Milyen honlapok segítettek? Hogyan foglaltunk az interneten repülőjegyet és szállást? Hogyan jutottunk el a reptérre? Hogyan repültünk? Hol és milyen volt a párizsi szállás? Milyen tömegközlekedési eszközökkel utaztunk? A párizsi árak. És persze a nevezetességek, de egy kicsit másik szemszögből.
Mire elég ennyi idő?
Párizsban négy nap épp arra elég, hogy ízelítőt kapjunk a város ezernyi arcáról. Bepillantást nyerhetünk a lüktető, elegáns belvárosról, a hatalmas parkokról, hangulatos terekről, a széles sugárutakról, az eldugott kis utcácskákról, a gigantikus méretű aranyozott épületekről. Olyan az érzése az embernek a városban, mintha folyvást múzeumban lenne.
Repülőjegy foglalás
Jegyünket a www.pelikan.hu honlapján foglaltuk le. Először a budapesti majd a bécsi indulásokat mértük fel. Végül bécsi foglalás mellett döntöttünk, mert Szombathelyhez közelebb esik, és az adott napon és időpontban induló járatok is olcsóbbnak bizonyultak. Két és fél hónappal az indulás előtt négy felnőttnek az oda-vissza repülőjegyek ára minden kiállítási költséggel, repülőtéri illetékkel együtt 163 ezer 536 forint volt. (Fejenként valamivel több mint 40 ezer.)
A viewtrip.com oldalon ellenőrizhettük a foglalásunk, melyhez kódot küld a közvetítő cég.
Az árakat nagyban befolyásolja az utazás időpontja: minél korábban veszünk jegyet, annál olcsóbb.
A repülőjegyeket a jegyárak átutalását követő 3. napon már át is vehettük, Pozsonyból érkeztek postán.
Szállásfoglalás interneten
A parizs.linkcenter.hu oldalon, a párizsi szállodakeresők aloldalon, időpont megjelöléssel, kis térképpel akadtunk rá a nekünk megfelelőre. Innen közvetlen foglalásra volt lehetőség. Előleget nem kértek, viszont a bankkártya számát igen, ez egy kis aggódásra adott okot, de később kiderült, alaptalanul.
A kétcsillagos hotelek átlagban 75 euróba kerülnek éjszakánként két személyre, mely kizárólag a szállás díja, étkezést nem tartalmazza. Reggelit külön lehetett volna kérni 8 euróért.
Transzfer
Szombathelyről a bécsi repülőtérre a Teddytravel gépkocsijával utaztunk. Honlapukon keresztül tájékozódtunk az árakról és a lehetőségekről, majd a cég szombathelyi irodájában rendeltük meg az utat.
Az utazás
A transzfer cég sofőrje a házunkhoz percre pontosan a megbeszélt időpontban jelent meg. A bécsi repülőtérre kicsit korábban is érkeztünk, szerencsére nem jött közbe semmi forgalmi akadály, így volt időnk körülnézni.
A repülőjegyek az Air France járatára szóltak, az információs pultnál a repülőjegyekre megkaptuk a beszállókártyákat. Itt adtuk fel a 8 kg-nál nehezebb bőröndöket is, személyenként egyet.
Ezek futószalagra kerültek a járatszámmal ellátott kis címkékkel. Jó tanács: érdemes bőröndjeinket kis megkülönböztető jellel ellátnunk, mert amikor kiszállást követően negyedórája sem a mi bőröndünk érkezik, csak valami hasonló, kezdünk pánikolni. Az a legjobb, ha teljesen egyedi a színe, formája, mert a kiérkező futószalagon majdnem minden bőrönd fekete.
Ha valaki italt, parfümöt szeretne vinni magával az útra, vagy csak ajándékba, azt is a bőröndbe kell tenni, mert a poggyásztérben nem szállítható. A kézipoggyászokból az ilyen tárgyak - Unicum, whiskyk, de még fél literes ásványvíz is - bontatlanul és kérdezés nélkül repült a kukába.
