Szoborbírálat volt kedden a városházán. Hat művész kapott felkérést egy zsidó és magyar nő barátságának megörökítésére. Három munka érkezett, hogy melyikből lesz köztéri műalkotás a zsinagóga előtt, azt a közgyűlés dönti el. A szobor mögött egy sztori is lapul.
25 millió forintot szán az önkormányzat hogy egy, a vészkorszak idején nem tolerált, sőt büntetett barátságot örökítsen meg. Horváth Anna 21 éves katolikus cselédlány - akármennyire is nem jó szemmel nézték ezt akkor - nyilvánosan, kézen fogva sétált az utcán zsidó ismerősével, akinek a mellén sárga csillag virított. Horváth Annát internálták.
A történetről ennyit tudtam meg ma a városházán, ahol a meghívásos pályázatra érkezett három műről (egyik sem szombathelyi alkotóé) mondott véleményt a Képző- és Iparművészeti Lektorátus. Mivel a zsűri egy kis késésben volt, alaposan megszemlélhettük az érdeklődő kollégákkal a művek kicsinyített, gipsz változatát.
Szabó György siratófal elé tett két szimbolikus alakot, akik kevésé nőre, inkább zűrzavaros eszmékre és időkre emlékezető ide-oda csavarodott, szenvedő testek. Emlékeztetnek egy vázából kinőtt összegubancolódott elszáradt virágcsokorra. Víz a lábuk előtt egy kis mélyedésben lenne. A háttér kő, a két alakot bronzba öntené a szobrász.
Mivel a zsinagóga elé kerülne a kompozíció, valószínűleg nagy darabot takarna ki az épület falából a meglehetősen elvont alkotás. Nem biztos, hogy a közönség kedvence lenne.
Oláh Katalin líraibban, egyszerűbben fogta meg a dolgot. Két, életnagyságnál valamivel magasabb lányalakot formálna bronzból, egyikük mellén Dávid-csillag. Egy két méter magas posztamensen állnak bronzból, magas mészkő talapzaton, amelyen viszont férfiak visznek, kísérnek egy koporsót. A lányalakokkal nem lenne túl nagy gond külön-külön, ám így együtt hiába is nyúl az egyik a másik karja felé, nem jön ki ez a karolós mozdulat, mintha nem együtt mennének valahová, hanem inkább csak egymás útját kereszteznék. Amit még problémásnak találtunk laikus szemmel, hogy nagyon magasra kerülnek a lányok. Messziről jól látszanak, ám ha épp mellettük megy el, akkor a járókelő már csak a posztamenst látja, amelyről nem pontosan lehet tudni, hogy miért is került oda, csak azt, hogy nagyon gyászos.
A harmadik alkotás Varga Ferencé: egy sztéle, két fiatal nő-alakkal. Akik egymással szemben ülnek és kettejük térdén fekvő bárányt tartanak. Az egyik lány mellén Dávid-csillag, a másik nyakában kereszt. Egy140 centiméter magas talapzaton állna a római kőtárban fellelt motívumokat felhasználó, így Szombathely savariás múltját is idéző alkotás.
A zsűri az ez utóbbi alkotást találta a legalkalmasabbnak a köztéri elhelyezésre. Mint azt Leposa Zsóka területi referens elmondta, egybehangzó véleményük, hogy a három alkotás közül Varga Ferenc pályaműve magaslik ki. Leginkább az ő gondolta át a teret, amelybe kerül, mélyen átgondolt szimbolikával dolgozik, nem pusztán elmeséli a történetet. Néhány apró részlet még pontosításra vár, de ezt javasolják majd megvalósításra a közgyűlésnek.
Kár, hogy nem „mesélősebb” ez az alkotás, hiszen ennek a két nőnek története nagyon szép, és érdemes lenne arra, hogy sokan megismerjék. Ha a szimbólumokról beszélünk, akkor valóban, szimbolikus ez a barátság.
De azért ritkán állnak meg az utcán a járókelők, hogy mélyen elgondolkodjanak egy köztéri szobor szimbolikájának, összes jelének üzenetén, munkába vagy bankba futva vagy szembejön egy szobor, vagy úgy elmennek mellette, hogy észre se veszik.
A zsűri által megjelölt alkotás egy gyönyörű emlékmű, amely arra nagyon jó, hogy minden évben koszorút tegyünk rá.