A IV. Rába-menti Magyar Napok előestéjének fapados Showdere és az LSD-hatás nagyban hasonló. Részleteiben olykor sziporkázó, összességében azonban sajnos inkább erőltetett, mintsem üdítő ez a másfél óra. Pedig előtte a politikai korrektség chipet is kikapcsoltunk magunkban.
Álltóból ülőhely felé
„Charles Bronson vagyok, a művészúr hívott, hogy jöjjek” – válaszolja a napszítta vonásokkal megáldott színész kiköpött mása a jegyárus hölgyek kérdésére, hogy mi járatban van. És beengedik. Lám, jókor elsütött jó mondatokkal mindenhova be lehet jutni: Bambi-gyártósorok mellé állandóra, pártszékházba liberálisnak vagy épp női bugyiba vonakodni – sütné el a poént Fábry. Csak nehogy felgerjedjen benne a bosszúvágy, előkanyarítja a ruházatából a fegyverét és még meg találja ritkítani a nagyérdeműt – vetem föl Köbli Józsefet, a főszervezőt mobilozó hölgyeknek. Fél perc se telik bele, már én is lépcsőzetesen felfelé irányzom magam. Esetemben nem feltétlenül a nyerő szöveg okán történik mindez.
Mivel későn jelentkezőként, soron kívül jövök, se nem közönségként, se nem az első két sor fizetett tapsolóiként (ahogy viccesen neveztetnek), így a státuszomhoz leginkább passzoló mobil székre ülök le. Mögöttem kis zavart okoz a két sokáig szabadon hagyott hely, aminek az oldalán a „tűzoltó egylet” felirat szerepelt. Hanem mert a szükség nagy úr, a tűzoltó urak meg láthatólag csak nem érkeznek meg, önkéntesekre hárul az elfoglalásuk. Amúgyis teltház van. Az audiovizuális média meg oldalsó középállásban helyezkedik el.
Érkezik a nép vaskos humorú fia
A műsor felépítése egyszerű, Fábry az átkosban köztörvényesként lehúzott 40 évünk summázataként annak a 4 alappillérét járja körül. Ezek a háztáji, a családi ház építése, a képkomponensű Epokit ragasztó és a vietnámi balzsam. Egy igazi stand-up humoristának ennyi elég is kiindulási alapnak, meg ahhoz, hogy a fő vonalról folyton elkalandozva, újabb és újabb sztorikkal, zárójeles megjegyzésekkel, tréfás adomákkal hasson oda a rekeszizmokra vagy épp hozzon zavarba – ingerküszöbje válogatja. Idővel kiderül, hogy az Epokit ragasztó és a vietnámi balzsam lesznek a kifejtős kérdések, ahol az előbbi leplezi le a sztálini rendszert (az egyik tubus neve ’A’, a másiké ’E’), az utóbbi pedig behozza a szexualitást, aminél hálásabb téma aligha van.
Pro és kontra
Nehéz visszaadni, ahogy Fábry a műsor első felében sziporkázik, de nem is kell, mindenki látott már Esti Showdert, benne is főleg a dizájn centert. Ha kioperáljuk belőle mindazt, ami az RTL Klub-ban közelező politikai korrektség, akkor nagyjából helyben is vagyunk. A lendületéből pinázásra, buzizásra és a végére még némi szaloncigányozásra is fussa. Ha ugyanez a dobozból kerülne elénk, az ORTT aligha volna a tolerancia bajnoka, nem sokat szőrözne, megkínálná a csatornát egy szaftos büntetéssel. Egyrészt, hogy csoportosítson át bizonyos hat- vagy hétszámjegyű összeget a sajátjáról a mi számlaszánunkra, másrészt pedig legyen elsötétítés azzal a jogszabállyal-paragrafussal nyomatékosított felirattal, hogy miért is ez a reklámbevétel-kiesés.
De nem a tévében vagyunk. Hála a főszervezőnek. Na nem mintha nem épp vele kezdené Fábry a fricskahadjáratát: a színházbeli meglehetős hőség érzet kapcsán megjegyzi, hogy eddig bizonyára szabad téri bulikban utazott. De kijut a gúnyból a „Túl a barátságon” című cowboyos melegfilmnek („A jövő pinája a segg!”), Varnus Xavérnak („Ilyen finoman buzizni csak látensek tudnak!”) és a kamaszkori, a részt az egésszel azonosító nőképnek is. De Fábry a hazafiakat sem kíméli, a magyarságnak a nemzethalál felé tartó fogyatkozása okát a hétfői adásszünet hiányában látja. Akkor ugyanis rákényszerülne a férfi, hogy szórakozás címén az asszonyt gyömöszkölje. „Mindig az ingyenjegyesek mászkálnak” – fordul aztán a showman a ki- majd visszaérkező második soros férfihoz. Meglepő módon Gyurcsány Ferencet még egy fintorral sem kínálja meg, ahogy egyetlen politikus neve sem kerül „profán kontextusban” szóba. Sztálin persze kivétel, az állandóság a változó nekem sorjázásában: a kedvenc színdarabját, a Bulgakov által írt Fehér gárdát előbb megnézte 15-ször, majd 16-odjára betiltotta.
Fábrynak a fentiek megengedettek. Ám neki is csak módjával. Ezúttal előbb billeg a léc, majd úgy egy óra multával nagy csattanással leesik. Az ugyanis odáig még rendben van, hogy a vérbőségre vágyó, nőt bibliai értelemben nem ismerő serdülő srácok bekenik a farkukat vietnámi balzsammal, de aztán a tortúra, amiben részesíti az első szám első személyt és a szintén zenész haverját, az már inkább morbid, és kevéssé humoros. Pedig akad közben számos olyan játszi könnyedséggel odapattintott poén, amiért a humoristaszakma apraja és nagyja is ölre menne.
Második forduló
Hazaérve egy darabidő, egy vacsora és egy dobozos sör után az Eb-nézésre igenmód ráállt bátyám kiszól a nagyszobából. „Látod, ezt hívják profizmusnak. Két órával ezelőtt még itt nyomta nektek a sódert, most meg már az RTL-en parolázik az Eperjessel.”
Értékelés: 7/10
Fotó: Port.hu