A Szombathelyi rádió bedarálása: Az erősebb kutya …
2004.02.24. 19:47
A közszolgálati rádió szombathelyi stúdiójának bezárása körüli csetepaté arra is rávilágít, ki hányas gallérú inget visel, ha érdekérvényesítésről van szó. Derekasan nyírjuk egymást itt a végeken, aztán Budapest majd megmondja a tutit. Ahogy mindig.
Kondor Katalin, a Magyar Rádió vezetője egyik hideg februári reggel ránézett egy kirakatban függő Nyugat-Dunántúl térképére, és meglepődve konstatálta, hogy Szombathely és Győr nincs is olyan messze egymástól. Azonnali értekezletet hívott össze.„Miért nem szólt nekem erről senki három éve, amikor böhöm sok millió pénzért stúdiót csináltunk a szombathelyieknek” – tört ki belőle az ideg. Nyakunkon az EU, a jövő mindjárt elkezdődik, mi meg szórjuk a pénzt marokkal ezekre a távoli, egymás tökére épült egzotikus nyugat-magyar városokra, akkor, amikor még Alcsútdoboznak sincs rendes rádiója. Ezekben a nehéz időkben messzemenően lojálisnak kell lennünk a népünkhöz és kormányunkhoz, spóroljunk, töpörödjünk együtt. Kinek van ötlete?”
Elszégyelli magát a sok rádiós közszolga, vakarják a fejüket cefetül, mit is lehetne itt tenni, hogyan lehetne töpörödni, ha már így elcseszték térképügyileg. Felvetődik, hogy Szombathelyt száz kilométerre délebbre kellene költöztetni, de elvetik az ötletet, mert valakinek rémlik, ott egy bizonyos Nagykanizsa vagy hasonló nevű település van, s állítólag stúdiója is van. Végül Perjés Klára adófőszerkesztő keze lendül a magasba: „Bármennyire is vérzik a szívem a szombathelyi stúdióért, különösen az eddigi vezetőért, a racionalitás, az racionalitás. Bár sóval a behintés hatékonyabb hosszú távú megoldás lenne, de drága a só, így kompromisszumos megoldásként Győr védőszárnyai alá kellene paterolni őket. Így mindenki örül majd, hogy a stúdió mégsem kerül Karthágó sorsára, aztán majd menet közben kitaláljuk a részleteket. Amúgy úgy számolom, ha összevonjuk a frekvenciákat és a műsorokat, és az egésznek győri vezetése lesz, akkor a szombathelyi kollegáknak akár több dolguk lehet, mint eddig. Én legalábbis ezt fogom nyilatkozni, ha megkérdeznek. Ami a vasi hallgatókat illeti, örömükben sírnak majd, ha megtudják, egy nyugdíjas műsort és egy vallási félórát is kapnak az új rendszerben. Grátisz.”
Felcsillan hát Kondor Katalin szeme, homlokáról immár tűnőben a gondfelhők: „Akkor hát legyen így – szól. - De arra az esetre, ha legközelebb stúdiót alapítunk, mégiscsak kellene egy térkép. Mert a racionalitás, az racionalitás.”
Így történt, nem így történt, nem tudjuk. Valószínűleg nem is fogjuk. Bár a megismert háttér információk erősítik a gyanúnkat, hogy politikai motivációk is közrejátszottak a szombathelyi stúdió Győrhöz való alárendelésében, tekintsünk most ettől a száltól. Legalább ennyire, ha nem jobban érdekes a magyar közéletre jellemző „erősebb kutya mentalitás”, avagy a kicsit is előnyösebb pozícióban levő szereplő önös érdekétől vezérelve kegyetlenül legázolja a gyengébbet, sutba dobva a demokrácia legelemibb protokolljait is.
Ha a szombathelyi stúdió egy kereskedelmi rádióhoz tartozna, bedarálása akkor is túlmutatna a gazdasági racionalizáción, közszolgálati intézmény esetében pedig – magyarázni is felesleges – ennél sokkal többről van szó. A kollektíva Győrbe való integrálásával a megye legszínvonalasabb médiumát küldik padlóra, mégpedig úgy, hogy az érintetteket nemhogy a döntés előkészítésbe nem vonták be, de a végeredményt is alig közlik velük. Még súlyosabb, hogy a szigorúan közpénzekből működő intézmény vezetősége úgy hajtja végre tervét, hogy azt ellenzi az érintett régió gyakorlatilag összes legálisan választott politikai testülete. A megye különösen érdekes helyzetben van, hiszen a stúdió indulásához 20 millióval járult hozzá.
Ha már annyira a gazdasági racionalitás áll az átszervezés mögött, miért nem lehetett megkérdezni a megyét, ne adj isten Szombathelyt és a többi érintett várost, mert még az is elképzelhető, hogy vállaltak volna bizonyos terheket a pluszköltségekből, ha tényleg vannak ilyenek. Nehogy már adóforintokból fizetett budapesti hölgyek és urak tollvonásokkal döntsenek egész megyét érintő kérdésről, miközben a helyi önkormányzatokat, a képviseleti demokrácia alapintézményit arra sem méltatják, hogy értelmesen elmagyarázzák, mi a túró történik itt.
Amúgy szép ez a harmónia: Amíg a helyi politikusok marionett bábuként rántgatják a helyi médiát, cserébe a Magyar Rádió dönti el, hol is lesz itt a régióközpont.