A magyar könnyűzene sokszínű. Ez nemcsak az internetet pásztázva, hanem az idei szombathelyi SoundClash-en kiderült. Az ALON az Oladon lezajlott fesztivál második napjára látogatott ki. Arra viszont alaposan. .
A magyar könnyűzene sokszínű. Ez nemcsak az internetet pásztázva, hanem az idei szombathelyi SoundClash-en kiderült. Az ALON az Oladon lezajlott fesztivál második napjára látogatott ki. Arra viszont alaposan. .
A magyar könnyűzene sokszínű. Ez nemcsak az internetet pásztázva, hanem az idei szombathelyi SoundClash-en kiderült. Az ALON az Oladon lezajlott fesztivál második napjára látogatott ki. Arra viszont alaposan. .
Mantra Porno – Aki lemarad, az ki isÍgy jártunk. Kárpótlásjegyet nem osztanak. Esterházy Péter mesterkedett a belvárosban és jól. Az úrinő édesanyja, a Puskás Ferenc fémjelezte Aranycsapat és a posztmodern irodalom mítingelt össze. Holnap cikkezünk róla.
Kár a koncertért. Pedig Judie Jay énekesnőbe még 2001-ben szerettünk bele egy haverommal. Mindketten. A hangjába. Az azóta megszűnt Cas!o Samples lemezén hallottuk. Mint Uma Thurman a Gattaca című filmben. Minimum megközelíthetetlenül jégkirálynős vampnak, középről cipellőkereső félszeg bölcsész szépségnek, a vágyaink netovábbja pedig egy bodros-telt, spanyolos-temperamentumos szenyoritának képzeltük. Persze csalódtunk. Ha egy hangot sem hallottam tőle a Soundclash-en, órákkal később, a vasútállomás felé az agyi wurlitzeremben a Disco Galaxy című slágerük szólt.
Marionette ID – Az üresség megváltoztatja a tudatot
A fesztivál felhozatalából erre a legnehezebb csomót kötni. Megérkezik az újságíró a placcra és előjönnek belőle a társasági ingerek. Láthatólag másokban is vannak ilyenek és azok is kikívánkoznak. Ez így az okés. Pedig a négyes által elővezetett indie és hardcore határvidéke nem háttérzene. Figyelni kell rá, figyelni kéne rá. Íve van a dolognak, alakulása, valahonnan valahova tartás. Olyan, mint a szex. Tetszik közben is, de a teljes kifutással nyer igazán értelmet. Hogy valami nagyon történésben vettünk részt, volt részünk. Elég csak felmenni a MySpace-es oldalukra, rányomni az első számcím kapcsán az indítás gombra és már pereg is a film a lelki szemek előtt. Említettem is volna már az Explosions In The Sky nevét támpontként, ha már nem tették volna előttem. Meg az oldaluk linktárából az Isten Háta Mögött és a Pozvakowski zenekarokat. Ja, a sznobizmus tápláló étek. Kacsintós szmájli.
Varga Zsuzsa – A lányok másra várnak
Ami gondolat nem elhessegethető, az a nem elhessegethető gondolat. „A klassz fiúk itt is sorban állnak, a rossz lányok néha jobbra vágynak. Ah, vagy nagyobbra?” Kozmix 1995-ből. Az a nehéz tinédzserkor még meghatároz ilyenkor. Lovasi András után szabadon.
A Venus egykori frontnőjének kéne lennie a magyar popátlagnak. Egy szavunk se lehetne. Ez a némi elektronikával megküldött gitárzene különben nem áll jól neki. A Beat Dis-szel közös dal nyomvonalán kéne inkább elindulnia. Downtempo, füstös hangzás, melankolikus hangoltság. „A csaj hangja olyan, mintha suttogva akarna ordibálni.” Olvasom egy kommentben a YouTube-on. Lehet benne valami.
PornoSheriff – Kiállítás megnyitókra
Pusztán a név alapján minden eszünkbe juthatna, csak ez nem. Ambient. Térzene. A tér minden szögletét bekószáló szobazene. Ismeretterjesztő filmek háttérben megbúvó hangtapéta. Ugyanúgy szerepelhetne a tokon a 2008-as helyett az 1976-os és az 1984-es szám. Egy tudományos-fantasztikus film űrhajójának szobahossznyi kapcsolótáblája. A stúdiót hangszernek tekintő zenészek prüntyögnek rajta. A nagyja a ketyerék áramköreit járja, a többit meg a basszusgitár brummogja.
Pusztán a lemezük hallatán nem hittük volna, hogy Tommy PORN és Gandhy PORN mellett más is feltűnik a színpadon. Persze a pornó nőtársaságban az igazi. Elnézést a gyenge poénért. Már épp mennénk le alfába, hogy tartósan ott is maradjunk, mikor két újabb tag is érkezik. Két újabb férfi. A kezük ügyében didgerido és gitár. Se az előbbi mélyen rezgő hangja, se az utóbbi finom hangzástarkítása nem zökkentett ki az addigiakból. Kicsit be is punnyadtunk. Na nem mintha bárki más jobban el tudtam volna helyezni őket fesztiválmenetrendben.
