Örömmel olvasom, hogy húsz évig kell közpénzből perkálni a főiskola új forrásközpontjáért. Csak hát főiskola már öt év múlva alig lesz.
Örömre mindig van ok, mert a fejlődés az fejlődés, aminek ember nem állhat útjában. Így volt ez pár évtizede, amikor felszedték a síneket a városokban és a városokon kívül, hogy aztán pár év múlva beüssön a menykő és az olajárrobbanás, és most azon sopánkodjunk, milyen jók is lennének azok a jó kis villamosok és sínek.
Aztán meg rábeszéltük a falusiakat, hogy legyenek szívesek a vegyestüzelésű kazánjaikat a méhtelepre szállítani, és jó nagy kölcsönökből bevezetni a gázt. Mert a fejlődés erre mutat. Hogy a falusiak miket mutogatnak mostanában, azt el tudjuk képzelni.
De a progressziót nem lehet feltartóztatni. Itt van például a mi szerencsétlen főiskolánk, ami szintén a fejlődés útjára lépett. Ezt onnan lehet tudni, hogy csekély 1,4 milliárd összegért egy új részleget jussolt forrásközpont néven. Ennek enyhe pikantériája, hogy éppen forrás nem volt a célra, ezért aztán a méltán népszerű PPP-konstrukció keretében valósult meg, ami gazdaságilag éppen annyira racionális, mint mondjuk esküvői és utazási kölcsönöket felvenni a bankoktól. Csak hát itten nem a kosztpénz, hanem a közpénz áramlik kerülőutakra. Ezt a sajátos beruházási formát aztán úgy állítják be, mint szuper jó üzletet, ami annyiban persze igaz, hogy valakinek biztos nagyon jó.
Szóval a főiskola és az állam húsz évig nyögi a részleteket, ami már csak azért is feltűnően racionális dolog, mert a kormány által felvázolt felsőoktatási perspektíva szerint a kevésbé jó nevű főiskolák vért fognak pisilni a hallgatókért folytatott harcban, miközben egy másik szálon központilag leépítik a tanárképzést. A BDF pedig történetesen egy nem túl jó nevű főiskola, ahol történetesen tanárképzés zajlik. Minden együtt van a szép kilátásokért.
Az utóbbi másfél évtizedben a szombathelyi főiskola – a politika asszisztálásával - a megbízhatóan közepes kategóriából sikeresen leküzdötte magát a bányászbéka szintjére, amelynek egyre több szakjára mindenkit felvesznek, aki emberszabású, vagy legalábbis annak tűnik. Ebben persze a központi felsőoktatási politika is ludas, de BDF-nek már-már művészi szinten sikerült ráerősítenie az ostoba budapesti döntésekre, úgy, hogy döntési alternatívák esetén mindvégig következetesen a rossz irányba indultak el.
Így aztán most a másfélmilliárdos forrásközpont csillogó falai között lehet találgatni, hogy mi lesz a történet vége, mikor lehet elkezdeni vágni a centit. Ha netán feltűnt valakinek: egyetemről már rég nem beszél senki, helyette a felsőszintű szakképzés fontosságát hangsúlyozzák az arra illetékes nyilatkozók.
Ne legyenek illúzióink: a bolognai képzés második szintjének bevezetésével a főiskola megbukik, mint vödör a kútban, és egyike lesz azoknak provinciális vidéki iskoláknak, melyek valamiféle érettségi utáni képzést nyújtanak, de nem számítanak felsőoktatási intézménynek.
Szóval ez a húszéves elkötelezettség nagyjából annyira tűnik átgondoltnak, mint a villamosok felszámolása és az erőltetett gázvezeték-építés. Mert mi semminek nem tudunk örülni.