Vizet prédikálnak, de bort isznak, akik ma decentralizációról beszélnek – állítja Markó Péter a Vas Megyei Közgyűlés elnöke. Vele készült interjúnkkal folytatjuk a megyéről szóló sorozatunkat, amely jócskán árnyalja képet. Szót ejtettünk arról is, hogy ami a legnagyobb erősségünk lehetne, ott szenvedünk leginkább szükséget. Utak, felsőoktatás.
Vizet prédikálnak, de bort isznak, akik ma decentralizációról beszélnek – állítja Markó Péter a Vas Megyei Közgyűlés elnöke. Vele készült interjúnkkal folytatjuk a megyéről szóló sorozatunkat, amely jócskán árnyalja képet. Szót ejtettünk arról is, hogy ami a legnagyobb erősségünk lehetne, ott szenvedünk leginkább szükséget. Utak, felsőoktatás.
Vizet prédikálnak, de bort isznak, akik ma decentralizációról beszélnek – állítja Markó Péter a Vas Megyei Közgyűlés elnöke. Vele készült interjúnkkal folytatjuk a megyéről szóló sorozatunkat, amely jócskán árnyalja képet. Szót ejtettünk arról is, hogy ami a legnagyobb erősségünk lehetne, ott szenvedünk leginkább szükséget. Utak, felsőoktatás.
A megyéről szóló írásunk után összefutottunk a megyei közgyűlés elnökével. Markó Péter két állításunkat nehezményezte, az egyik a külföldi utakkal járó utazgatások említése, melyről nem bocsátkoztunk vitába, ahogy újságunkat érintő megjegyzésével sem. Nem esett jól neki – teljesen érthető módon – a papírgyár jelző sem. Arra kértük, ellenvetéseit ossza meg a nyilvánossággal.
De értelmezzük azt a megállapítást, hogy a megye az „uniós pénzözön gátja.” Az unióba 2004 májusában léptünk be, tehát két éve. Tavaly már fel kellett függesztenünk a pályázatokat, mert nem volt elég pénz. Tehát az a pénzözön már rég elfogyott.
ALON: Rendben, de azt mondják, jön az új.
„Az unió nem megyékben, hanem régiókban gondolkodik”. Valóban az volt a szlogen pár évvel ezelőtt, hogy az unió az a régiók Európáját fogja jelenteni, vagyis hogy a régiók megerősítésre épülne az Európai Unió. De ez az elképzelés az én tapasztalatom szerint megbukott a nemzeti kormányok ellenállásán, mert a kormányok is nehezen mondanak le kompetenciáikról és a pénz elosztásáról.
A lisszaboni stratégia óta egy olyan szemlélet kezd uralkodóvá válni, hogy az unió csak a nagyvárosokkal és nagyvárosokhoz kötődő agglomerációval tud versenyképes lenni. Ahogy olvasom a szakirodalmat unió Milánó és Bécs méretű városokban gondolkodik, nem pedig Szombathely nagyságrendben. Tehát ez a régiós megerősítés nincs már annyira napirenden.
Kivéve nálunk, ahol nagyon is.
Elsikkad az tény is Magyarországon, hogy az unió nem szól bele a magyar közigazgatásba, ez nemzeti hatáskör. Brüsszelből tekintve a megye egy régió, egy középszintű egység, ez csak elnevezés kérdése, hogy épp megyének hívják.
Van egy nagy elánnal bedobott közigazgatási korszerűsítési elképzelése a kormánynak. Időként úgy érzem, egy reformpánik uralkodik Magyarországon, és ennek a reformpániknak kulcskérdésévé válik megint a megyekérdés. Mintha a megye ellenállásán múlna, hogy a közigazgatási reformot végre tudjuk hajtani, pedig ennek a megye csak egy kis szereplője. És nem a megyén múlik, hogy menyire nem kap hatáskört, nincsen adóbevétele. Nem akarják meghallani tekintélyes a nemzetközileg elismert Verebélyi professzor véleményét, aki a megyék mellett áll ki szakmai érveivel. Nem a megye-kontra régió a legfontosabb kérdés. A közigazgatás korszerűsítésnél a valódi kormányzati hatalom decentralizációját várja el az Európai Unió.
Nekem úgy tűnik, hogy most épp ez az, mi nem teljesül, ezzel mintha Magyarország szembe menne a szubszidiaritás uniós alapelvével, azzal hogy döntéseket minél közelebb hozzák azokhoz, akiket ezek érintenek.
Ezt én is így látom. A szubszidiaritás elvének ellentmond ez az egész közigazgatási kísérlet: a kötelező kistérségi társulások létrehozása kompetenciák elvonásával jár a települések önkormányzatától, vagyis központosítást jelent. Ezzel, és a még létező megyei hatáskörök regionális hatáskörbe utalásával távolabb kerülnek a döntések az emberektől.
A kormány viszont azt mondja, ez az átszervezés az, ami szükséges az uniós pénzek fogadáshoz: hogy visszatérjünk az írásomban kifogásolt mondathoz.
