A nyugdíjasok „politikai potenciáljának" csökkentése egyenlő a nyugdíjasok jogfosztásával. Máskülönben meg mindegy, mekkora potenciállal rendelkeznek (rendelkezünk), ha egy országban rendre csalással választatják meg magukat kedves vezetőit, ott semmiféle nagyságú politikai potenciálnak nincs jelentősége.
A parlamenti pártok - kifelé mint Országgyűlés - maga választják ki és választják meg azokat a személyeket és bizottságokat, akik megszervezik, kivitelezik és ellenőrzik a választásokat. Tehát a parlamenti pártok intéznek mindent. Sőt ők ellenőrzik a választások végeredményét is. Olyan eredményt tesznek közzé, amilyent akarnak. A választási folyamat minden szakaszában a parlamenti pártok által kiválasztott emberek kezében van.
Máskülönben meg a népszavazás titkos szavazás, amely esetében még azt sem tudhatom, hogy a szomszédom kire szavazott. Akkor honnan tudták egyesek, hogy őket a nyugdíjasok szavazták be a parlamentbe. Milyen szisztéma szerint lehet a titkos szavazás végeredményéről ilyen irányú statisztikákat készíteni?
Ha nem adják oda a nyugdíjasoknak azt a 19000 forintot (ami legfeljebb csak egy nyugdíjkiegészítés volt, amit többszörösen vissza is vettek), akkor elhitte volna-e valaki, hogy a nyugdíjasok szabadították rá az országra Medgyessyéket?
A nyugdíjak keveslése nem a kapzsiság netovábbja. Az úgy kevés, ahogy van.
De a bérekhez mérve talán nagyobbnak látszik, mint több más ország bérekhez nyugdíjai. Szeretnek ezzel operálni politikusaink (Orbán Viktort is ide számítva, akitől az Isten mentse meg Magyarországot, hogy újra miniszterelnök legyen). Azt viszont nem taglalják, hogy mennyivel keres kevesebbet egy magyar, mondjuk egy átlagos nyugati fizetéssel rendelkező munkásnál. Kb. havi kétszázezer forinttal. Ez az elmúlt évtizedek arányában mérve, az infláció mértékét figyelembe véve is több százezer-milliárd forint bevételkiesést jelentett eddig a magyar nép számára. Ezt kár lenne a nyugdíjasok és cigányok nyakába varrni.
Ez az összeg nagyobb részben adósságtörlesztésre fordítódott. Legalább egy billió dollár erőforrás veszteség érte „felszabadítás" óta Magyarországot.
Mégsem tudtuk megadni a kilencvenes évek 20 milliárd dolláros tartozását. „Maradt" még 80-100 milliárd dollárnyi adóságunk a húszból.
A magyar gyerekek és unokák jövőjét a parlamenti pártokon kell számon kérni. Ott vannak az igazi felelősök. Egy kalap alá véve az összes, parlamentbe ténykedő pártot és azok vezetőit, országgyűlési képviselőit. Ez a felelősök legszűkebb köre, amelyet itt megneveztem.
A fiatalokat külföldre való „irányítása” sem a nyugdíjasok bűne. Az hogy a fiatalok rendre hagyják el országunkat, az a jövőnk elárulása, „szabadon" választott vezetőink részéről.
Ezzel a nyugdíjas-kérdés taglalását a magam részéről lezárom.
Romek Károly
(e-mail cím a szerkesztőségben)
Vonatkozó levél:
Túl nagy a nyugdíjasok politikai potenciálja