Belépéskor átvilágítottak mindenkit, ekkor övet, órát, némelyeknél cipő levételét is kérték. Táskákat, kabátokat, laptokat is átvilágították.
A gép indulás előtt két órával tanácsos kiérkezni a reptérre, ez az idő itt nem tűnt hosszúnak, mindig történik valami, ha nagyon unatkozunk, elnézegethetjük, hogyan dolgoznak a reptéri biztonsági szolgálat emberei, és elgondolkodhatunk azon, mivé lett a világ, mikor látjuk, amint jól öltözött kosztümös, öltönyös hölgyek és urak rezignáltan vetkőznek és teszik be cuccukat egy műanyag dobozba, átvilágításra, majd feltartott kézzel tűrik a motozást.
A repülőtérről Párizsba
Mi a Charles-de-Gaulle reptérre érkeztünk, innen a Roissy buszjárattal tudtunk bejutni Párizs egyik központjába az Opéra-hoz. Ez a buszjárat negyedóránként közlekedik, az 1-es és a 2-es terminálról is begyűjti az utasokat. A Charles-de Gaulle-tól az Opéra megállóig forgalomtól függően 45-60 perc a menetidő, az ára pedig 8,5 euró.
Párizsban az Opéránál három metróvonal kereszteződik, innen föld alatt folytattuk utunkat a szállodáig. A metrójegy 1,5 euró, és addig érvényes, míg fel nem jövünk a föld alól.
Szállás Párizsban
Az Eiffel-torony közelében, a 7. kerületben, egy metrómegálló szomszédságában, az Avenue de Tourville 20-ban levő Hotel de Turenne kicsike alapterületű, de tiszta, olyan, amilyenre számítottunk. A párizsi szállások, de a lakások is egyébként igen kis alapterületűek, szűk bérlakásokban szinte szoronganak az ott lakók.
Internetes foglalást követően, még otthonról e-mailben megerősítettük érkezésünk időpontját, melyet egyből konfirmáltak. Nem is volt semmilyen probléma, éjjel 1 órakor érkeztünk meg, megkaptuk a kulcsot és mentünk aludni.
A szoba igen apró volt, de tiszta, kulturált. Az igen apró alatt azt kell érteni, hogy a franciaágy mellett csak oldalazva lehet elférni, és a fürdőszoba is csak egy kis odúnak tűnt.
Útikönyvek Párizsról
Ha csak 4 napunk van, meg kell pontosan tervezni, mit is szeretnénk látni a városból. A párizsi útikönyvkínálat óriási, de három kiadvány különösen nagy segítséget jelentett.
Marina Bohlmann-Modersohn: Párizs a Merian Live sorozatból a legrangosabb európai turisztikai könyvek díját is elnyerte. A nevezetességekről egy velős ismertetőt ad, nyitvatartási idővel és belépődíjakkal, bár ezek jellemzően már egy euróval emelkedtek a könyv 2006-os adataihoz képest. Hasznosak a térképrészletei is, csakúgy, mint a gasztronómiai kisszótára a könyv végén. Párizsban csak olyan étteremben jártunk, ahol kizárólag francia nyelvű étlapot kaptunk.
Nagyon jól követhető sétákat találtunk az Útravaló sorozatból Párizs címmel az Alexandra kiadásában. A kiadványban leírt séták általában kétórásak, és megtudhatjuk, hogy az adott útvonalon milyen nevezetességeket érinthetünk, hol, merre forduljunk, térképei áttekinthetőek. A könyv háttér-információkat is nyújt, elvisz a legfontosabb és a kevésbé ismert látnivalókhoz is.
A harmadik könyv, mely szintén a táskánkban lapult, a Kossuth kiadó gondozásában jelent meg a Nyitott szemmel sorozatból Városkalauz – Párizs címmel. Az előző két könyv velős összefoglalójához képest ez az adott helyen már több információval szolgált.
