Júniusban módosította a közgyűlés az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatát (SZMSZ). Bekerült egy olyan passzus, hogy „a városi képviselő
már az előkészítő munkák során – ideértjük a bizottsági tevékenységet is - legyen köteles bejelenteni, ha ő, vagy hozzátartozója egy adott ügyben érintett”. Az általunk dőlt betűvel jelölt júniusi toldás (az idézet többi része korábban is szerepelt az SZMSZ-ben) annak az apropóján született, hogy a májusi közgyűlésen két politikus szoros érdekeltségébe tartozó cégcsoport nyerte el - nyilvános és törvényes eljárás során - egy önkormányzati ingatlan bérletének a jogát. Az sem titok, hogy az egyik képviselő egyik vállalkozása több önkormányzati beruházásban vesz részt kivitelezőként.
(Nevet és konkrét esetet most nem írunk, egyrészt mert már megírtuk, másrészt, mert az, hogy képviselők, illetve rokonaik, barátaik vagy üzletfeleik, alkalmazottaik, főnökeik kerülnek üzleti kapcsolatba a várossal nem egyedi, hanem pártsemleges és ciklusokon átívelő jelenség.)
Kérdés csak az, hogy ez a rendeletmódosítás elég lesz-e ahhoz, hogy - mint az előterjesztésben olvashatjuk - „ ..biztosítsa a helyi önkormányzatok képviselő-testülete tagjainak a nem kívánatos befolyásoktól való mentességét, a helyi önkormányzás közéleti tisztaságát, a lelkiismeretes képviselői munka végzését.”
Hogy kérdésünkre választ kapjunk, vessük röpke jelentéstani vizsgálat alá az előterjesztést. Már az indoklásban is találkozhatunk talányos megfogalmazásokkal: „A mindennapi élet bebizonyította, hogy felmerülhetnek olyan kételyek és kérdések a külső személyekben, amelyek árnyat vethetnek egyes önkormányzati döntésekre.”
A mindennapi élet az világos: a mindenkori képviselőtestületben a fehér hollók számánál lényegesen több az olyan politikus, akinek közvetlen vagy közvetett kapcsolata van a helyi vagy nem helyi, az önkormányzat potenciális beszállítói körébe tartozó vállalkozásokkal. És mivel senkinek nem érdeke a megélhetési politikusok számának gyarapítása, nem is beszélve az ezen cégeknél dolgozó alkalmazottakról, a város gazdaságának teljesítményérőr, satöbbi, valamelyest védhetőnek tűnik az az álláspont (és gyakorlat), hogy élni és élni hagyni (a képviselőket is.) Tehát a bevezetésben szereplő kérdésünk nem bizonyult költőinek – a válasz: hát persze, miért is ne üzletelhetne.
Óhatatlan azonban, hogy ezekkel a bizniszekkel kapcsolatban felmerülnek „kételyek és kérdések külső személyekben.” Konkrétan: nem volt-e előre lezsírozva már a pályázati kiírás, nem épp olyan feltételt tartalmaz-e, amely a képviselő cégének éppen jó, másnak meg marhára nem.
Erről szoktak morfondírozni a külső személyek. A külső személyek személyét homályban hagyja az előterjesztés, nem tudni kik ezek. Talán az bizniszből kimaradt, nem önkormányzati képviselő bizniszmenek, akadékoskodó sajtómunkások, netán egyszerű választópolgárok, adófizetők?
Az már a képviselőknek okozhat komoly agytornát, hogy ki is bevallás alá eső hozzátartozó: papa, mama, gyerekek (csupa szív szeretet), eddig világos, de mi légyen a sógor-komával? Még szerencse, hogy nem terjesztették ki a kört a sporttársakra, barátokra, mert annyi lenne a fallabda és ultipartiknak, vagy a szív- és pártbéli hű cimborákkal töltött barbekjúzásoknak, ami kétségtelenül még jobban beszűkítené a politikusok élénknek eddig se mondható társasági életét. (Még a végén hospitalizálódnának szegények.)
De az is igényel némi fejtörést, hogy mit jelent az érintettség? A testületben nem csak vállalkozók és azok barátai, rokonai, üzletfelei, hanem fizetett városi alkalmazottak, például iskola- és művházigazgatók és azok közvetlen hozzátartozóik ülnek. Vajon ők érintettek-e, amikor a pedagógus létszámokról, ruhapénzekről, ne adj isten intézménybezárásokról kell dönteni?
Ha ezen az erkölcsi és etikai dilemmákkal súlyosbított kérdéskörön szerencsésen keresztülvergődött a képviselő, és az önmagával folytatott konzultáció arra az eredményre vezetett, hogy ő bizony érintett, akkor már csak egy kérdésre kell választ kapnia: Mikor is kell ezt bejelentenie? Ha komolyan vesszük, hogy már a döntések előkészítése során, a bizottsági üléseken, akkor ez azt jelenti, hogy az említett grémiumok ülésein nem lesz sok dolga a jegyzőkönyvíróknak. Főleg, ha megpróbáljuk értelmezni az előkészítés szót. Mert már a költségvetés során előkészül a képviselőtestület arra, hogy mennyi pénzt költ a beruházásokra (ez a vállalkozó képviselők üzleti terveit érinti), meg arra is, hogy legyen-e tizenharmadik havi fizetés, ruhapénz, leépítés, támogatás a közös fenntartású intézményeknek, amely pedig a közalkalmazottak, köztisztviselő (plusz hozzátartozó) képviselő (vagy akár város teljes pedagógus közösségének) állását, de minimum bevételét befolyásolhatja érzékenyen. De „lelkiismeretes munkavégzésnek” mondható-e az, ha ezektől a döntésektől távol tartja magát a képviselő. Mit szólnak ehhez mondjuk a kollégái?
Szóval, hogyha komolyan veszik a politikusok önmagukat, meg a saját rendeletüket, akkor nagyjából úgy néz ki, hogy a döntésekből - igaz mindig mások -, de sokan kimarad(hat)nak. Vagy nem. Ha nem, hát csak a lelkük rajta, más nem, hiszen semmi féle szankció nem jár - még csak nem is jut az SZMSZ szerint - a nem-bevallásért. Ez esetben viszont már csak egy aprócska, mondhatni mellékesnek számító kérdésre kellene választ kapnunk: Mire is volt jó ez az egész?