Receptklub - Egy vidéki háziasszony kalandjai a színes magazinnal

Férfiszemek kereszttüzében

Már a lap beköszönő szövege (jegyzi a Receptklub stábja) is rejt érdekes megállapításokat: „Mindnyájan szeretünk barnára sülten korzózni férfiszemek kereszttüzében.” Hát én mondjuk még csak-csak, de a férjem nem tudom, hogy van ezzel. Aztán: „Ugyanígy esztétikus az is, ha a tálba aranybarnára sült étel kerül.” Hát ebben van valami, főleg ha nem tejbegríz kerül abba a tányérba. Aztán a „frissen sült kenyér” definíciója késztetett töprengésre: „mosolygós kerek formája valóban az élet garanciája, ami egyben a szabadság a kényszer nélküli létezés, az igazi boldogság.” Úgy gondoltam, ennek a mondatnak a mélyebb értelmén majd elfilozofálgatok mosogatás közben, most álljunk neki főzni.

Főzünk vagy frusztrálódunk?

Mindjárt az első recept, caprese haltekercs. Jól néz ki, a probléma, hogy pont elfogyott itthon a nyelvhal. A kelkáposztás tengeri sügérbe viszont szárított paradicsom kellene, éhen halok, mire megszárad az itthoni friss. A magyaros lecsónál – amelybe a recept szerint fokhagyma és kakukkfűág kell - identitásproblémáim támadnak: én rendes magyar háziasszonynak tartottam eddig magam, ám lecsóm nélkülözni volt kénytelen e két utóbbi fűszerszámot. Ráadásul a paprikás étel túrós csuszával körítve inkább cigány eledel, ha nem hiszik, kérdezzék meg a szomszédasszonyomat.

Felfrissülésként nálam egy hosszúlépés, a magazinban koktélok. Hozzávalók például: passionfruit-szirup, papaya- vagy vagymangószirupmangószirup. Frusztráltságomat fokozza, hogy még azt se tudom mi az a Captain Morgan Spiced Gold.

Miután kétségbeesve elhajítottam a főzőkanalat, a gép elé ültem, hogy kiderítsem mi fán terem az indiai csirkenyárshoz szükséges garam massala, (indiai fűszerkeverék), a hideg rukkolaleves hozzávalója a prosciutto, (olasz sonka) a grillezett csirkemellhez elengedhetetlen paradicsomos ciabatta (olivás kenyér), a nyári saláta szoros tartozéka a radicchio (olasz saláta.)

A lollonak eddig csak a Brigida változatát ismertem, de hogy neki mi köze van a ropogós piros-fodros salátához, arra végképp nem tudtam rájönni

A bevásárlólista gyarapodott az őrölt római köménnyel, a báránygerincet meghagytam húsvétra, a burgonyacsipszhez minden van itthon, már csak két sütésálló szűrőt kell vennem, ám a citromos mákos burgonya receptjénél a darálómba dőltem: ekkora bunkó nem lehetek, hogy azt se tudom, mi az a vajmák.

Sajna a Google se tudja, még az egyébként hasznos Gourmandnet.hu-n sincs vajmák, amely a mákra pedig következő találatokat dobta ki: aromák, problémák, formák, almák, témák, lakomák, izotermák, gomák (sic) datolyapálmák, hagymák, ekcémák, tormák, lakomák, mákkal (rétes), egyformák, kismamák.

Az nem lehet, hogy semmit se tudjak megfőzni a tíz híján száz receptből: lapozgatás közben felírom még a garnélát, az endíviát, a shalotthagymát, friss bazsalikomot, koriandert, mentát, valamint szójatejet, kókusztejet, édesköményt, busafilét, rózsaborsot, friss chiliparikát, római salátát, osztrigaszószt, szezámolajat, és a kuszkuszt. A tönkölybúzafehérjét hagytam a fenébe.

Miután megküzdöttem a négy nagy házmester szelettel (t-bone steek), végre eljutottam a csokifagyihoz, amihez viszont browni szükségeltetik. Szerencsére időben rájöttem, hogy ez az a süti, amit kakaóslepényként már tízéves koromban negyed óra alatt magam is összeraktam.

