Számos akadályt kell leküzdenie annak, aki próbára teszi, hol is tart ma az ország az elektronikus közigazgatás terén. A szombathelyi okmányiroda internetes bejelentkezését is idekalkulálva elmondhatjuk, hogy valami elindult, de az ideálistól egyelőre fényévektől vagyunk. Közel két hétbe telt, amíg besétálhattunk az online ügyfélkapun, ahol ezt-azt már valóban intézhetünk, de még többet nem. Olykor csúnya szavak is eszünkbe jutottak.
A törvényi háttér is lyukas
Komoly kihívást jelentő matematikai feladat lenne összeszámolni, hogy vajon eddig mennyi pénzbe került kiépíteni országos és helyi szinten a sokat emlegetett, és "Intézze interneten!" reklámozott elektronikus ügyintézést. Különösen ahhoz képest, hogy az eddig elért eredmény – legalábbis állampolgári szempontból – meglehetősen soványkának tűnik. A költségek összeadására - amelynek végeredménye feltehetőleg egy közép-afrikai állam éves GDP-je lenne - lusták voltunk, arra viszont nem, hogy ügyfélkaput nyissunk az interneten, és megnézzük, hol is tart ma az internetes ügyintézés.
Interneten úgy lehet ma ügyeket intézni, ha ügyfélkaput nyitunk a Magyarország.hu kormányzati portálon. Ehhez regisztrálnunk kell. Ezt elvileg digitális aláírással is megtehetjük a monitor előtt, de mivel a parlament évek óta húzza az erre vonatkozó törvényt, ilyen egy átlagembernek nincs. Ennek hiányában el kell sétálni az illetékes okmányirodába, oda ugye, ahova elvileg nem kellene, ha lenne ügyfélkapum. Ördögi kör, de ha már lúd, legyen kövér, és úgy döntök, lendületből letesztelem a szombathelyi okmányiroda internetes bejelentkezési rendszerét. Mert hát a vasi megyeszékhely irodája már csak bejeletkezésre fogadja a kuncsaftokat.
Minden kezdet nehéz
A történet július 22-én, szombaton kezdődik, mikor felkeresem a város honlapját okmányiroda ügyében. Kis hezitálás után az "e-ügyfélszolgálat" menüpont alatt meglelem, amit keresek, de azonnal furcsaságba ütközöm. Az "E-ügyintézés" menüpont nem működik, aminek okát egy bejegyzés magyarázza: ezek szerint Szombathely ugyan elkészült az elektronikus ügyfélszolgálati modellel, ugyanakkor a „2004. évi CXL törvény 160. §-a alapján a rendszerbe történő beléptetés a kormányzati portálon keresztül valósulna meg, ám a Magyarország.hu portál Ügyfélkapu nevű beléptető rendszere jelenleg alkalmatlan az önkormányzatok lokális fejlesztésű szolgáltatásaihoz történő hozzáférésre.” Klassz.
Az okmányirodai időpontfoglalásnak ellenben két gombja is van. A választást megkönnyíti, hogy egyik közülük nem csinál semmit: a Magyarország.hu kormányzati portálhoz akar csatlakozni, de az úristennek sem megy. A másik – amely valami a Globomax. Kft-hez visz - viszont elindul. Az időpontkéréshez regisztráció kell, így regisztrálok. Kicsit retrónak, ormótlannak hat a rendszer, és nem is túl felhasználóbarát, de legalább működik. Afféle órarendszerű táblázat, negyedórás periódusokra beosztva. Piros színnel a saját, kék a mások által foglalt időpontokat, míg sárga a „Cursor” (sic!) és vannak „XR-nek fenntartott helyek is”. Hogy mi ez utóbbi, arra a segítség menü sem válaszol.
Miután a legördülő menüből kiválasztom, hogy „ügyfélkapu regisztráció”, váratlanul minden bekékül, azaz az elkövetkezendő 11 nap minden negyedórájában ügyfélkaput akarnak nyitni a szombathelyiek. Csak a 12. nap, augusztus 3-a délutánján árválkodik egy órácska szabad rubrika. Ez némileg hihetetlennek tűnik, ezért úgy döntök, hogy majd hétfőn személyesen megkérdezem, hogy most akkor mi van. A regisztrációkor bejelölöm, hogy a regisztrációs adataimat küldjék el az e-mailcímemre, de a levél valamiért nem érkezik meg.
Egy felesleges kör az okmányirodában
Így hát július 24-én, hétfőn délelőtt irány a Bejczy utcai okmányiroda. A helyiség meglepően üres, az ajtóval szembeni információs pultnál is csak egy ember van előttem a sorban. Mondom a monitor előtt álló fiatalembernek, hogy nekem ügyfélkapu kellene meg időpont, mire ő tökugyanazt a Globomax-programot nyitja meg, amit én szombaton becsuktam, annyi különbséggel, hogy közben megint betelt pár nap a kék színű rublikákkal.
