Történelmi témapark: Mindent a kéznek

A múltépítés vegyesen szokott sikerülni

Szombathely szereti idézni római múltját. Hol ide kerül egy antikoszlop-féleség, hol oda egy római kancsó, mozaik-másolat, élvhajhász istenecske, gigant-graffiti, hogy emlékeztessen arra, mégis hol (vagy inkább: min) járunk. A múltépítés iránti masszív ellenérzésem viszont rögvest megszűnik, mihelyt belépek a Ferences-kertbe, azaz történelmi témapark falai közé.

Nem csak azért, mert a látvány szép, mondhatni üde, hanem azért is, mert a patetikus és szimbolikus múltidézés helyett végre egyszerűen és praktikusan megmutatja, hogyan szerveződött, és később majd azt is, hogyan élt a régi Savaria.

A városlakók gyanakodva nézték a Ferences kertet övező fal építését, azt meg végképp nem értették, miért is van fehérre lemeszelve, meg pirosra kipingálva. Pedig – mint azt Szabolcsi Gábortól, a karneválalapítvány kuratóriumának elnökétől megtudom – annak voltak tanúi a ma polgárai, hogyan is épült egy 1. századi város a Római Birodalomban.

A római sztenderd

A rómaiak mindenhol abból az építőanyagból építkeztek, ami a helyszínen rendelkezésükre állt, úgyhogy ne tessék fanyalogni az Ytongon: nálunk most ez használatos gyakorta. Hogy mégis tudja a kereskedő vagy a kósza barbár törzs, nem kevésbé maga a masírozó légió, hogy egy római város, erőd került az útjába, a falakat mindenütt fehérre meszelték, a kövek (téglák) illesztését pedig piros festékkel húzták ki.

A hajdani vándor persze nem kétméteres falat talált, amin könnyen átmászhatott volna: eredetileg hat méter magasságban futottak a bástyákat összekötő gyilokjárók, ám mivel a jelenlegi építésügyi szabványok erősen eltérnek az antiktól, sőt városfalra, mint olyanra nincsenek is, a fal a zárt kerítésnél szokásos, alig több mint két méteres magasságig engedélyeztetett.

Mindent megmutatni

A falmagasításokat, paliszádokat (fonatokat) hajdan akkor tették fel, amikor érezték (vagy tudták), hogy veszély közeledik, most békeidőben is, tavasztól, őszig láthatjuk majd ezeket.
Mi az egyszerűség kedvéért nem teszteljük az ostromállóságot, hanem a Thököly út felőli kapun lépünk be, és mindjárt rombástya mellett találjuk magunkat: Ez mutatja, mekkora volt az eredeti városfal vastagsága. Az építészeti megoldások továbbiakban a korabeli város- és erődépítészet elemeit másolják, mint Szabolcsi Gábor fogalmaz: kicsit, összekutyulva dolgokat, de nem véletlenül: azért, hogy minél többet mutathassanak meg.

Tudatos várostervezés

A Thököly útra merőleges Via Principán, a makettváros főutcáján haladunk tovább, ezt keresztezi a mellékút, a Via Decima. A területet nyolc kisebb egységre, azaz insulára (szigetre) osztották, ebben is korhű a makettváros-építészeti eljárás. A parcellák kimérése után megépítették az ezek között futó utcákat és a közműveket: a víz és csatornahálózatot. Az infrastruktúra elkészülte után meg lehetett venni egy akár egy egész insulát, vagy annak egy tetszőleges csücskét, és bárhol el lehetett kezdeni építkezni.

A rómaiak praktikus népek voltak, minden település ugyanilyen szerkezetet mutatott: bármelyik városba, a birodalom bármely szegletébe keveredett a polgár, a középületeket, a fontos létesítményeket mindig ugyanott találta meg, nem kellett kérdezősködnie, hol is van például capitoliumi triász szentély.

