Benedek Elek: Az adószedő

A monetáris programon és neoliberalista gazdaságfilozófián szocializálódott , nyájas olvasó bizonyára csodálkozni fog, hogy egy székely falu felkapaszkodott, gőgös jobbágyivadéka a választók megtévesztésével (egy hordó pálinkával tetézve), etetés, itatás segítségével megszerzi a falu adószedői posztját, sőt megpályázza a falu közpénztárnoki posztját. Hogyan fordulhat elő ilyen? - kérdezhetnénk, mi, aki kétharmados törvényekkel a hátunk mögött is merengve állunk a lassan eszkalálódó események előtt.

Az egyszeri góbéról mesélik, hogy betelepedtek egy nagy vendéglőbe, ott more patrio kipakoltak a tarisznyájukból, s elkezdettek falatozni. Odamegy a vendéglős, s azt mondja: hé atyafiak, nem addig a! Itt csak azt szabad enni, inni, amit én adok. Ez bizony sehogy nem fért a góbék fejébe. Hogy ők ne falatozhassanak abból, amit hazulról hoztak. De így, de úgy. "Kravált csináltak", s a pincés legények kidobták az atyafiakat. Mikor a vendéglő előtt felszedelőzködtek, megszólal az egyik: Koma: célzás akar ez lenni? - meséli Benedek Elek ebben a korai regényében.

Nagy szó, amikor abban a szegény kis Székelyországban azt mondja egy negyvenholdas gazda: elmegyek a bankba, s felveszek 6OO pengő forintot. Mert a takaréknál nagyon takarékosak az emberek, s azon kezdik, hogy nem is hederitenek a szegény emberek szavára. S ugyan megköszönje a szegény góbé, ha 6OO helyett kap 3OO forintot, ha ugyan van abban köszönet a vidéki bankok kölcsönpénzeiben. Mert uramfia! Hogy is megy? Ahhoz kell először is egy telekkönyvi másolat, hogy lássák a banki urak: nincs-e már az a negyven holdacska "bétáblázva". Azt a másolatot nem csinálják ingyen. Hát ez megvolna. Már most fuss "kezes" után. S mert esetleg úgy fordulhat a dolog, hogy kezes fizess, nem is lehet rossz néven venni az áldozatra kiszemelt emberektől, hogy mielőtt a kontraktus alá kanyarítanák a nevüket, jól megtraktálják magukat. Mármost megvan a telekkönyv, kontraktus, fogj egy szekeret, jámbor góbé, s hajts hegyeken-völgyeken keresztül, míg odaérsz abba a városba, hol a pénzt mérik. Még el sem indultál a faludból, már 2O-3O pengő forintot felvettél, de nem a bankból, hanem a saját zsebedtől, ha ugyan van abban. Ha nincs, három jó emberedtől szeded fel a harminc forintot. Tizet-tizet kapsz mind a háromtól, s csak egy forint kamatot kell fizetned- hetente. Délre kerül a bank urak elé, izzad, azok fontoskodva nézik a telekkönyvet, mindenféle írásokra is jár a fizetség. Summa-summárum: tizenkét percent. Nesze, neked, jámbor góbé.



A regény befejezte tartogat meglepetést. Hogy "monnyon le", ha "elk---rta!" No, erről van szó. Tudtak az öregek

Benedek Elek: Az adószedő
Lazi Kiadó, Szeged, kötött, 17O oldal, 18OO forint
www.lazikiado.hu