Tömegközlekedés
Két napon át városnézésünkhöz a Les Cars Rouges piros, emeletes buszait használtuk, melyek minden nevezetességet érintettek. A jegy 22 euró, két napig korlátlanul használható. Tízpercenként közlekednek, bármelyik megállónál le és felszállhattunk. A megváltott jegyeket mindenképp tartsuk magunknál! Délelőtt fél 10-től este fél 10-ig közlekednek a járatok.
A Trocadérótól (Place du Trocadéro) indult a járat, (innen a legszebb az Eiffel-torony), végiggurul a Mars-mező (Parc du Champ de Mars) mellett, érinti az Invalidusokat, megáll a Lourve-nál, a Notre Dame-nál, megcsodálhatjuk a Szajna-partot, érinti a Musée d’ Orsay-t, a Concorde téren át továbbvisz az Operaházhoz, majd a Champs-Elysées végig a Diadalívig és vissza a toronyhoz.
Program Párizsban – Az első nap
Első napra az Operaháztól (Opéra Garnier) induló sétánkat terveztük, mely érintette a Vendom teret (Place Vendome). Itt áll egy 44 méteres oszlop tetején Napóleon egyik szobra. Ha nem olvasunk utána, nem felismerhető, mert a tetején elég kicsikének tűnik, bár maga a császár sem volt nagytermetű. Itt különböző luxus-ékszerészek és üzletek rendezkedtek be, valamint itt találhatjuk a Ritz Hotelt, ahol Diana utolsó éjszakáit töltötte.
Innen átsétáltunk a Tuilériák kertjén (Jardin des Tuileries) át a kis Diadalívig (Arc de Triomphe du Carrousel), mely a kert a középpontjában áll. Innen rálátni a Louvre épületére és a másik irányban a nagy Diadalívre.
Ezután Jeanne d’ Arc aranyozott szobrát kerestük fel a Pyramides téren. Párizsban szinte minden csomópontban, a körforgalom közepén szobor áll. A szobrok dúsan aranyozottak, de nemcsak a köztéri szobrok, hanem a monumentális épületei is. Ezután a Királyi Palota (Palais-Royal ) kertjében tettünk egy kellemes sétát. Az udvaron állnak egy fiatal francia művész, Daniel Buren látványos, 250 fekete-fehér csíkos márványoszlopai, melyek mind különböző magasságúak.
Innen a Place des Victoires mentünk, ahol XIV. Lajos szobrát csodálhatjuk meg. Ekkor még nem tudtuk, hogy tele van a város a szobraival. Ezután vissza a piros buszunkhoz, és az első napba még belefért a Diadalív és az Eiffel-torony megmászása is.
A Diadalív (Arc de Triomphe) tetejéről fantasztikus a kilátás a városra. A klasszicista stílusú emlékmű 50 méter magas lábában a csigalépcsők már elszédítenek. Lift is visz, de azt nem találtuk, csak a hosszú kígyózó sort a jegypénztárak előtt a lépcsőzéshez, fejenként 8 euróért.
A két diadalívvel egy vonalban rálátni a Grande Arche-ra - a legújabb és legnagyobb kapura a La Défense városrészben-, az aranyozott kupolás Invalidusokra, a Montmarte legmagasabb pontjára épített hófehér Sacre-Coeur-ra.
A 320 méter magas Eiffel-torony három lábánál szintén kígyózó sorok voltak a pénztárakhoz, a negyediket éppen felújították. Hét évente festik újra a vasmonstrumot.
Itt szintén a lépcsős sorban találtuk magunkat, a második emeletig 4 euró, a lépcsők száma 700, tízesével számozottak. Már innen is fantasztikus a párizsi panoráma, majd újabb sorban állás a pénztárakhoz, miután kigyönyörködtük magunkat. A csúcsra már csak lift visz, 3,7 euróért személyenként. Valaha „szükségtelennek és szörnyűségesnek” tartották, mára már Párizs leghíresebb jelképévé vált évi hatmillió látogatójával. Megcsodáltuk a naplementét a toronyból, megérte a látvány.