„Hogy a fenébe lehet ez, minden szombathelyi ügyfékaput akar nyitni?” – kérdezem naivan. „Gondolj bele, az APEH most küldte ki mindenkinek” – érkezik a válasz, amin annyira meglepődöm, hogy meg sem kérdezem, hogy mit küldött ki az APEH mindenkinek.
Viszont úgy gondolom, hogy ha program ugyanaz, akkor inkább otthonról foglalok online, ha már egyszer regisztráltam, ugye, meg különben is: játsszuk végig a partit. Tehát egy óra múlva otthonról ismét bejelentkezés. A rendszer augusztus 9-ére kínálja fel első szabad negyedórát, de az nekem nem jó, helyette lefoglalok egy augusztus 10-i délelőtti időpont. A foglalás sorszáma és időpontja e-mailben érkezik, körülbelül másfél órával a foglalás után. A dolog viszonylag flottul és magától érthetően megy.
A regisztráció öt perc
Az események így augusztus 10-én peregnek fel újra. Az e-mailben kapott sorszámot felírom egy cetlire, majd az adott időpontban megjelenek az okmányirodában.
Igaz, egy hölgy még tárgyal az adott ablaknál, de aztán én kerülök sorra. Az ügyintéző már vár engem, pontosabban a sorszámomat. A regisztrációhoz személyi igazolvány, lakcímkártya, egy e-mail cím és öt perc kell.
Az okmányirodás adminisztrációval majdnem egy időben érkezik az értesítés a regisztráció sikerességéről, immár a Magyarország.hu portáltól. A levél egy linket és egy jelszót tartalmaz, amelynek segítségével aktiválni tudunk, azaz valóban elindítjuk az internetes ügyfélkapunkat. A Mozilla böngésző ugyan figyelmeztet, hogy nincs meggyőződve, hogy a „gate.gov.hu” kormányzati portál biztonságos, de mivel már unom az egészet, egy halvány mosoly kíséretében leokézom a felkiáltójeles figyelmeztetést és fújok egyet.
Egyelőre nem sokra jó
Miután kötelezően lecserélem a jelszót egy kötelezően – de érthetően – kacifántosra, végre körülnézhetek az ügyfélapun belül, hogy akkor mit is cselekedhetek online.
Így beregisztrálva és az APEH-linkekre kattintva egyébként az okmányirodás „az APEH most küldte ki mindenkinek” mondat is értelmet nyer. Itt történik az adóbevallás egy tekintélyes adózói kör számára.
A második nagy csoportba azok a szolgáltatások tartoznak, amelyeket interneten keresztül is intézhetünk. Pontosabban elindíthatjuk azokat, és majd csak a kész papírért kell besétálnunk. Szépséghibája, hogy sok ügy esetében eleve is csak egyszer kellene bemennünk. De ne legyünk nagy igényűek, kezdetnek ez is valami. Főleg, ha működne.
Azért a feltételes mód, mert a szúrópróbaszerűen elindított ügyek közül az anyakönyviek elakadnak a szombathelyi okmányiroda kiválasztása után, mondván az nincs bekapcsolva a rendszerbe. Gyaníthatóan köze van ahhoz, amit a két héttel korábban a város honlapján olvastam.
Működőképesnek tűnnek viszont a jogosítvány- és lakcímváltozás-ügyek, és letilthatjuk a személyi adataink és lakcímünk kiadását a központi nyilvántartásból, megszabadulva a kéretlen reklámok egy részétől.
Legnagyobb várakozással az Országos Egészségbiztosítás Pénztár (OEP) rendszerébe történő bepillantás lehetősége tölt el. Itt a TAJ-szám megadása után elvileg megnézhető például a betegéletút, azaz milyen költségeket – kórház, fogászat, gyógyszer, táppénz, miegymás - számoltak el velem kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatók. Azért csak elvileg, mert – már meg sem lepődöm nagyon - valamiért ez a szolgáltatás is használhatatlan.
Miután megadom a TAJ-számot, bármely információ lekérésénél ez a felirat jelenik meg, miközben a böngésző egyhelyben darál.
A „több perc” definíciója persze tág, de ötven már valószínűleg meghaladja ezt. Ennyit várok ugyanis az adatokra, miután csúnya szavak kíséretében becsukom az oldalt. Másnap még próbálkozom vele, de ugyanígy járok, beleértve az enyhe káromkodást a közpénzek hasznosítása körül, mert hát nyilván valaki keményen leszámlázta mindezt.
Ehhez képest sovány vigasz, hogy a gépjármű, cég és ingatlankereső szolgáltatások működőképesnek tűnnek.
Szóval van még rajta igazgatnivaló, hogy finomak legyünk.