Heaven Street Seven – Fél lábbal a zsírban
Adódik a kérdés. Magyarok vagyunk, ki költ olyasmire forintezreket, ami korábban bő egy hétig hivatalosan is ingyen volt? A legújabb Jazz névre keresztelt albumukra gondolok. Üdvözölendő azonban, hogy nem vették lemezbemutatósra a figurát. Csak néhány dalt játszottak róla a bevett koncertfavoritok mellett. Akkor átkapcsoltunk külföldi üzemmódra a vevőkészülékünket. Én nem érteni magyar nyelv. Majd vissza. Akárhogy akarná is néha az újságíró, eccerűen nem lehet az Ország Egyik Legmegbízhatóbb Koncertzenekara halmazból kivenni Szűcs Krisztiánékat.
Meghagyták nekem, hogy dicsérjem meg a billentyűs hangolás közbeni teljesítményét. Íme. A The Lion Sleeps Tonight-ot danolászta meg bohókásan klimpírozott. Jómagam meg továbbra se tudok betelni a pont 253-szor hallott Dél-Amerikával. Ha már a zongora így szóba jött. Ilyenkor érzem úgy, hogy jaj, bocsánat a fentiekért! Minden bármi meg van bocsátva! Ha a turnébusz lerobbanna, aludhattok nálunk! A faterom borát vétek volna kihagyni!
Žagar – Jóval Yonderboion túl
Zságer Balázs és négy plusz egy társa alkalomhoz illenek. Két éve a Balaton partján süppedtünk alá a fűbe a legrekkenőbb nyáridőben. Ők meg laza, szellős, belefeledkezős easy listeningeket nyomtak puritánul. Idén a fesztiválokon rendre az éjszakai órákban kaptak időpontot. Be is gorombították a hangzást. A névadó és origópont szintijei mellé-fölé laptop került és egyéb ilyesmik, a basszista oldalára roppantmód látványos pózokban megnyilvánulni tudó gitáros. A dobos és a DJ meg idomult az újsütetű szigorúsághoz. No meg jött egy énekes srác, aki mindenestől, a szerkóján, a séróján és a szemüvegén át egy kiköpött brit-popper. Ha hirdetést adnánk föl ezekkel a keresőszavakkal, garantáltan egy efféle Richard Ashcrofttal állítana be a postás.
Ami az ottlétükkor a színpadról lejön, abból ez utóbbi persze egy nyúlfarkszőrnyit sem von le. Tudnak cizelláltan szelídek és szolidak lenni, hogy aztán átcsaphasson az egész irányultság olyan 4/4-re kapcsolt pszichedéliába, hogy a jóval nagyobb tagságú Korai Öröm csak pislog bele. A birtokukban van az angol popzene legjavának minden erénye.
Superbutt – A fal adja a másikat
Földbedöngölés és zúzós metál a nagyérdemű ismételt sokkolása végett. Ez áll a programajánlóban. Hálátlan dolog. Az elmúlt hat évben nem találkoztam a Soundclashen olyan hardcore vagy metál csapattal, aki itt aratta volna a legnagyobb sikereit. Pedig minden arra érdemes gitárnyüstölő kompánia megfordult e deszkákon. A szervezők próbálják az evidenst, átjárókat nyitni az egyes stílusok között. Én hiszem, hogy a szélmalom legyőzhető. Addigis várjuk a Heaven Street Seven miatt kilátogatóktól a nyaktörő mutatványokat.
Anima DJ – Bitek, bájtok, rajtuk zene
Németh Gergely és Prieger Zsolt az Anima színeiben laptop DJ-nek állt. Oda a lemezes táskás romantikának. Meg a rajongói cipelhetnéknek. Merthogy nincs mit. A közönség örül, hogy milyen ügyesen nyomkodom az entert. Ezt egy humorista mondta Császár Előd kapcsán. Lehet benne valami. A héten halt be a ’94-ben vett discmanem. Végleg. Hírből se ismerte az mp3-at, az újraírható CD-kel meg nem haverkodott. 1994. Abban az évben jött kis az első Anima-lemez. Császár Előd meg nem találta még meg a maga priuszát. Rohadt sokat rohangáltam akkoriban egy-egy lemezért. Mert csak fizikai formában létezett.
Mindegy. A tánczene az tánczene. Hangos és mozgásra ingerlő ritmusok vannak benne. Lámpakapcsolásig játszották az animások a francia elektrójukat. Ha valakiben maradt még mozgási energiaként levezethető feszültség, az megtehette. Reméljük, azért mindenki elraktározott annyit az aksijában, ami ha nem is vitte el hazáig, legalább egy taxihívásnyira elég volt.
Képek a 2008-as SoundClash második napjáról