Párizsban a hotelek számát talán csak a kávézók előzik meg. Minden utca sarkán, és egymás mellett is megférnek ezek, melyek központi helyet foglalnak el a franciák társasági életében. A teraszok éjszaka is nyitva vannak, hősugárzókkal melegítik őket, a csípős, hideg estéken is a kint ücsörögnek a közelben élők.
Kedvenc reggeliző helyünkön egy reggeli fogást 6,5 euróért kínálnak, mely egy gyümölcslé, egy kapucsínó és egy croassant volt. Itt a croassant 1.5 euró, míg a szomszédos szupermarketben csak 0,5 euró volt. Mindenképp meg kell kóstolni, nagyon finom!
A második nap
A második napon - szintén a piros busszal - a Louvre-ig utaztunk. Nyitásra érkeztünk, hamar átjutottunk a biztonsági kapukon, mely a ruházatot és a táskákat vizsgálta. A belépő 9 euró egész napra. De három nap is kevés a Louvre-ra, mely elképesztő mennyiségű látnivalót nyújt. Szinte lehetetlen bejárni, befogadni ennyi műkincset, amit ide felhalmoztak a franciák. Ezek egy részét vásárolták, nagyobb részét zsákmányolták a hódító hadjárataik során.
Második napon a Párizs bölcsőjéből (az Ile de la Citén) indulva megtekintettük a Notre-Dame-ot és a Latin negyedből is próbáltunk egy kis ízelítőt elcsípni. A híres gótikus templom közel 700 éve áll Párizs szívében. Magassága és nagysága lenyűgöző, belső tere 9 ezer férőhelyes. Hihetetlen, hogy akkoriban a kézművesek vésővel faragták a homlokzatán és belső terén a díszítőelemeket. Az Ile de la Citén még egy gótikus templomra jutott idő, a Sainte-Chapelle-re, mely az Igazságügyi Palota falai között rejtőzik.
A Latin negyed (Quartier Latin) egy egészen más világ, itt található az egyetemi élet központja. Mellékutcáiban az éttermek, kávézók csordultig tele vendégekkel. Ezek a mieinkhez képest sokkal kisebb alapterületre összezsúfolt asztalokkal fogadják az ebédelni betérőket. Az éttermek francia nyelvű étlappal és sokféle menüvel várják a betérőket. A menüsor háromfogásos, többféle előételt, mely saláta vagy leves, főételt, ez általában frissensült, és háromféle desszertvariációt tartalmaznak - átlagban 15 euróért.
A latin negyed szűk utcácskáin értük el a kupolás Pantheont, mely Victor Hugo, Voltaire, Zola, Marie Curie nyughelye. Innen utunk a Rue Mouffetardba vitt: ez Párizs egyik legrégebbi utcája. Vasárnap késő délután is egy nyüzsgő zsibvásárba csöppentünk.
Este még végigbuszoztunk a kivilágított Párizson a végállomásig az Eiffel-toronyig.
A harmadik nap
A harmadik napon metróval értük el a Bastille teret (Place de la Bastille), ami már csak nevében emlékeztet híres-hírhedt múltjára. A forradalom kétszázadik évfordulóján avatták fel a helyére épült Opéra de la Bastille-t.
A térről a Marais negyedet próbáltuk felfedezni sétánk során. Ez egy időben Párizs előkelőinek központja volt, még ma is látható az elegancia az épületeken, palotákon. A Vogézek tere (Place des Vosges) talán Párizs egyik legöregebbik tere, érdemes felkeresni. Az egyik sarki épületben itt találjuk Victor Hugo emlékmúzeumot (Museé Victor Hugo), az író itt lakott egykor. A múzeum hétfőnként zárva.
A Picasso múzeumot érintve még felkerestük a Centre Pompidou kulturális és művészeti központot, ami a legújabb kor vívmánya, nem kevés ellentmondással. Valójában úgy néz ki, mint amit most állványoztak fel. Érdekesség még Sztravinszkij-szökőkút, amelyet közvetlen mögötte találunk.
