Elég volt meglátnom a csokifagyi-féle édesség fotóját ahhoz, hogy nyálamat nyelve leemeljem a sarki ábécé polcáról a Receptklub Magazin július-augusztusi számát. Otthon aztán rájöttem, hogy egy lexikont is kellett volna vennem hozzá, majd miután az Intersparban és a Tescóban két órát vadásztam az alapanyagokra, nem tudom eldönteni: gasztronómiai sznobság áldozata lettem, vagy városkánkban ily nagyok az élelmiszerellátási anomáliák.
Férfiszemek kereszttüzében
Főzünk vagy frusztrálódunk?
Mindjárt az első recept, caprese haltekercs. Jól néz ki, a probléma, hogy pont elfogyott itthon a nyelvhal. A kelkáposztás tengeri sügérbe viszont szárított paradicsom kellene, éhen halok, mire megszárad az itthoni friss. A magyaros lecsónál – amelybe a recept szerint fokhagyma és kakukkfűág kell - identitásproblémáim támadnak: én rendes magyar háziasszonynak tartottam eddig magam, ám lecsóm nélkülözni volt kénytelen e két utóbbi fűszerszámot. Ráadásul a paprikás étel túrós csuszával körítve inkább cigány eledel, ha nem hiszik, kérdezzék meg a szomszédasszonyomat.
Felfrissülésként nálam egy hosszúlépés, a magazinban koktélok. Hozzávalók például: passionfruit-szirup, papaya- vagy vagymangószirupmangószirup. Frusztráltságomat fokozza, hogy még azt se tudom mi az a Captain Morgan Spiced Gold.
Miután kétségbeesve elhajítottam a főzőkanalat, a gép elé ültem, hogy kiderítsem mi fán terem az indiai csirkenyárshoz szükséges garam massala, (indiai fűszerkeverék), a hideg rukkolaleves hozzávalója a prosciutto, (olasz sonka) a grillezett csirkemellhez elengedhetetlen paradicsomos ciabatta (olivás kenyér), a nyári saláta szoros tartozéka a radicchio (olasz saláta.)
A lollonak eddig csak a Brigida változatát ismertem, de hogy neki mi köze van a ropogós piros-fodros salátához, arra végképp nem tudtam rájönni
A bevásárlólista gyarapodott az őrölt római köménnyel, a báránygerincet meghagytam húsvétra, a burgonyacsipszhez minden van itthon, már csak két sütésálló szűrőt kell vennem, ám a citromos mákos burgonya receptjénél a darálómba dőltem: ekkora bunkó nem lehetek, hogy azt se tudom, mi az a vajmák.
Sajna a Google se tudja, még az egyébként hasznos Gourmandnet.hu-n sincs vajmák, amely a mákra pedig következő találatokat dobta ki: aromák, problémák, formák, almák, témák, lakomák, izotermák, gomák (sic) datolyapálmák, hagymák, ekcémák, tormák, lakomák, mákkal (rétes), egyformák, kismamák.
Az nem lehet, hogy semmit se tudjak megfőzni a tíz híján száz receptből: lapozgatás közben felírom még a garnélát, az endíviát, a shalotthagymát, friss bazsalikomot, koriandert, mentát, valamint szójatejet, kókusztejet, édesköményt, busafilét, rózsaborsot, friss chiliparikát, római salátát, osztrigaszószt, szezámolajat, és a kuszkuszt. A tönkölybúzafehérjét hagytam a fenébe.
Miután megküzdöttem a négy nagy házmester szelettel (t-bone steek), végre eljutottam a csokifagyihoz, amihez viszont browni szükségeltetik. Szerencsére időben rájöttem, hogy ez az a süti, amit kakaóslepényként már tízéves koromban negyed óra alatt magam is összeraktam.
Interspar: Van, amiről már hallottak
Ismerve a kisebb üzletek árukínálatát, első utam az Intersparba vezetett. Gyöngyhagyma, shi-take gomba sehol, endívia szokott lenni, a radicchioról már hallott a fiatal személyzet, a jégsalátára, édesköményre megkönnyebbülten rámutatott. A shalotthagymánál mosolygott, és körbenézett, hol a kandikamera. Mondtam neki, megyek a konkurenciához, sok szerencsét kívánt.
De mivel még volt időm a tescósbuszig, megtudakoltam a többi eladótól, van-e nádcukor. (Volt valami hasonló.) A vajmáknál viszont úgy néztek rám, mint egy gyengeelméjűre, ezért határtalan türelmet tanúsítottak, amikor a mákolajra meg a kuszkuszra kérdeztem rá.
A kenyerespultnál a ciabatta keltett kisebb zavart, szokott lenni, állította a kislány, ám mint kiderült a valami egész más, szintén olasz péksüteményre gondolt. Volt viszont parmezán, halakat is találtam, igaz fagyasztva, és a pestókból is lehetett volna válogatni. Zöldfűszerek közül akadt majoranna és oregano, menta. Rózsaborsot épp nem találtam, és a garam massalát se.
A hentes közölte velem, házmestert mostanában nem szeletelt, a t-bone steek-ről se tudja, mi fán terem, de mutatott hátszínt, marhalapockát vigasztalásul.
A koktélokhoz szükséges szirupok közül egyet se találtam. Hát bizonyára az óriási kereslet miatt fogyott ki éppen.
A Tesco meg mintha leltározás előtt lenne
Tescósbusszal átzötyögtem a város másik szélére, ahol – mivel ritka látogató vagyok – majdnem eltévedtem a nonfood-labirintusban, de végül is eljutottam a pékségig. Olasz kenyerek híján vettem egy magyar kalácsot. A zöldségespult vigasztalan képet mutatott: itt aztán az akciós paradicsomon, a drága, félig érett gyümölcsön meg egy-két sztenderden, krumplin-hagymán-sárgarépán kívül semmit nem találtam, még egy fej fonnyadt magyar salátát se két órával zárás előtt. Cserepes zöldfűszerekből egy szál se volt.
Osztrigaszósz nem volt a polcon, volt viszont friss pisztráng, busa, lazac - utóbbi nyersen és füstölve - és fagyasztott tengergyümölcsei. Ha már a fagyasztópultnál jártam, körbenéztem a fölötte lévő fűszerpolcon. Hát nem volt zavarba ejtő a választék, arról nem is beszélve, hogy a keresett termékekből semmi nem jött szembe.
Parmezán itt is volt, igaz csak reszelve. Egyébként a csemegés és sajtpulton kívül az egész áruház kicsit olyan volt, mintha leltározás előtt állna, a polcok meglehetősen foghíjasak, kivéve a kevéssé emészthető áruk gondoláit, mint például strandcikkek vagy műszaki berendezések. És mivel egy árva áruházi embert nem találtam – nem úgy, mint a másik üzletben, ahol könnyen találni eladót (?), akit ráadásul ki se lehet zökkenteni nyugalmából fura, idegen szavak makacs ismételgetésével – távoztam, anélkül, hogy legalább egyetlen vigasztaló szót vagy elnéző mosolyt kaptam volna.
Ezután jött ismét a tescósbusz, amiről lebeszélt a sofőr, azzal, hogy nem oda megy, ahová én akarok, de odament, mint kiderült. Sajna nélkülem. Viszont volt időm összeszámolni, hogy a 90 receptből a helyben fellelhető alapanyagok híján, mindössze 19-et tudok megfőzni.
Ezek meg mennének recept nélkül is. Úgy néz ki, én egy másik klubba tartozom.
(Receptklub magazin, 2006. július-augusztus. Felelős kiadó D&B Group)