

ALON: A Fideszből való kilépését az elhibázott szövetségi politikával indokolta. Ez mit is jelent közelebbről?
Szabó Gábor: Az elmúlt hónapokban a Fidesz elnökségi tagjaként és frakcióvezető-helyettesként azon munkálkodtam, hogy az egész jobboldali spektrumot egy választási szövetségbe tömörítsük. Ezt a törekvésemet leszavazta az elnökség. A mostani helyzet szerint a szövetség a Pro Savaria egyesületet jelenti, ugyanakkor a közvélemény-kutatások és az országos választások azt mutatják, hogy az MDF politikai súlya sokkal nagyobb Szombathelyen, mint amennyit sejteni lehetett. Körülbelül az SZDSZ-hez hasonló a támogatottsága, és én úgy gondoltam, a 40 százalékos Fidesznek alapvető érdeke egy ilyen szövetség. E nélkül a jobboldalnak nincs esélye. Kilépésemmel figyelmeztetni szerettem volna a Fideszt, hogy rossz irányba politizál, ez a fajta politika ugyanis azt jelenti, hogy a párt veszíteni akar.
Személyi kérdést is említette az indokok között
Három Pro Savariás jelöltet támogat a Fidesz, egyéni jelölteket és a polgármester-jelöltet, Molnár Miklós személyében. Ez az egyesület nem nagyon jeleskedett a közélet fórumain az elmúlt négy évben. Politikai erkölcsi szempontból sem tartom korrektnek a négy évvel ezelőtti Fidesz-bukást elidéző csoport ilyen fajta megbecsülését, mert a választók nem felejtenek. Ráadásul joggal teheti fel a kérdést a szavazópolgár, hogy hogyan lehet az, hogy a párt nem talál saját jelöltet.
Nagyon sok minden történt önnel az utóbbi években. Nem csalódott a politikában mint egykori humán értelmiségi?
Az elmúlt években a politika olyan irányt vett, ami valóban nem a humán beállítottságú embereknek való. Amikor visszatértem a civil pályára, felmerült bennem, hogy abbahagyom, ugyanis jobban érzem magam a főiskolai oktatás alkotó légkörében, mint a politikai iszapbirkózásban, amely egyre inkább egyféle mentális pokol országos és helyi szinten egyaránt.
És mi tartja még benne?
Egyrészt az, hogy 16 éve dolgozom ezért a városért, mindig a közélet motivált, soha nem saját ambícióim. Nem vettem részt például vállalkozásokban. Mondhatnám azt, hogy még bennem van az az értelmiségi mítosz, amely a közérdeket mindenek felett állónak tartja. Ugyanakkor azt látom, hogy az utóbbi időben – országos és helyi szinten is - nagyon előtérbe kerültek a tőkés érdekek, hogy finoman fogalmazzak.
Ez korábban nem így volt?
Nem. Ez a paradigmaváltás a 21. század jelensége. Szelényi Iván szociológus már 1992-ben megmondta, hogy az egy ünnepi pillanat volt, hogy az értelmiség a rendszerváltás után hozzájutott az osztályhatalomhoz, de eljön az idő, hogy – az állami rabszolgaság után - a tőke rabszolgájává válik.
(Egy kollega kérdésére, hogy politikai pályafutását az MDF-ben kívánja-e folytatni, Szabó Gábor kitérő választ adott, sem megerősítve, sem cáfolva az utóbbi napokban felröppent ilyen jellegű értesüléseket.)