Vélemény

Gyurcsány-rájátszás: Stopper indul

2006.05.02. 19:24

Drazsé és ellen-Drazsé, Vasi Riport, lengedező és levágott molinók, megtévesztő telefonok és szórólapok, fenyegetések, Magyar Vizsla, megzsarolt szabolcsiak, Rolling Stones-ként turnézó Viktor és Fletó, szervilis sajtó. Ásítsunk egy nagyot, legyintsük rájuk, mint a kelet-európaisággal járó történelmi szükségszerűségekre. Volt, ami volt, a jobboldal eltöketlenkedte és kész, innentől kezdve érdekesebb a jövő. Kedves egykori és mai ifjúkommunisták, sanszot kaptatok, hogy javítsatok múltotok meglehetősen sötét mérlegén. Stopper indul: hajrá!

Még folynak az utóvédharcok, a partizánok egyre szórványosabb fegyverropogása hallatszik a távoli hegyekben és völgyekben, a szívekben sincs még teljes béke, de a csata eldőlt, már javában folyik a diadalívek állítása és a sebek nyalogatása.

Hűen a szép magyar tradíciókhoz, politikusaink most is mindent eszközt bevetettek, hogy ezen a szegény országon segíteni tudjanak. Piros és narancsos táblákat festettek, melyeket a nép kezébe nyomtak mutogatásra, magasröptű kampánydalokat írattak, amelyet a baráti média segítségével a nép szájába tuszkoltak éneklés végett. Használható programok írásával nem sokat vesződtek, ami érthető, az igazi politikus alapból irtózik a konkrétumoktól, helyette inkább önzetlenül kampányol.

Bizony, önzetlenül. Mert legyünk racionálisak: Bár pártok mindegyike sokszorosan többet költött, mint a törvényileg rendelkezésére álló összeg, azt nem feltételezhetjük, hogy a hatalom érdekében a potenciális törvényhozók piszkos módszerekkel szedik össze a nemzeti jövedelem isten tudja mekkora hányadának számító összeget Budapesti és Vasi Riportokra, Magyar Vizslára, Drazsé Szemekre, molinókra, családtagokat lejárató szórólapokra, városokat beborító fényképerdőkre, a főnököket Rolling Stones-ként való turnéztatásra és hasonlókra.

Ha ugyanis feltételeznénk, hogy minderre a pénzt nem tisztességes módon vakarták össze, az azt jelentené, hogy az országban a törvényesség a közép-afrikai diktatúrák szintjén van. Helyette tehát valószínűleg az történt, hogy az érintettek olyannyira szeretnének az ország sorsán segíteni, hogy a kampány előtt kiveszik az bankszámlán levő pénzüket, kedvező kamatra kölcsönkérnek barátoktól, szomszédoktól, munkatársaktól, üzletfelektől. Így cselekedetük – habár szintén illegitim – mégiscsak respektálható vállalkozás. Az is tévútra vivő gondolat, hogy valaki azért fektet be iszonyú mennyiségű pénzt valahova, mert utána még iszonyúbb mennyiséget szeretne onnan kivenni. Már a feltételezés is mocskos. Jobban járunk, ha elhisszük, a segíteni akarás és az önzetlenség vezérelte választott és nem választott vezetőinket, amikor a fentebb leírt tevékenységeket megrendelték, majd amikor rendezték a számlákat.

Az elmúlt időszak legmulatságosabb fejleménye amúgy, hogy adva volt egy kormány, amely nem kormányzott, olyannyira nem, hogy az ország lejtőre került szekerét még lassítani sem volt hajlandó. Az előttünk levő szakadékra figyelmeztetés helyett inkább nagyhangon és meggyőzően ecsetelte az elsuhanó táj szépségét, miközben énekeltetéssel és tánccal szórakoztatta a nagyérdeműt.

A nagyérdemű persze nem mindig hülye, még ha néha annak is tetteti magát. Csak hát ha a másik irányba – történetesen jobbra - nézett, ott meg egy olyan kocsist látott, aki zavaros és végtelenül unalmas dolgokat habratyolt szolidaritásról, új gazdaságról, új társadalomról és hasonlókról, ráadásul azt próbálta elhitetni, hogy úgy lehet megállítani a veszélyes lejtőre került szekeret, hogy még taszajtunk is rajta párat lefelé.

Így vagy úgy, meglehetősen hülyét csinált magából a kampány során a jobboldal, amelyhez olyan nagyszerű figurától kaptak segítséget, mint a Mikola István, akinek néhány mondatával sikerült lenullázni néhány év munkáját, de Deutsch-Für Tamás és a többi régi motoros sem volt rossz választás az amúgy is elég langyos változás szlogennek az illusztrálására.

No de történt, ami történt, innentől kezdve érdekesebb a jövő. Annál is inkább, mert bár látszólag alig változott valami – maradt ugyanaz a két kormánypárt és ugyanaz a két ellenzéki párt –, a helyzet mégis radikálisan új lett, így feltehetően izgalmas politikai mozgásoknak lehetünk tanúi az alaposan bepállott magyar pártstruktúrán belül.

Nézzük meg például a kispártokat. Az MDF bejutott ugyan, de a baloldali média által ráadott XL-es méretű ruha lötyög rajta, mint tehénen a gatya. Az izmok csak Photoshop-képmanipuláció eredményei, és a mantraként darált európai konzervatív értékek is nehezen egyeztethetők össze mondjuk Schmuck Andor emblematikus figurájával vagy Leisztinger Tamás baloldali milliárdossal. Hogy lesz ebből komoly párt? - adódik a primitív kérdés.