Az ember mondja, de nem jut el a közvéleményhez, hogy a regionális fejlesztési tanács nagymértékben megfelel az európai uniós strukturális alapok fogadása feltételeinek. A tanácsok munkáján lehet javítani. Hogyan? A tanácsok fele legalább minisztériumi delegált. Kellene egy vagy két minisztérium, amelyik a strukturális alapokat illetve a mezőgazdasági alapokat felügyeli, a több pedig ne legyen bent. Ezzel lehetne bizonyítani, hogy elkötelezett vagyok a decentralizáció és a regionális önkormányzatok létrehozásban.
A 36 dekoncentrált szervezetet lehetne a megyei önkormányzat alá rendelni. Ezek között most nincs horizontális koordináció, mindenki végrehajtja az utasítást, amit a minisztériumból kap.
A kormány által elfogadott koncepció szerint a regionális operatív programokra mi is készültünk, de a dolog nagyon elbizonytalanodott, sőt, ezzel az új képződménnyel, amely a fejlesztéseket tartja majd a kezében a kormány még a minisztériumoktól is elvon hatásköröket, ezzel szintén nem a decentralizáció felé megyünk. Decentralizációról beszélnek, és centralizálnak, vizet prédikálnak és bort isznak.
Ugyanakkor érkeznek groteszk elvárások a belügyminisztériumtól, hogy például szervezzük meg a gyapjaslepke elleni védekezést, holott legalább két hivatal dolgozik a megyében, amelyiknek ez feladata lenne. Ez is azt mutatja, hogy valahol mégis szükség volna a megyékre. Azt is hallottam, hogy százmilliárd forintba kerül a megyék fenntartása, ez nem igaz, ez legfeljebb 4-6 milliárd forint lehet.
2007 a nyakunkon van, hogy lesznek ebből pályázatok, ha még az sincs eldöntve pontosan, hová érkezik a pénz?
Az intézményi háttér adott a strukturális és kohéziós alapokból érkező pénz fogadására, ám előkészítetlenség miatt nem fogunk tudni 2007-ben pályázatokat beadni, szerintem erre csak a következő évtől lesz lehetőség. A legoptimistább becslések szerint 550-600 milliárd forintot tud hét év alatt a három megye elkölteni. Ebből 100 milliárdot Győrnek ígértek a pólusközpont kialakításra.
Hogyan juthat el a pénz a megye legkisebb falvaihoz, például Sárfimizdóra? Ez a község is rajta van Európa térképén. Én katasztrofálisnak tartom a megye kistelepüléseinek helyzetét, és nem nagyon látok fejlesztést. Hol részei ezek a kistelepülések a nagy régióknak, vagy olyan összefogásoknak, mint az Alpok-Adria munkaközösség?
Minden egyes kistelepülés tagja egy kistérségnek. A polgármester egy része nem vesz részt a területfejlesztési tanácsok ülésein, vannak viszont, akik nagyon jól lobbiznak, és minden héten valami új feladattal jönnek. Vannak települések, ahol évek óta nem történt semmi a faluban. Sok múlik a település vezetésén.
A nagyrégiók szerveződése 10-20-50 éves kifutású. Az Alpok-Adria arra volt jó, hogy legalább ennek az öt megyének vezetését integrálja. Egy politikai keretet adott, és jó tanulási folyamat volt, de vannak konkrét eredményei is. Például körmendi kosarasok kapcsolata Benetton-Trevisóval, amelyben venetói kollégám segített.
Több eurégiós együttműködésben is benne vagyunk, elkészültek a fejlesztési elképzelések, tehát rajtunk nem múlik a megvalósításuk. Azt viszont nem lehetett elérni, hogy a határon túli szerveződéseket elismerjék önálló büdzsével rendelkező jogi személynek. De ez nem jelenti azt, hogy nem kellene ezen dolgozni. Ezek 20-50 éves projektek.
Miben látja Vas megye erősségét, mi az, amit jól tudunk kamatoztatni ezekben a projektekben?
Erősségünk a földrajzi elhelyezkedés, a gyorsforgalmi út hálózat fejlesztésével. Mindenki vágyik egy egyetemre is, de azt látom, hogy nincs konszenzus abban, hogy a bölcsész vagy műszaki képzést fejlesszük. Én bölcsészként is azt mondom, a műszaki képzés felé kellene erőteljesen elmozdulni, hogy ki tudjuk szolgálni a munkaerő-piaci igényeket. Látok jó kezdeményezéseket, Veszprémből Sopronból, időnként aláírunk egy-egy megállapodást, de ezekből szinte semmi nem valósul meg.
Elnézést, ezek inkább gyengeségek...
Erősség a természeti és épített környezet, lehetne rá építeni egy wellness és szelíd turizmust. Vannak is kezdeményezések, de még nem ált össze rendszerré, amelybe például a kastélyok is beilleszthetőek lennének.
Milyen veszélyek leselkedhetnek Vas megyére?
Az eddigiekből is kiderült, hogy ha a megközelíthetőségen nem tudunk javítani, az veszélyt jelent, ugyanígy az oktatási rendszer átalakítására is szükség lenne. De a demográfiai helyzet is rejt veszélyeket, hiszen öregedik a megye.
Kapcsolódó anyagok:
Markó Péter blogja
Mit csinál a megye?