Ugyanezen az elven létesültek az erődök is: akármelyik tartomány erődjébe vezényelték a katonát, nem jött zavarba, hogy merre is van a latrina. Mindig ugyanabba kereszteződésbe épült a gabonatároló vagy a parancsnoki épület is.
(Latrináról jut eszembe, a mellékhelyiségek 21. századiak, és van kerekesszékesek számára is vécé az egyébként akadálymentes kertben.)

Elmélkedjünk

A városfalon belül eddig felépült leglátványosabb objektum a perisztilyum. A perisztel oszlopot jelent, esetünkben a talapzat és a fejezet édesvízi mészkőből, a hengertest műkőből készült. Az oszlopok tetején keresztbe és hosszába gerendák futnak végig, azon pedig növények lesznek. Padok, virágládák is kerülnek ide, a megtartott, körbeépített gesztenyefa mellé (a karnevál után, ültetésre alkalmasabb időben), elkészült viszont a perisztilyumok tartozéka a díszmedence, római delfinekkel.

Ez a hely volt a tanulás, az oktatás, a filozófia, az elmélkedés, csöndes beszélgetés helyszíne. Az Aréna utcai végére egy Mars oltárkő-másolat kerül.

Előbb adtak, aztán vettek

Hogy mindezt miből finanszírozták anno? Nos, az adók, vámok fogalmát már akkor is ismerték, de a savariaiak a római szokás szerint, ha a colonia valamely főhivatalára ácsingóztak, előbb adakoztak a köz javára, demonstrálva, hogy ők bizony a közért akarnak tenni, és hajlandók áldozat is hozni, ha nem másból, akkor a sajátjukból. Igaz, ezt aztán jócskán vissza is szedték a közösből, nem is teljesen etikus módon, (e tekintetben nincs új a nap alatt), ám senki nem elégedetlenkedett, mert ezt a jut is, marad is elven tették, azaz mindenki megkapta a magáét.

Manapság más források is rendelkezésre állnak, a témapark építése – a jelenlegi állapotig – és az Aréna u. 8. alatt álló műemlék épület felújítása összköltségének 90 százalékát az Európai Unió fizette: 423 millió forintot nyert az a pályázat, melyet még az előző ciklusban nyújtott be közösen az önkormányzat, a Savaria Történelmi Karnevál Közhasznú Közalapítvány és a Savaria Legió Egyesület. Ebben a díszmedence nem volt benne, az egy plusz „szolgáltatás.”
A kivitelezés a legutolsó fűszálig, meglehetősen igényes (a többféle funkcióból adódó igényekhez alkalmazkodik), a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. és a bedolgozóinak keze munkáját dicséri, a terv dr. Mezős Tamás munkája.

Variációk antik természettudományra

A pályázatban nem szerepel a következő másfél évre szóló projekt, amitől a Ferences-kert méltó lesz az elnevezéséhez, azaz az „az antik természettudományok témaparkja” címhez. Egy kicsit meg is előzi „korát”, mármint az antikot, mert az őskortól az ókorig mutat be természettudományos ismerteken alapuló technológiákat. Egy olyan másolatmúzeum jön létre, amelyet módszertanilag a kísérleti régészet támaszt alá, és lényege, hogy a tudományos-technikai praktikákat ki is lehet próbálni: például a kőpattintást, kőszerszámokkal, és ha sikerült egy ilyet magunknak is alkotnunk, újabb kőkemény munkával gyárthatunk bele nyelet is. Rézkorba, bronzkorba, vaskorba lépve kipróbálhatjuk fémek nyerését az ércekből, ha ezen sikeresen túljutottunk, akkor következhet a fémek öntése, hideg és meleg megmunkálása.

Közvetlen tapasztalatot szerezhetünk ékek, egykarú és kétkarú emelők, ékpályák, görgőspályák működéséről, és eljutunk a csigákig, csigasorokig, az archimedesi hatvány- és differenciálcsigákig. Majd az eddig szerzett tudást és tapasztalatot egy nagy emelőszerkezet ötvözi, amellyel lehet majd emelgetni. A csigasorok egyes elemei ugyancsak szétszerelve várják a látogatót, aki ha jól rakja össze, akkor tud vele munkát végezni, ha nem, akkor próbálgatja még egy darabig.

