Hello, tourist! - Mivel fogadjuk a külföldi turistákat Budapesten?

Turistának lenni Budapesten? Miért ne? A helyzet lenyúlásilag nem olyan tragikus, mint mondjuk 10 éve volt, külföldi látogatóból mégis sokkal kevesebb van. Így egy éven belül még rá lehet fogni a zavargásokra, aztán majd meglátjuk.

Mindenestre szombat kora délután mindenhol - az éttermek teraszain is - csak lézengenek az emberek, akár a Vörösmarty téren, akár a nyári hétvégeken gyalogoszónává alakult Lánchídon, akár a Várban nézzük. De lehet, hogy csak mindenki strandol.

A tesztkiránduláson (úgy teszek, mint aki most jár itt életében először, és a városra bízom magam) tíz percen belül sikerélményem van, az Oktogonon kapok egy térképet a terézvárosi idegenforgalmistáktól, és el is igazítanak a Váci utca felé.

Később, a Deák téren többen is utazási információkkal, városnézős prospektusokkal traktálnak, mehetnék „sightseeing”-re is, busszal, nemsoká, de most ezt kihagyom. A cél a Vár. Ha nem tudnám, hogy a 16-os busz visz fel, nem biztos, hogy rájönnék, bár előbb-utóbb valaki csak elárulná, mellettem a kövér németnek is elsőre megmutatja az árus, hogy merre van a Donau.

Aztán a buszt meg is kell találni, és ha ez sikerült, a Hotel Meridiennel szemben, akkor jön még a fejtörő, amelyet BKV-nak köszönhetünk. Amíg tart a Nyár a Lánchídon, addig ugye hétvégenként kerül a busz. Ezt, meg a metrófelújítást próbálják IQ-tesztekre hajazó útbaigazító táblájukon közzétenni. Tényleg köszönjük, egy élmény volt.

Inkább gyalog megyek (a térkép szerint nincs messze), először át a Vörösmarty téren, ki a Duna-korzóra, ha már egyszer, látok is utcazenészt, nem egyet, még egyeztetnek is, kié épp a tér, meg árusokat, birkabőrrel, faragásokkal, de belőlük is sokkal kevesebbet, mint pár éve. A környék amúgy is épp átépítés alatt, normális ember nem jön ide a porba.

A Lánchíd lezárása és elárasztása árusokkal, kürtőskalácssütőkkel, csicsergőkkel nem is hülye ötlet, néhány autós anyázik csak, de ők valószínűleg akkor is anyáznának, ha nem lenne lezárva. Az árak azért már durvulnak, ördögbot 3000-ért, királyi kürtős 1000-ért. A híd túlvégén végre látok egy 16-os buszt, de most meg már minek, itt a cél előtt. A Sikló előtt hosszú sor, 700-ba kerül a jegy, a retúr (ez elég hülyén hangzik a Sikló esetében, de így hívják) meg 1300. Inkább nekivágok a lépcsőnek, ami helyenként szinte életveszélyes, összevissza állnak a repedezett betontömbök, 10 percen belül fenn vagyok a Várban.

Részletes utcai térkép több is van, kár, hogy csak magyar feliratokkal. Egy francia párral együtt hosszan szakértjük, merre az arra. Irány a Halászbástya meg a Mátyás templom. Ide 650 a beugró, ez is csak a magyaroknak sok, ha azt vesszük, hogy csak kb. 2,5 euró, az mindjárt más. Az kicsit elgondolkodtat, hogy a komolyzenei koncert viszont ingyenes, ez vajon úgy van, hogy alapból fizess, de ha van pluszba program is, akkor ne? Hát igen.

A Halászbástya még cifrább, még mindig üzemeltetik azt a tökéletesen idióta megoldást, hogy akkor mehetsz fel, ha fizetsz 400 forintot (automatába, ami kiad egy jegyet, amit az onnan másfél méterre álló figura ellenőriz, talán egyszerűbb lenne nála fizetni, nem?), de mi a jó fenének, ha mellette és alatta ugyanazt látod? Vannak fent vagy hárman, lent százötvenen. Minden hülyeségért azért a turista sem fizet. A lenti rész egyik felében kávézó működik, tele van, ez oké, ha fizetek valamiért, az nem a kilátás lesz.

Ha már innivaló: van kiskocsiról árult félliteres ásványvíz 500-ért, meg vele szemben az ivókút, ingyen. Sorbaállás ez utóbbinál alakul ki. Magyar szót egyébként szinte alig hallok, mióta felértem a Várba. A vécéhasználat száz forint, és az első kerület valamiben nagyon különbözik a többitől: tiszták az utcák, nincs kutyagumiveszély. Van normál bolt is, ahol normál bolti áron vehetünk üdítőt, gyümölcsöt, csokit.

A népművészetis piacon burjánzanak hímzések, blúzok meg terítők, és a kiirthatatlan álhungarikumok, a matrjóska babák. Szinte elszomorodom, hogy nincs Beckhamet ábrázoló (putyinos viszont van, meg bush-os is), viszont egy perfekt angolul kommunikáló árusnál alkudhatnék is, ha tényleg szeretnék négydarabos matrjoska-készletet, az egész nem magasabb 5-6 centinél, igazán ronda, de tényleg, de 1600 helyett 1200-ét is ideadná. Hát, nem az évszázad biznisze.

Több helyen látok pirospaprikát füzérben, ez mondjuk jó. Egy másik standon a kevésbé EU-kompatibilis eladónő mondogat valamit magyarul, ámde egyre hangosabban a hollandoknak. „Best price” – látom egy odébb egy takarón, de úgyse hiszek nekik. De legalább megérti a külföldi is.

Ha megéheznék, akár közvetlen a budai vár tövében is ebédelhetnék, a Nemzeti Galéria bejárata mellett. 1500 és 3000 között vesztegetik a főételeket, a táblájukat elnézve (csak angol nyelvű), ők kifejezetten külföldi turistákra specializálódott hely lehetnek. Máshol pl. a Váci utca kevésbé puccos részein ezres alatt is adják a „tourist menu”-t. Ami nem is sok, még a helybelieknek sem. És általában ez igaz a többi árra is, hogy ha összehasonlítjuk más európai fővárosok szintjével, akkor még olcsónak is számít.

Igaz, más városokban még a legkisebb helyen is többnyelvű feliratok igazítják útba a járókelőket (még az idegen nyelvhasználatot erősen kerülő franciáknál is), de összességében tekintve a turisták által látogatott helyek miatt nem kell szégyenkeznünk.

Csak nehogy betévedjenek valamelyik mellékutcába.