az Igazságügyi Minisztérium államtitkárától is kérdezem: Mit lehet kezdeni a korrupcióval? Tudjuk, hogy jelen van, nem sok minden változott, most mégis alig hallani róla a kampányban.

Sajnos én is úgy vélem, hogy a korrupció jelen van Magyarországon. Pedig nagyon sok pénzébe kerül mindenkinek, és még annak sem hatékony, aki él vele. Másrészt úgy gondolom, egy tisztulási folyamat kibontakozóban van, ha nem így lenne, akkor a téma a napi kampány részévé válna. Ebben része lehet a jogalkotásnak, ilyen például az üvegzseb-törvény vagy az elektronikus információ-szabadságról szóló törvény. Ez utóbbi olyan nyilvánosságot jelent, amely segíti visszaszorítani a korrupciót. Persze a korrupció ellen csak az tud fellépni, akinek kellő erkölcsi alapja van.

Nem lehet, azért nem kampánytéma, mert már egyik párt sem ártatlan?

Nehéz erre mit mondani. Ha a saját lelkiismeretével el tud számolni az ember, akkor azt hiszem, rendben van. Én az enyémmel el tudok. Úgy vélem, e téren Szombathelyen is van mit javítani, remélem, annyira nem vészes a helyzet. Azt nem tudom pontosan, hogy egy kelet- vagy dél-magyarországi városban mi a helyzet,

Az SZDSZ az utóbbi időben határozottan kiáll az alternatív életformák, a kisebbségek vagy a könnyű drogok mellett. Ezek látványos dolgok, de mintha a párt ezen arca elnyomná a másik, sokak számára komolyabb arcát, ami a szabad versenyről vagy az egyéni felelősségről szól. Mintha az SZDSZ balra csúszott volna, ugyanakkor például az ALON egyik közvélemény-kutatása szerint 11 százalék a magukat jobboldali liberálisnak mondók aránya.

Ami az enyhe kábítószerek legalizálását illeti, a párton belül is vita folyik róla, mert ez egy nagyon bonyolult kérdés. Én minden típusú kábítószer fogyasztása ellen vagyok, soha, semmi ilyen jellegű szert nem próbáltam ki, és erről igyekszem meggyőzni gyerekeimet is, bízom benne, hogy hallgatnak édesapjukra. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a gazdaságpolitikánk, az adócsökkentés, az egészségügyről vallott nézeteink, az informatikáról való véleményünk miatt bátran számíthatnánk az említett szavazóréteg támogatására is. Ha megnézzük a programunkat, ezekről van benne szó, és a kampányidőszakban is ezekre a kérdésekre helyeztük a hangsúlyt. Akik bennünket támadnak, azok persze hajlamosak az egyensúlytalanságot keresni, de mi is hibásak lehetünk, ha mindezt nem tudtuk megfelelően érzékeltetni. Megjegyzem a szabad verseny és az egyéni felelősség is a klasszikus liberális elvek közé tartoznak. Az jó, ha egy baloldali párt is magáévá teszi ezeket az elveket a politikájában, programjában.

Tervezi-e, hogy elindul ősszel a szombathelyi polgármesterségért?

Nem. Fel sem merült bennem, ez egy más bajnokságban való focizás. Ha felhatalmazást kapok, az egyéni mandátumomat szeretném tisztességesen ellátni.