Vizes eszközök

Később a vízgépek kerülnek a parkba, az egészen egyszerű páternosztertől (keréken tekeredő bőrszalag, amelyre korsók vannak erősítve) a nagy vízátemelő kerekekig, és az aquaductig, a magasított, lábakon álló római vízvezetékig. Ezeket a hidrológiai berendezéseket, valamint csapokat, szelepeket bokáig a vízben járva lehet majd működtetni, képet kapva a víz nyomásának, áramlásának változásról, amelyek a természet törvényeinek állandósága alapján ma is közvetlen hozzátartozói az életünknek, csak már elfelejtettük a legutóbbi fizikaóra óta.

A tervek szerint megépítenék Savaria ismert víz- és csatornamodelljét egy kicsinyített működő modellben, a Gyöngyös patakból korabeli eszközökkel nyerve hozzá a vizet. Az igazi szenzáció egy működő vízimalom (vízhajtású kézimalom), ahol a tervek szerint a látogató a kapott búzát megőrölheti, és egy kis dagasztás és a kemence közbeiktatásával akár meg is eheti.

Műhelyek és konyha antik módra

A műhelysoron helyet kap ács-, kovács-, fazekas-, szövő- és csontfaragóműhely és egy komplett antik konyha. Utóbbiban kalkulálható, mekkora fáradság lehetett összehozni annak idején (mínusz turmixgép, plusz rabszolga) egy komplett római lakomát.

Lesznek persze hadigépezetek is, amelyeket „lebutítva” ki is lehet próbálni.
2007 tavaszára néhány berendezés már a helyére kerül.

Nem a karneválra épült

A Ferences-kert tehát nem a karneválra épült, áprilistól októberig, októbertől áprilisig eltérő nyitvatartási időben lehet majd látogatni, zárt közparkként működik, akárcsak a Kalandváros. Több nagyrendezvény, tematikus nap helyszíne lesz, de koncerteket is szerveznek ide.

Az üzemeltető a karnevál-alapítvány. A projekt – a vizes szerkezetek kivételével – idei áron számolva – 28 millió forintért megvalósítható. Ebben benne lesz az információs táblarendszer és sok egyéb kellék is. A vízgépek, csatornarendszer megépítése 35-40 millió forintos beruházást jelent.

Többen jelezték viszont, hogy célzottan egy-egy eszköz megvalósítását támogatnák, illetve léteznek olyan pályázatok, amelyeken eredményesen szerepelhetne ez az elgondolás. A kalkuláció a „bolti árat” tartalmazza, ám mivel a karnevál jelenleg 3 fős alkalmazotti csapata a történelmi témapark szervezői és technikai személyzetével, 4-5 fővel bővül, sok minden saját kivitelezéssel készül. (A munkahelyteremtés is szerepelt a pályázatban.)

Semmi műanyag, de nem ingyen

A Ferences-kert nem ingyenesen lesz látogatható. Szabolcsi Gábor már kalkulált árakat, de egyelőre csak annyit árult el, hogy ezek különbözőek lesznek attól függően, hogy a kert szolgáltatásai közül ki, mit szeretne igénybe venni. A perisztilyumban ücsörgés, elmélkedés nyilvánvalóan nem annyiba kerül majd, mint a fémöntés. Eredeti, természetes anyagokból és eszközökkel történik a fúrás, faragás, kísérletezés, ráadásul nem is túl avatott kezek által, de épp ez a lényege az egész attrakciónak. Ára viszont az amortizáció.

Egyelőre azonban, a karnevál idején nem békés polgári elfoglaltság, hanem fokozott katonai tevékenység színhelye volt a Ferences-kert. Érdemes azonban utána is megnézni, sőt. Bár nem vagyok se augur, azaz madárjós, kockából se kísérlem meg kivetni a jövőt, a kert sikerét látom magam előtt. Ez annál is inkább kívánatos lenne, mert talán serkentené a savariai múltra, ezzel együtt szombathelyi jövőre vonatkozó elmélkedést. A perisztyliumon belül, meg azon kívül is.