Az aláírók 2007. júliusában tették közzé első nyilatkozatukat, melyben kérték a köztársasági elnököt, hogy az állami vagyonról szóló törvényt küldje előzetes normakontrollra az Alkotmánybíróságra (AB). Októberben az aláírók közül Zlinszky János volt alkotmánybíró és Bencze Izabella, a Kincstári Vagyonigazgatóság volt vezérigazgató-helyettese a vagyontörvény megsemmisítését kérte az AB-től.
Újabb nyilatkozatukban rámutatnak: az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény elfogadásának módszere alkotmányos válsághoz vezetett. Az aláírók kérik a választópolgárokat, hogy keressék fel képviselőiket és hozzák tudomásukra, hogy a magyar társadalom elutasítja az egészségbiztosítás üzleti alapokra helyezését.
A levél szövege teljes terjedelmében alább olvasható.
* * *
Tisztelt Honfitársaink!
Az Országgyűlés 2007. december 17-én elfogadta az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke december 27-én bejelentette, hogy nem ért egyet a törvénnyel, nem írja alá, és nem hirdeti ki. Kérte az Országgyűlést, hogy orvosolja a jogalkotási eljárás súlyos hiányosságait, és fontolja meg tartalmi kifogásait is.
A külföldi tapasztalatok szerint az egészségügyi alapok privatizációja rontja az egészségügyi rendszer teljesítőképességét, csökkenti az esélyegyenlőséget, és megdrágítja az ellátást. A törvény üzleti befektetőknek játssza át a társadalombiztosítás vagyonát, valamint a betegek adatait. Az ellátásszervezés monopóliumát élvező, kisebbségi tulajdonrészük fejében többségi jogosítványokkal rendelkező magánbiztosítók nem fognak versengeni a betegekért. Nyereségük fő forrása az ellátás körének és minőségének korlátozása lesz.
Ha a törvény életbe lép, a változások visszafordíthatatlanná válnak: a magyar egészségügy jórészt a nemzetközi gazdasági jog hatálya alá kerül. Mire megbukik a több-pénztáras, üzleti modell, szinte lehetetlenné válik az egybiztosítós rendszer visszaállítása.
A kormány diktatórikus eszközökhöz folyamodott, hogy üzleti tervét teljesítse. Olyan, az ország jövőjét hosszú távra meghatározó intézkedéseket vitt keresztül a törvényhozásban, amelyekre választási programjában nem kért és nem kapott felhatalmazást. Semmibe vette az országos tiltakozást, a szakmai és tudományos testületek súlyos érvekkel megalapozott ellenvéleményét.
Lelkiismeretük elleni szavazásra kényszerített sok kormánypárti képviselőt. A törvény végleges szövege a társadalmi egyeztetés megkerülésével, a kormánypártok és az üzleti biztosítók közötti háttéralkuban született, még a képviselők is csak közvetlenül a szavazás előtt kapták kézhez.
A “fékek és ellensúlyok” demokratikus rendszerét így hatályon kívül helyezték. A képviselők nem választóiknak, hanem a pártvezetésnek (és üzleti érdekcsoportoknak) felelnek, akárcsak a rendszerváltozás előtt.
A köztársaság elnökének döntése félreérthetetlenül utal a kialakult alkotmányos válságra. A pártállami módszerek visszatérése ellen azonban nem az alkotmányjogászoknak, hanem a társadalomnak kell fellépnie. A kormány visszaél hatalmával, és súlyos károkat okoz az országnak. Jogunk és állampolgári kötelességünk, hogy ezt megakadályozzuk.
A jogállam nem működik, ha intézményeit nem működtetjük. Ezért e levél aláírói a Magyar Köztársaság állampolgáraihoz fordulnak. Kérjük a választópolgárokat: keressék fel képviselőiket és hozzák tudomásukra, hogy a magyar társadalom elutasítja az egészségbiztosítás üzleti alapokra helyezését. Követeljék, hogy szavazzanak nemmel, ha a törvény ismét napirendre kerül.
Adjanak időt széleskörű társadalmi egyeztetésen alapuló, szakmailag megalapozott reformkoncepció kidolgozására. Támogassák a törvény visszavonására irányuló kezdeményezéseket!
Vegyük fel a harcot a közöny és a tehetetlen beletörődés ellen, demokratikus vívmányaink védelmében!
2008. január 1.
Ács Margit, irodalomtörténész
Ács Sándorné, agrármérnök
Ángyán József, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő
Bagi Béla, országgyűlési képviselő
Bencze Izabella, a Kincstári Vagyonigazgatóság volt vezérigazgató-helyettese
Bencsik János, Tatabánya polgármestere
Benyhe János, a Magyar PEN Club főtitkára
Béres Tamás, lelkész, egyetemi oktató
Czakó Gábor, író
Dárday István, filmrendező
Darvas Béla, c. egyetemi tanár
Derce Tamás, Újpest polgármestere
Dux László, egyetemi tanár
Egedy Gergely, főiskolai tanár
Ekler Dezső, építész
Elek István, közíró
Ertsey Attila, építész
Fábry Sándor, humorista
Farkas Ádám, képzőművész
Gáspár Csaba László, filozófus, egyetemi oktató
Gazsó Ferenc, egyetemi tanár
Gémesi György, Gödöllő polgármestere
Gerle János, építész
Granasztói György, egyetemi tanár
Gulyás János, filmrendező
Gulyás Gyula, filmrendező
György Lajos, tudományos tanácsadó
Hegedüs Zsuzsa, szociológus
Kajner Péter, közgazdász
Karátson Gábor, festőművész
Kelemen András, országgyűlési képviselő
Kiss Gy. Csaba, irodalomtörténész
Kollár István, egyetemi tanár
Krizsán András, építész
Kurutzné Kovács Márta, az MTA tagja
Lányi András, egyetemi oktató
Lovas Rezső, akadémikus
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke
Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság volt elnöke
Makovecz Imre, építész
Márai Géza, egyetemi tanár
Mellár Tamás, egyetemi tanár
Molnár Oszkár, országgyűlési képviselő
Nádasdy Ferenc, a Nádasdy Alapítvány elnöke
Náray-Szabó Gábor, az MTA tagja
Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere, országgyűlési képviselő
Osskó Judit, szerkesztő
Ö. Kovács József, történész
Pákozdi Imre, villamosmérnök
Pálinkás József, az MTA tagja, országgyűlési képviselő
Porogi András, tanár, iskolaigazgató
Sipos József, történész, egyetemi oktató
Schneller István, egyetemi tanár
Szakolczai György, professor emeritus
Szebedy Tas, tanár, iskolaigazgató
Szilvási István, orvos, egyetemi magántanár
Sztilkovics Szávó, Pilisszentiván polgármestere
Vajna Zoltán, az MTA tagja
Varga Géza, agrármenedzser
Varga Zoltán Sándor, egyetemi tanár
Vida Gábor, az MTA tagja
Zlinszky János, alkotmányjogász
* * *
Részletek a hatvankettek korábbi, vagyontörvény elleni fellépéséről:
www.elolanc.hu/vagyontorveny