A pénteki gyér érdeklődés után a szombat estére már alaposan felduzzadt a Fő téren fesztiválozó emberek létszáma. Egy korsó Guinness sör 1000 forint, viszont a koncertek ingyen vannak. A legjobb egy olasz csapat volt, akik feltehetően még most is táncolnak és isszák a sört valahol a Fő tér környékén.
Péntek
Délután 10 percenként kukkolom az eget, hogy vajon most az egyszer igaza lesz-e a meteorológusoknak, és megjön az ítéletidő. De persze nem jön. Valahol olvastam, hogy komoly meteorológus nem is foglakozik előrejelzéssel, annyira reménytelen vállalkozás az egész. Azt nem tudom, hogy így van-e, mindenesetre kevés olyan szakma van – talán a politikusi az egyetlen kivétel -, ahol ennyit lehetne felelőtlenül össze-vissza beszélni.
Merthogy délután hat óra körül sötét felhők jönnek-mennek ugyan Szombathely felett, de egyetlen csepp sem hullik belőlük. Ennek ellenére igencsak kevesen – körülbelül százan - vannak a Fő téri színpadnál, melyen éppen a Szombathelyről indult énekesnő, Bognár Szilvia és zenekara ad ízelítőt abból, hogy mit is lehet a 21. században kezdeni magyar népzenei hagyományokkal, hogy több legyen, mint hagyományőrzés, de a zenei gyökerek, ágak, sőt a levelek hajszálerei mégis láthatók legyenek.
Grünwald Stefánia, az Agora igazgatója nem titkolja, hogy ennél több emberre számított, szerinte az időjárás, pontosabban a fent említett időjárási jóslatok is visszafoghatták az emberek kedvét, de bízik benne, hogy estére többen jönnek majd ki, szombaton meg főleg.
Az ALON tudósítója azt a verziót erőlteti, hogy péntek este, a munkanap és a heti robot után az embereknek nem biztos, hogy nagy kedvük van lendületből fesztiválkodni, amire az a válasz érkezik, hogy a múltkori borfalu esetében már pénteken is tömve volt a tér.
Az egyik asztalnál a rendezvényt korábban megnyitó Ipkovich György polgármester ül, láthatóan tetszik neki a Fő téri hepaj, emellett büszkén mutatja a pólót, melyen a „SzombatHELYI VAGYOK” felirat díszeleg. Rövid nyomozás után kiderül, a pólót egy helyi magánvállalkozás dobta piacra, de az Agora is beszáll az értékesítésbe. Kétezer forintot kóstál, az est folyamán állítólag 10-15 kelt el belőle.
Az Agora Fesztivál jellegzetessége, hogy a helyi erők mellett bevonja a testvérvárosok előadóit is a buliba – még a végén azt is megérjük, hogy nem csak a fejesek utazgatnak ide-oda testvérvárosozás ürügyén? -, így kerül a színpadra a Nagyszombatról (Trnava) érkező cseh-szlovák country csapat, a Grasscountry Drive. Abszolút profik, és szerencsére nem az infantilis 100 Folk Celsius-stílust nyomják, hanem valami jóval komplikáltabb és kifinomultabb, de mégis erőteljes countryt: a sajtóanyag szerint ez a bluegrass.
Közben ránézek a büfére és megijedek. Egy pohár sör 500, egy korsó 1000 forint, de aztán kiderül, ez csak a Guinnessre vonatkozik, azt meg úgysem szeretem, a sima csapolt korsót meg már 330-ért kapni. És ez megnyugtató.
Valamennyire az is, hogy a maribori Siti Hlapci este 9-kor kezdődő reggae-koncertjére azért csak összejön annyi néző, hogy az első sorokban egész jamaikai lesz a hangulat. A szlovén csapat sztenderd politpop reggae zenét produkál, odamondogat a háborúzó USA-nak, a rasszizmusnak és olykor megkérdezi a közönségtől, hogy „Are you ready?” - sőt majdnem jól ejti ki a Szombathely nevét. A közönségnek mondjuk nem biztos, hogy a társadalmi üzenet a legfontosabb, hanem hogy buli van, lehet ugrálni a színpad előtt, sőt – ahogy a mellékelt 10 másodperces tényfeltáró videoklip mutatja – magán a színpadon is.
----------------------------------------------------------
Szombat
A képek mindent elmondanak a szombati folytatásról, annál is inkább, mert nagyjából – eltekintve mondjuk az őrült olaszokról és egy színpadra pattanó menyasszonytól - az történik, amire számítani lehetett, és amiben a szervezők bíztak is.
A délután fellépő helyi erők, a Latin Spirit és Westend Blues koncertjén még gyakorlatilag csak az éppen arra járók állnak meg, hogy aztán estére mégiscsak kikerekedjen a fesztiválhangulat.
A kikerekedésben jelentős szerepet játszik a Ferrarából érkezett C.O. Ska zenekar, akik valami elképesztő energiával nyomják a színpadon a dalokat. A teljesség kedvéért hoztak magukkal egy csapatnyi rajongótábort, akik egyrészt besegítenek a színpad előtti élet dinamikusabbá tételébe, másrészt jelentős bevételtöbbletet generálnak a környező vendéglátó-ipari egységekben. A csapat maradványai még éjfélkor is ott bóklásznak a belvárosban. Az est folyamán próbálkozom egy gyorsinterjúval az egyik zenésszel, de már olaszul is alig beszél, nemhogy más nyelven. A videó talén sejtetni engedi, hogy miért:
A legnagyobb tömeg az Ocho Macho este 9-kor kezdődő koncertjére jön össze. Én továbbra sem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a Savaria–Barcelona zenei tengelyre felfűzött bulizenével, meg az is kérdés, hogy ez a latinó örömzene mennyire élne meg egy önálló, belépős koncerten, az viszont kétségtelen, hogy egy meleg nyárestés szabadtéri rendezvényen működik a dolog. A közönség mind a feldolgozásokat, mind a saját számokat nagy lelkesedéssel fogadja, mi több, egy részük nekiáll latinos táncokat ropni a színpad előtt, mellett, sőt az asztalokon is. Márpedig ez nem egy jellemző tevékenység a szombathelyi emberek körében.
A koncert egyik váratlan fejleménye, hogy valahonnan egy igazi menyasszony és igazi kísérete pattan a színpadra, és egy örömtáncot lejtenek, miközben a zenekar a „No woman no cry”-t játssza. Emlékezetes pillanat egy házasság kezdetéhez.
A koncert után még megiszunk egy sört a Latin Spirit két szemtelenül fiatal gitárosával és Prieger Szabolccsal, az Agora igazgató-helyettesével. Az utóbbi egyrészt örömmel nyugtázza a fesztivál közönségsikerét, másrészt megkönnyebbülve könyveli el, hogy a többnapos belvárosi koncertélet ezúttal nem okozott lakossági konfliktusokat vagy éppen rendőrségi kiszállást.
Képek a péntek és a szombat estéről
A vasárnapi program – amin az ALON már nem vesz részt - itt olvasható.