Következő úti célunk a Montmartre-on a Sacre-Coeur. Párizs legmagasabb pontjára a Sacre-Coeur katedrálisra felvezető hosszú lépcsősoron kellemes a pihenés és fantasztikus a panoráma a városra, főleg ha ehhez simogató napsütés is társul. Ide két metróvonalon jutottunk. A bazilika hófehér körvonala szinte egész Párizsból látható, és kétségkívül a Montmartre szimbóluma.
A „cukormáz”-katedrálistól nyugatra a Place du Tertre-re kanyarodtunk, ahol még délután is nyüzsgő forgatag fogadott bennünket. A teret festők lepték el és az utcai művészek, akik ma is pillanatok alatt összebűvészkednek bárkiről egy portrét. Vigyázat, itt dupla áron jutunk hozzá az olajfestményekhez, mint például a Szajna-parton Párizsban.
Ezek után leereszkedtünk a Moulin Rouge-hoz, melyhez vezető út szexboltok, sztriptízbárok, peep show-k mellett vezet, legalábbis a kirakatok erről árulkodnak. A Moulin Rouge piros szélmalma messziről felismerhető, de az eddig látott nagyságokhoz képest elég kicsinek tűnik. Az egész környék nagyon lepusztult, bár itt valószínűleg az éjszaka lüktet az élet, és akkor a szűrt fényekben ez kevésbé észrevehető. A Place Pigalle-nál ültünk metróra.
A Concorde téren (Place de la Concorde) jöttünk fel a föld alól, hogy aztán a Champs-Elysées át Petit Palace és a Grand Palace monumentális, gazdagon díszített, acél üveg épületek között haladjunk. Mindkét hely művészeti gyűjteményeknek, kiállításoknak ad otthont.
Párizs legszebb hídján, a III. Sándor hídon (Pont Alexandre III ), amely szintén a világkiállításra készült, az Invalidusok irányába indultunk vissza a szálláshelyre. A híd egyébként gyönyörű, gazdagon aranyozott, szobrokkal díszített, az autósforgalomnak szinte szűkebb sávot hagytak, mint a gyalogosoknak.
Negyedik nap
Negyedik napon a szállodánkhoz közeli helyeket keressük fel. Például szomszédságunkban az Invalidusok palotáját (Invalides), melynek aranyozott kupolája fő tájékozódási pont Párizsban. Itt helyezték örök nyugalomra Napóleon földi maradványait. Innen a Rodin Múzeumba (Museé Rodin) sétáltunk. A szobrász leghíresebb szobrai - a Gondolkodó, a Pokol kapui, a Calais-i polgárok - mind kint a parkosított kertben láthatóak. A Hotel Bironban, ahol a művész lakott, műveivel fizetett. A múzeumi belépődíj 6 euró.
Egy múzeum a kígyózó sorok miatt majdnem kimaradt: a Musée d’ Orsay. De aztán egy könnyű és gyors ebéd után ismételten, most már szerencsésen, a ruházat és táska átvilágítását követően bejutottunk. Itt az impresszionista gyűjtemény a legvonzóbb a látogatóknak: Nem csoda, hisz itt olyan ismert alkotásokat láthatunk, amelyeket csak albumokból ismerhetünk: Monet, Renoir, Pisarro, Sisley, Van Gogh, Cézanne, hogy csak a legismertebbeket említsem.
A múzeum hétfőn zárva, talán kedden ezért is volt akkora tömeg; a belépődíj 7,5 euró. Fantasztikus gyűjteményt halmoztak fel ide, az egykor vasútállomásként funkcionáló épületben.
Sajnos a négy nap hamar elrepült, egész olyan álomszerű volt, elvarázsolt minden.
Aki egyszer már járt ott és megízlelte, elbűvölte a város, már érti, miért járt ide József Attila, Radnóti, Ady és a többiek. A „szép ámulások szent városa” semmit sem veszített vonzerejéből.
Képgaléria Párizsról! Párizsi árak