Csehországi kalandozás a világörökség nyomában: Krumlov, Budejovice, Prága, Telc

Cesky Krumlov

Első nap a reggeli órákban indulunk busszal Szombathelyről, Ausztriát csak az autópályákon keresztül látjuk. Elhaladtunk Bécs, az osztrák Dunakanyar, Melk és Linz mellett, majd a cseh-osztrák határ után megérkeztünk Cesky Krumlovba.

Az 510 méter magasan fekvő város teljes műemléki védettséget élvez, a világörökség része. Vára jelentőségét tekintve a prágai Hradzsin után következik. A vörös torony, a belső várudvarok és kapuk, a valódi medvék által őrzött várárok, a sok kicsi üzlet számos érdekességet tartogat. A vár és környéke meglehetősen jó karban van, ugyanezt a kisvárosról már kevésbé mondhatjuk el.

Érdemes néhány órát eltölteni a kacskaringós utcácskákon, az ódon falak között. Számos vendéglő és kávézó csábítja a látogatót, legnépszerűbbek a vízpartra épült vendéglátó-ipari egységek. Kiválóak a helyi specialitások, a halételek. A folyón, amely alacsony vízállású, sok kajakost, raftingolót látunk. Kísérőnk szerint kedvelt strandoló hely is, főleg a helyi gyerekek és fiatalok körében. A vár maga üdítő zöld környezetben fekszik, csábít egy kiadós sétára vagy túrára.

Ceske Budejovice

Cesky Krumlov után Ceske Budejovice-be indulunk. Az út alatt megtanuljuk a helyiség nevét, ami nem könnyű feladat, mivel a cseh nyelv továbbra is reménytelenül idegennek tűnik számunkra.

Ceske Budejovice belvárosa szintén műemléki védettség alatt van. A főtér érdekessége, hogy mind a négy oldala egyforma hosszú, és a teret határoló lábas házak alatt végig árkád van. Így esős időben is körbesétálhatjuk úgy a teret, hogy nem ázunk bőrig.

A városka két dologról nevezetes, itt készül a Budweiser sör, és itt gyártják a híres Koh-I-Noor termékeket. Ilyen márkájú ceruzája, radírja minden kis és nagyobb diáknak volt a hetvenes, nyolcvanas években Magyarországon is. A közös múlt kézzelfogható emlékei ezek.

A sok élmény után beülünk egy sörözőbe Budweisert inni. A társaság férfi tagjai meg vannak elégedve a sörrel, a kiszolgálás kicsit lassú, a pincér csak csehül beszél. Ekkor még bízunk benne, hogy majd Prágában minden frappánsan megy.

Prága

Az esti órákban érkeztünk meg Prágába. Itthon az utazási irodában azt a tájékoztatást kaptuk, hogy mindenhol nagyon jól beszélnek angolul, cseh koronát csak keveset vigyünk, hiszen az eurót elfogadják mindenhol.

Ehhez képest a szállodában - három csillag, cseh mércével, nálunk nem lenne, csak kettő – a recepciós sem angolul, sem németül nem beszél. Végül megértetjük magunkat és elfogyasztjuk a vacsorát: helyhez illően prágai sonkát. Ezután irány a város, Prága éjjel. A villamosjegyet is csak „csehül” tudtuk megváltani, így az éjszakai járatokról nem sikerült megtudnunk, hogy mikor és meddig járnak.

Prága késő este és éjjel igazán lenyűgöző. Kellemes pezsgés jellemezi a főbb látnivalók környékét, egyik látványosságtól a másikig sodródunk.

