A pénteken hivatalosan is elkezdődött, mégpedig Kapossy János művészettörténész emléktáblájának elhelyezésével. A Szombathelyi Tudományos Társaság konferenciáján Balogh Péter építész, dr. Zsámbéky Mónika művészettörténész és dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész szólt arról, ki volt, és mit alkotott a levéltáros és művészettörténész.
A pénteken hivatalosan is elkezdődött, mégpedig Kapossy János művészettörténész emléktáblájának elhelyezésével. A Szombathelyi Tudományos Társaság konferenciáján Balogh Péter építész, dr. Zsámbéky Mónika művészettörténész és dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész szólt arról, ki volt, és mit alkotott a levéltáros és művészettörténész.
A pénteken hivatalosan is elkezdődött, mégpedig Kapossy János művészettörténész emléktáblájának elhelyezésével. A Szombathelyi Tudományos Társaság konferenciáján Balogh Péter építész, dr. Zsámbéky Mónika művészettörténész és dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész szólt arról, ki volt, és mit alkotott a levéltáros és művészettörténész.
A nap is kisütött a magyar tudomány napján, amikor lehullott a lepel Kapossy János Rákóczi utcai szülőházán elhelyezett emléktáblájáról. A ház bár mindig itt állt, amikor a Kapossy famíliába 1894-ben János megérkezett, még a Légszeszgyár u. 5-ös számot viselte. Az apa tanár volt, aki fiát a premontrei gimnáziumba járatta. Alig kezdte meg magyar-német szakos egyetemi tanulmányait, behívták katonának, az első világháborúban hadifogságba esett. 1920-ban tért haza. Tanulmányai befejezése után Szombathelyen a főreál gimnáziumban tanított, közben megírta azt a disszertációt, amivel bevonult a hazai művészettörténetbe.A szombathelyi székesegyház mennyezetképeiről írt monográfiát oly módon, hogy felkutatta a székesegyház építésére vonatkozó levéltári forrásokat, dokumentumokat, így a Szily János püspök építkezésre vonatkozó programját, a mesterekkel (köztük Hefelével, Maulbertsch-csel) folytatott levelezést, melyből kibontakozik a székesegyház építésének története, megvilágította a történelmi kort, amelyben épült, és stíluskritikai elemzést is adott. Ez volt az első monográfia, amely a szombathelyi székesegyházzal foglalkozott, és amely azóta is alapműnek tekinthető.
Az országos levéltár munkatársa lett, főlevéltárosa, majd 1946-ban főigazgatója lett. Levéltárosként a levéltárak alapleltározási rendszerét dolgozta ki, de komoly munkát végzett a második világháború idején elsősorban a nyugat-dunántúli levéltárak megmentése érdekében.
A művészettörténeti tevékenysége során végig kitartott az addig elég szegényesen feltárt barokknál. Németországban, Svájcban, Franciaországban az olasz barokkot tanulmányozta, ezzel a hazai alkotásokat összevetette. Írt F. A. Hillebrandt építészről, Mária Terézia és második József-kori királyi udvari kamara építészeiről, Maulbertsch sümegi freskóművéről, a magyarországi barokk európai helyzetéről, a szombathelyi püspöki palota Maulbertsch-képeiről. Utóbbi az Acta Savariensiában jelent meg, de leginkább az Archeológia Szemlében és a Levéltári Közleményekben publikált.
Munkáiban a levéltári adatokat szoros és szerves kapcsolat fűzte magához a műtárgyhoz – ezt tartják egyik legnagyobb erényének méltatói.
Bár Budapesten élt, mindvégig megmaradt kapcsolata szülővárosával, itt élő húgával, ahol gyakorta vendégeskedett, és Géfin Gyulával, a püspöki szeminárium rektorával. Meghívták a bombázáskor megsérült székesegyházat helyreállító bizottságba is.
1950-ben valószínűleg politikai okokból nyugdíjazták. Ekkor lett volna lehetősége csak a művészettörténettel foglalkozni, ám lehet, hogy a mellőzöttség érzése is hozzájárulhatott korai halálához, amely 1952 december 14-én, egy vasárnapi mise után, útban hazafelé érte.
Szombathelyen a szentmártoni – az úgynevezett régi - temetőben temették el a családi sírba. A helyi sajtó egyáltalán nem emlékezett meg róla. A püspökséget Géfin Gyula képviselte a sírjánál. Úgy tűnt, a város teljesen megfeledkezett róla. A régi temető felszámolásának ötletét hírül véve Zádor Anna művészettörténész emelt szót a tanácsnál sírja és emléke ápolásáért. Kámonban 1993-ban utcát neveztek el róla. Mostantól Hosszú Laura, a Művészeti Szakközépiskola végzőse által készített emléktábla idézi nevét és művét. Sírja a szentmártoni temetőben van.