Kulturáltan szórakoztunk - A Márton-napi vásárban

Az idei Márton-napi országos nagyvásár kellemes meglepetést okozott. Nem láttunk műanyag edényekkel megrakott szatyrokat, vállukon műszálszőnyeget átvető urakat, sem pedig műirhát tukmáló nagybajszos atyafiakat. Volt ugyan sapka, sál kesztyű, minőségnek álcázott gagyi is, giccs is, utóbbi a kézművesnek mondott termékek között is, ám mintha ez sokkal kisebb helyet foglalt volna el a múzeumfalu utcáin, mint ilyenkor szokott.

Sehol egy kecsua zenekar, nem burkolózik indiai füstbe a skanzen, annál inkább babgulyás, libapecsenye, sültgesztenye és forraltbor illata elegyedik az ilyenkor fanyar-friss oladi hegyilevegővel.

A hátsó bejárat felől lépünk a vásárba, csuklópánt kerül a felnőtteknek ötszáz, gyerekeknek 250 forintért. Jobbra gyereklovagoltatás, balra íjászegyesület, egy dombon Árpád-sávos zászló jelzi helyfoglalásukat.

Háziszőtteseket áruló határon túlról érkezett pliszészoknyás asszonyságok sorfala között lépdelünk, portékáikban inkább gyönyörködnek a népek, minthogy vásárolnának belőlük: „A helypénzt se árulom ki, kilencezer forint, valami másba kell kezdeni” – panaszkodik épp egy bekecset próbáló vásárlónak az egyik árus.

Alkudnak kicsit, aztán egy szép asztalterítő kerül kézbe. Elmegyünk egy olyan sátor mellett, amelyben a műszálas plédtől a hamismézeskalács nyakbavalóig (örök klasszikus) a falusi búcsúk teljes áruválasztéka megtalálható egy helyen. Vevő itt se, egy se.

Egy sátor előtt azonban tumultus, 21 századi csodaeszköz: mindenre jó reszelő, vágó, gyaluló alkalmatosság, és még az ujjadat se vágja el. Legalább is a termékmendzser ép felső végtagokkal turkál az előtte tornyosuló aprított zöldség-hegyben.

Miután a téli holmik kínálatán átverekedtük magunkat, belehallgattunk a Boglya zenekar muzsikájába egy kézi meghajtású természetes anyagokból készült pörgőhinta, a retro vidámpark egy darabja mellett. Épp akkor senki nem volt bátor, hogy kipróbálja. Lassan megérkezünk a kézműves termékek közé. Mód nyílik feltölteni készletet gyógyfüves szappanokból, divatba jött az archaikus dob, dorombozáshoz is kaphatunk kelléket. A ponyván Fekete István, Wass Albert összes, és a rovásírás „ábécéje.”

Pikula, furulya minden méretben és mennyiségben, meg is szólaltatja faragója. Sípszünetben politikai diskurzusba merül az egy fiatal nővel, aki a népnemzeti tartalmú beszélgetés után megkérdezi: „Messziről tetszett jönni?” „Érdről” - hangzik a válasz a bekecses, gyapjúfejfedős embertől. A lány arcán enyhe csalódás.

Egy család zászlók közt válogat, a gyerekméretűek között nagymagyarországos, Árpád-sávos, nemzeti, Kossuth. Kisgyerek próbálgatja, melyik illik kézbe. Mellettük fémből készült apróságokat, fityegőket, kulcskarikákat és tarsolylemezt árusítanak, öntvény. A jó ízlésű tarsolyos továbblép. Ám egy turulos kulcskarika mellől választott zsiráfos nyakbavaló gazdára lel, megvan az elő vásárfia: a lányomé.

Megszomjazunk, férjem söröz, a Márton napi újborkóstolást már abszolválta otthon az apósáéból, én viszont egy nagyon finom vörös forralt bort iszom. Étekből a naphoz illően a töltött libanyaktól kezdve a pároltkáposztával garnírozott libacombig bőven van adekvát harapnivaló, egészen a libazsíros kenyérig. A hagyományos sültek, babgulyás, pörkölt egészíti ki a lacikonyhák kínálatát, de feltűnik a neszmélyiek kemencés lepénye is, jól bejöhetett nekik a karnevál.

A szokásos helyén az ólomkatona-öntő, egy kisfiút int, csak ügyesen, türelmesen. A nagycsoportos hozzáfűzi: „kulturáltan szórakozunk.” A kovácsműhely parazsa még meleg, kint „kovácsoltvas” ágy vékonyfalú zártszelvényből hegesztve.

A Martinus Vallási és Kulturális Egyesület sátrát libák őrzik. Aigner atya és a többi egyesületi tag, köztük számos ismerős épp azt meséli a betérő tévéstábnak, hogy még a püspökfalatot is Mártonnak köszönhetjük: a libából illett vinni a püspöknek is, de neki a legsoványabb hátát-farát szánták. Rétest pedig azért nyújtottak Márton napkor minél nagyobbra, hogy Szent Márton köpenye is nagy legyen. Sokan beférjünk alája.

Totót töltök, puskázok is a helyben feltalálható Márton-dokumentumokból, a szent életére vonatkozó adatokat vágom, ám ott megakadok, hogy hány település viseli Szent Márton nevét. Eredményem telitalálat, jutalmam egy naptár szombathelyi régi képeslapokkal, vásárfiám libás konyharuha. Lányom mozgó papírlibát kap, én szerény hozzájárulásért egy kerekesszék megvásárláshoz ajándékképen egy kis darabot szent Márton köpenyéből. A csuklóra kötve finoman melegít.