Igazán filmszerű az élmény, olyan, mintha egy kosztümös film díszletei közé tévedtünk volna. Az idő hamar elrepül, miközben jó pár kilométert gyalogunk. Ekkor jön az ötlet, hogy kéne még egy korsó sört inni. Csakhogy ez a cseh fővárosban hétköznap este 11 óra után nem is olyan könnyű dolog. Ugyanis a kocsmák bezárnak 11-kor, illetve nem zárnak be, a bent tartózkodókat nem rakják ki, de italt már nem szolgálnak ki. A sokadik sörözőben találunk egy pultost, aki ért angolul, és elmondja, hogyan találunk egy bárt, ahol ihatunk egy italt. Végül meg is találjuk ezt a helyet, kellemes éjszakai hangulat, cserébe lassú és mogorva kiszolgálás, nagyon húzós árak. Ennek ellenére jól érezzük magunkat, kettőkor záróra, indulunk vissza a hotelbe. A villamos már nem megy, így taxizunk, elfogadható áron.

Másnap egész napos városnézés helyi idegenvezetővel. A pozsonyi incidens után már nem kockáztatunk. Végigjárjuk a klasszikus „Arany Prága” túrát, a Hradzsinból ereszkedünk lefelé. Prága épített környezete tényleg gyönyörű, az Óváros, Szent Vitus Székesegyház, az Arany utcácska, a Károly híd, a számos torony és templom mind-mind lenyűgözők. Feleennyi látnivaló is elég lenne, hogy a világörökség része legyen. A kora délutáni órákban megéhezünk, így hajóra szállunk.

A Moldván töltünk két órát, hajózással, étkezéssel. A folyó csak zsilipeléssel alkalmas hajózásra, de a prágaiak megoldották, hogy a turisták ebben se szenvedjenek hiányt. Nagyon kellemes program, kiváló ételek, svédasztal, erőgyűjtés a hátralévő látnivalókhoz.

Először a Miniszterelnöki Hivatal előtt kötünk ki, majd átvergődünk a Károly hídon, és irány a Husz János tér, az Orloj, a Vencel tér. Szépek. Igazából néhány dolog ront csak a város megítélésén. Prágát a turisták teljesen ellepik, mondhatni kaffkai módon. Tudom, aki népszerű utazási célpontokba utazik, számoljon a tömeggel, és sorban állás is mindenhol van, de ez itt, Prágában majdnem élvezhetetlenné teszi dolgot. Az, hogy csak lépésben, araszolva lehet haladni, hogy a mellettünk álló turistacsoportok idegenvezetői próbálják túlüvölteni a másikat, bábeli zűrzavart eredményez.

Az Arany utcácskában olyan tömeg van, hogy útitársam, aki még nem járt itt előtte, nem tudta, nem értette, hogy mit kell nézni. Sajnos mi nem nagyon találkoztunk idegen nyelveken beszélőkkel, az eurót sehol nem fogadják el, és a csehek igazából sem kedvesek, sem vendégmarasztalók.

Vezetőnk szerint ennek két oka is van: a csehek különben is kevésbé közvetlenek, mint mi. A másik a nagy számok törvényében keresendő, oly sok turista fordul meg egész évben, hogy nem érdekük hízelegni, úgyis lesz mindig vendég.

Ezen az estén egy kiskocsmát keresünk, szigorúan a külvárosban, csak csehek vannak rajtunk kívül, az árak, mint nálunk, egy korsó sör 20 korona körül mozog.

Hazafelé: Telc

Harmadik nap indulunk haza, útközben Telc városában sétálunk egyet. A főtér – mondani sem kell - a világörökség része. Az összes téren álló ház megmaradt eredeti formájában. Kereskedők házai voltak ezek, alul az üzlet, első szint a lakás, felette a raktár.

Indulunk a határ felé, a cseh falvak már nem annyira meggyőzőek. Szűkös utcák, kicsi házak, az udvarokon gazdasági házikók. Znojmónál lépjük át a határt, a határsávban bevásárlóközpont várja a költekezni vágyókat. Itt elfogadják az eurót és koronát is. Az árak kedvezőek, a választék óriási. Az esti órákban érünk vissza Szombathelyre.

Képgaléria a városokról