A MIÉP szombat délutáni tüntetésén a „Gyurcsány, takarodj!” rigmus volt a legnagyobb sláger. A párt helyi szervezete szűk száz embert tudott mozgósítani a belvárosi sétára és a Fő téri tüntetésre. Figyelemre méltó, hogy a jelenlevők 80 százaléka huszonéves volt. Képes beszámoló.
Szombat délután négy órakor a Savaria Szálló előtt kezdetben nem lehetnek többen, mint néhány tucat ember, döntő többségük húsz év körüli fiatal. Közöttük néhány ismerős. „Hát magát mi szél hozta ide?” – kérdezem egyiküket, aki elmondja, a Gyurcsány-csomag ellen jött tiltakozni, a megszorítások igazságtalanok, különösen annak fényében, hogy nemcsak mást ígértek a választások előtt, de még adót is csökkentettek előtte. A főiskola klubjában kapta a szórólapot, és úgy gondolta, eljön barátaival. A legfontosabb az lenne, ha a kormány sokkal jobban támogatná a fiatalok munkához jutását. Ha nem a MIÉP szervezte volna, akkor is itt van – mondja.
A többség azonban láthatóan a politikai paletta jobboldalán áll, ahogy azt a pólók (Még kér a nép!), táblák (Népnyúzó bitangok!, Fuss, Feri, kaptál 100 lépés előnyt!), nemzetiszínű és árpádsávos zászlók és egyéb kiegészítők jelzik.
„Mennyire van megelégedve a jelenlevők létszámával? – kérdezem B. Kiss-Tóth Lászlót, a MIÉP megyei elnökét, aki bevallja, több emberre számított. A fiataloknak örül, de azt hitte, sokkal több idősebb is lesz. „Ők csak néhány hónap múlva fogják érezni a megszorításokat” – ad egy lehetséges magyarázatot a távolmaradásukra.
Aztán hangosbemondót ragad magához, és emlékeztet, hogy a hely, ahol állunk, már sok mindent látott a történelem folyamán, csakúgy, mint a közelben levő 56-osok tere, ahol terror tombolt 50 éve. Most azért kell tüntetni, hogy megelőzzük az újabb terrort, ami most a padlások ismételt lesöprését jelenti.
A rendezvényen szintén részt vevő MIÉP-alelnök, Fenyvessy Zoltán viszont elmondása szerint elégedett a közben 80-100 főre duzzadt létszámmal, mert ez azt jelzi, Szombathelyen nem halt meg a nemzeti radikalizmus, és a párt ismét szárnyra kél.
A rendezvényt egy szerencsétlen esemény zavarja meg. Az egyik diáknak kinéző srác rosszul lesz, hirtelen összeesik, talán epilepszia, talán vérnyomás. Egy operatőr valamiért veszi a jelenetet, mire a jelenlevők egy része pánikba esik, hogy a média biztos azt hozza ki belőle, hogy a srác részeg volt. Mire a mentő kiér, és elviszi a fiút, az operatőr eltűnik, a kedélyek megnyugodnak.
A belvárosi séta a Király utca – Petőfi utca – Alkotmány utca – Széchenyi utca – Fő tér útvonalon halad. A forgalom nincs leállítva, a járdán is elfér a sor, így körülbelül száz méteresre nyúlik el.
Az autók láthatóan lassítanak a táblák, feliratok és a lobogó zászlók láttán, de az utcák csendben vannak, az ablakok is behajtva, miközben a megyei MIÉP-elnök a sor elején a hangosbemondójával arról tájékoztatja a tüntetőket és a környékbeli lakásokban élőket, hogy néhány hónapon belül 50 százalékkal csökken az életszínvonal. A néma ablakok látványára így reagál: „Mi van, emberek, elbújtok?”
A sorban mögötte haladó fiatalok körében a délután slágere a „Gyurcsány, takarodj!” rigmus, de népszerű a „Megbuktok, elvtársak!”, a „Nem, nem soha, Gyurcsány-csomag!”, Ötvenhat, ötvenhat!”, és a Beatrice azon sorai, mely szerint „aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop, hazudni, csalni csúnya dolog.”
Így érünk a Fő térre, ahol a távolabb épp egy esküvő zajlik – majd érdekes lesz, ha visszanézik a rokonok, mi is zajlik az esküvői videó hátterében -, a közelben pedig egy turistacsoport fotózik lelkesen. Minket is.
A szökőkút környékén B. Kiss-Tóth László ismét beizzítja a hangosbemondót, a verbális célkeresztben továbbra is Gyurcsány Ferenc, aki annyi pénz halmozott fel a rendszerváltás óta, amennyit egy átlagember több ezer év alatt keresne meg. „El kell zavarni ezt a rühes kormányt” – vonja le a konzekvenciát.
Fenyvessy Zoltán hosszabban és cizelláltabban beszél. Elmondja, hogy Gyurcsány először csak a gazdaságban tevékenykedett, aztán a következő fázisban csak hülyeségeket beszélt – öregedő feleségek, arab terroristák, stb. – de most már „mindannyiunk rovására cselekszik”.
Nemcsak a gazdaságpolitika, az oktatáspolitika, de a nemzetpolitika is rossz, hiszen nem védi meg a határon túl megvert magyarokat. Megkapja a magáét az EU is, amely eddig csak hátrányokat okozott, például a mostani megnyomorító csomagot is neki köszönhetjük. Fenyvessy szerint a pénzvilág a magyarokból is egy bamba vásárlótömeget akar csinálni, a világot pedig globalizálni. A „zsidók” – szól be egy hang, de nem jön rá reakció.
A szónok ugyanakkor kifejti, hogy rosszul használjuk a terrorizmus szót, mert nem az a terrorista, aki megvédi a saját hazáját – mondjuk a Hezbollah -, hanem az, aki az agressziót elköveti.
A MIÉP – magyarázza az alelnök – annyiban különbözik a parlamenti ellenzéktől, hogy nem azt akarja, hogy a kormány vonja vissza a csomagot, hanem hogy „Gyurcsánynak és egész bandájának” el kell tűnnie a magyar politikai életből.
A rendezvény a vége kissé szétesősre sikeredik. Egy helyi miépes azt a költői kérdést intézi a hangosbemondóval a jelenlevőkhöz, hogy meddig tűri a magyar, hogy kifosszák, majd a városháza felé fordulva felszólítja az ottani politikusokat, hogy lépjenek vissza a jelöléstől, mert „kommunistákra nincsen szükség”.
Egy piros kosztümös hölgy a fiataloktól azt kérdezi, hogy miért engedik a Gyurcsány-diktatúrát, miért nem tüntetnek. „Mi tüntetünk” – mondják a megszólítottak.
B. Kiss-Tóth László éhséglázadást és EU-s tankokat víziónál, miközben újra a lakótelepeken élőket hiányolja a tüntetésről. Ennek kapcsán megállapítja, hogy „az emberek teljesen el vannak deformálódva”, majd mivel többen nem jelentkeznek hozzászólásra, berekeszti a tüntetést, aminek a tervek szerint október 23-án folytatása lesz.
A résztvevők zárásként eléneklik a Himnuszt, a Székely himnuszt és a Szózatot.