A SZDSZ esetében egyértelműbb a mozgás iránya, a liberálisok legjobb úton vannak, hogy betagozódjanak a szocialisták alá. Már ma is csak nagyítóval lehet különbséget találni Gyurcsány Ferenc és Kóka János között, és szimbólum értékű Fodor Gábor visszalépése egy szocialista jelölt javára, csakúgy mint az a lelkesedés, amivel a kormányfőt - a hajdani KISZ-titkárt - a választások éjszakáján ajnározták a liberális hívek. Persze egy darabig még érdemes eljátszani a tiszta, szexmentes, kollegális viszonyt, ugyanakkor a testbeszéd arról árulkodik, komolyabb kapcsolat ez, már talán össze is bútoroztak a szeretők, még ha a látszat kedvéért még két lakcímre is vannak bejelentve.

A Fidesznek az lett a veszte, ami látszólag a legnagyobb ereje volt: Orbán Viktor, aki begyűjtött boldog-boldogtalant a zászló alá, Kerényi Imrétől Tölgyessy Péterig, és nem volt hajlandó figyelembe venni olyan apróságot, hogyha négy évvel ezelőtt kevésnek bizonyult ez a nagy ívű, de mégis zártközű és belterjes összefogás a szerencsétlen Medgyessy ellen, akkor mitől lenne hatékony a valamivel profibban játszó Gyurcsány ellen.

Szóval a jobboldal most ott áll egy megkopott vezérrel, akit se lenyelni, se kiköpni nem tud, akivel röhej lenne még egy választásnak nekimenni, de aki láthatóan mégsem hajlandó félreállni. Ha meg félreállna, akkor meg azért lenne cudar világ a Fidesz háza táján, éppen a már említett olvasztótégely-jelleg miatt. Arról nem is beszélve, hogy a jobboldal továbbra is híján van a szellemi energiáknak, mert Pataki Attilával, Für Lajossal és harmadrangú bértollnokokkal nehéz valami frappánssal előrukkolni. Szóval akit Hiller Istvánnal le lehet győzni, az megérdemli a sorsát, ugyanakkor egy angol típusú elhúzódó jobboldali válság azt jelentené, a baloldal továbbra is felelőtlenül tekergethetné az ország kormánykerekét – ahogy történt is az utolsó években.

És ha már előjött az angol hasonlat, gyorsan szögezzük le, hogy a magyar és külföldi média által hangoztatott Blair-Gyurcsány hasonlat költői képnek takaros ugyan, csakhogy köszönő viszonyban sincs a valósággal. Blair az angol kapitalizmus terméke, ahol baloldalinak lenni némileg mást jelent, mint a posztkommunista Magyarországon. Miközben a nyolcvanas években Tony gyerek Margaret Thatcher kőkemény konzervatizmusán próbált rést találni, addig Ferenc az elnyomó kommunista párt ifjúsági szervezetének volt vezetője. Mondhat bárki bármit, de ha a tájban valaki KISZ-titkár lett, mégiscsak azt hirdette magáról, hogy alapvetően nincs problémája sem az elnyomó rezsimmel, sem azzal, hogy Magyarország Szovjetuniónak a gyarmata. Arról sincsen tudomásom, hogy Tony gyerek aktívan részt vett volna az angliai privatizációban.

Természetesen lehet magyarázkodni, hogy ezek a szocialisták nem azok a szocialisták, csak hát ezzel meg az a baj, hogy a hajdani pártvagyont, a politikai tőkéből kovácsolt gazdasági tőkét, a médiakapcsolatokat mégiscsak megtartották, ott valahogy nem voltak annyira finnyásak. Márpedig dugni és szűznek maradni nem lehet egyszerre, ez még a politikában is nehéz, az meg különösen pikáns, ha a megújulás azt jelenti, hogy a régi volt pártkádereket régi volt KISZ-káderekkel váltjuk le. Az MSZP nagyjából annyira modern baloldali párt, mint amennyire a Fidesz modern jobboldali.

Ettől függetlenül, ha félretesszük indulatainkat, akár az sem lehetetlen, valamennyire mégis jogos a történelmi esély kifejezés. De egyáltalán nem azért, mert először fordul elő a rendszerváltás óta, hogy egy kormány újrázhat. Kit érdekel? Sokkal inkább a hegyként tornyosuló nehézségek miatt. Ha a második Gyurcsány-kormánynak valami csoda folytán tényleg sikerülne végleges és racionális pályára állítania a magyar társadalmat és gazdaságot - amiből hat éve folyik ki a pénz ész nélkül, ahol a pénzesládák ajtajai egyfolytában nyitva vannak fűnek-fának, mint a rosszlányok lába köze – az valóban komoly tett lenne. Esélyt kapnánk arra, hogy egyszer, egy kellően távoli jövőben végre nem Európa szegényháza legyünk.

Egy ilyen komoly nekigyürkőzés mellesleg nemcsak azt jelentené, hogy Ferencünk szembe megy – ha úgy tetszik pofátlanul, de mindegy, ez legyen az ő baja – a választókkal, de saját pártjának borzalmas kádereivel is elbánik, akik között iszonyú hagyományai vannak a semmittevésnek és a sumákolásnak. És nagyjából innentől kezdve lenne modern baloldali párt az MSZP. Egy ilyen népmesei fordulat esetén akár még a szocializmusban betöltött dicstelen szerep is megbocsátást nyerhet. Azért merem nagylelkűen megígérni, mert egy ilyen variációnak az esélye kellőképpen kicsi.

További cikkek

Vélemény

Szerkesztőségi körkérdés: Szerintetek melyek a legjobb magyar filmek?

Vélemény

Termékpárbaj: HVG kontra Heti Válasz

Ajánló

Ez is érdekes lehet



.