Interspar: Van, amiről már hallottak

Ismerve a kisebb üzletek árukínálatát, első utam az Intersparba vezetett. Gyöngyhagyma, shi-take gomba sehol, endívia szokott lenni, a radicchioról már hallott a fiatal személyzet, a jégsalátára, édesköményre megkönnyebbülten rámutatott. A shalotthagymánál mosolygott, és körbenézett, hol a kandikamera. Mondtam neki, megyek a konkurenciához, sok szerencsét kívánt.

De mivel még volt időm a tescósbuszig, megtudakoltam a többi eladótól, van-e nádcukor. (Volt valami hasonló.) A vajmáknál viszont úgy néztek rám, mint egy gyengeelméjűre, ezért határtalan türelmet tanúsítottak, amikor a mákolajra meg a kuszkuszra kérdeztem rá.

A kenyerespultnál a ciabatta keltett kisebb zavart, szokott lenni, állította a kislány, ám mint kiderült a valami egész más, szintén olasz péksüteményre gondolt. Volt viszont parmezán, halakat is találtam, igaz fagyasztva, és a pestókból is lehetett volna válogatni. Zöldfűszerek közül akadt majoranna és oregano, menta. Rózsaborsot épp nem találtam, és a garam massalát se.

A hentes közölte velem, házmestert mostanában nem szeletelt, a t-bone steek-ről se tudja, mi fán terem, de mutatott hátszínt, marhalapockát vigasztalásul.

A koktélokhoz szükséges szirupok közül egyet se találtam. Hát bizonyára az óriási kereslet miatt fogyott ki éppen.

A Tesco meg mintha leltározás előtt lenne

Tescósbusszal átzötyögtem a város másik szélére, ahol – mivel ritka látogató vagyok – majdnem eltévedtem a nonfood-labirintusban, de végül is eljutottam a pékségig. Olasz kenyerek híján vettem egy magyar kalácsot. A zöldségespult vigasztalan képet mutatott: itt aztán az akciós paradicsomon, a drága, félig érett gyümölcsön meg egy-két sztenderden, krumplin-hagymán-sárgarépán kívül semmit nem találtam, még egy fej fonnyadt magyar salátát se két órával zárás előtt. Cserepes zöldfűszerekből egy szál se volt.

Osztrigaszósz nem volt a polcon, volt viszont friss pisztráng, busa, lazac - utóbbi nyersen és füstölve - és fagyasztott tengergyümölcsei. Ha már a fagyasztópultnál jártam, körbenéztem a fölötte lévő fűszerpolcon. Hát nem volt zavarba ejtő a választék, arról nem is beszélve, hogy a keresett termékekből semmi nem jött szembe.

Parmezán itt is volt, igaz csak reszelve. Egyébként a csemegés és sajtpulton kívül az egész áruház kicsit olyan volt, mintha leltározás előtt állna, a polcok meglehetősen foghíjasak, kivéve a kevéssé emészthető áruk gondoláit, mint például strandcikkek vagy műszaki berendezések. És mivel egy árva áruházi embert nem találtam – nem úgy, mint a másik üzletben, ahol könnyen találni eladót (?), akit ráadásul ki se lehet zökkenteni nyugalmából fura, idegen szavak makacs ismételgetésével – távoztam, anélkül, hogy legalább egyetlen vigasztaló szót vagy elnéző mosolyt kaptam volna.

Ezután jött ismét a tescósbusz, amiről lebeszélt a sofőr, azzal, hogy nem oda megy, ahová én akarok, de odament, mint kiderült. Sajna nélkülem. Viszont volt időm összeszámolni, hogy a 90 receptből a helyben fellelhető alapanyagok híján, mindössze 19-et tudok megfőzni.

Ezek meg mennének recept nélkül is. Úgy néz ki, én egy másik klubba tartozom.

(Receptklub magazin, 2006. július-augusztus. Felelős kiadó D&B Group)