Rákász Gergely a Don Boscóban

A szombathelyi Don Bosco Művelődési Házban közel százfős közönség lehetett része egy tényleg nagyszerű előadásnak. A program gyakorlatilag zenetörténeti barangolás volt, amely a barokk és romantika világába kalauzolt.

Művei felcsendülése előtt a művész magyarázatokat fűzött a zeneművek megértéséhez, ezek az információk tették kerekké az orgonadarabok befogadásának élményét: nem csak hallhattuk, hanem meg is érthettük azok keletkezését.

A koncerten Bach, Liszt, Widor, Vierne, Franck zenedarabjai csendültek fel az említett összekötő szövegekkel, miközben kis ismertetőt is hallhattunk az orgonáról, melybe – tudtuk meg - hangszercsaládokat építettek be. Így több hangszer hangján képes megszólalni: trombitaként, oboaként, fuvolaként, brácsa vagy cselló hangján is. Megszólaltatásához nem csak a kéz, de a lábak összjátéka is szükséges a tökéletes hanghatás eléréséhez.

Rákász Gergely orgonajátékét egy néző „Ez igen!” felkiáltással jutalmazta egy Bach-orgonadarab végén, a közönség tapsviharát megelőzően. A hang tulajdonosának annyiban igaza volt, hogy az est nagyszerű élményt nyújtott annak is, aki korábban nem ismerte az orgonamuzsikát, a közel kétórás élőkoncert élményét pusztán a művelődési ház kényelmetlen fatámlás és faülőkés székei árnyékolták be kissé.

„Sajnos a médiában ha valaki három értelmes szót vakkant, már sztárnak titulálják” – tért el kicsit a zene témájától az orgonaművész. „Mai világunk nem arról szól, hogy értékeket közvetítsünk. A művészet, a muzsika az Isten, mi magunk csak a misszionáriusai vagyunk” – vallott művészetfilozófiájáról az orgonista.

A koncert után szembesültünk azzal a ténnyel, hogy művésznek önmaga menedzselésével is foglalkoznia kell, ha felszínen akar maradni. Az előadás végén lehetőség volt lemezvásárlásra, majd felhívta megújult honlapjára a nézők figyelmét.

A zenét szerető, az orgonamuzsika iránt érdeklődő hallgató pedig megkapta amire vágyott: egy igazán kellemes, könnyed, de mégis szellemi energiával feltöltő nyáresti kikapcsolódást.