Tavaly az első Totál Szombathely filmes mustrán az Akinek egy nap nem 24 óra című filmjével nyert a fikciós film kategóriában. Idén az ALON különdíjában részesült a Halálod a végzetem című műve. A 29 éves alkotóval beszélgetve szóba került a lendületadó barátság, a filmek, a díjak, a nevezések, a nehézségek és a jövőbeli tervek is.
Tavaly az első Totál Szombathely filmes mustrán az
Tavaly az első Totál Szombathely filmes mustrán az
B. G.: Gyerekkorom óta szeretek fotózni. Talán ennek is köszönhető, hogy a videózás felé orientálódtam. 3-4 éve videofelvételek vágásával, történetek kitalálásával kezdtem foglalkozni és nagyon megtetszett. Ha mindmáig hobbi szinten is űzöm mindezt, igyekszem fejlődni, megmutatni magam a nyilvánosság előtt: a lehetőségeimhez mérten színvonalas munkákat letenni az asztalra. Figyelem a pályázatokat, a kiírásokat – nemcsak a szombathelyieket, hanem az országosakat is.
Miért épp a fikciós film kezdett el érdekelni?
Mindig is nagyon tetszettek az olyan videoklipek, melyeknek van mondanivalójuk, tartalmuk, melyek valamit el akarnak mesélni. Gondoltam, hogy én is megpróbálkozom egy ilyennel. Természetesen néhány technikai problémával folyamatosan meg kell küzdenem. A kamerán kívüli mikrofonok hiányával, a fények problémájával, hogy a szükséges lámpák, derítők nem voltak és most sincsenek a birtokomban. Ezért az eddigi négy filmemnél mindig a természetes és a villanyfényre kellett hagyatkoznom. Tavaly a Régen és most című, a szombathelyi épületeket egykori és jelenlegi állapotát összehasonlító filmem elől egy másik film vitte el a dokumentumfilmes díjat, míg az Akiknek egy nap nem 24 óra megnyerte a fikciós etűdét. Az idén is ebben a kategóriában indultam és nem jöttem haza üres kézzel. Jövőre is elképzelhetőnek tartom, hogy nevezek, valószínűleg egy könnyedebb témával. Hogy milyen kategóriában, az majd kialakul. Hagyok magamnak egy év gondolkodási időt.
A negyedik, az idei VAS-FILM programjában is felbukkant a neved.
Igen, és a következőn is megtörténhet hasonló. Hogy mindkét filmmel-e, amivel Totál Szombathelyen szerepeltem, még nem tudom. Valószínűleg igen, mivel mind a kettőt díjra esélyesnek érzem. Menni kell, csinálni, jelen lenni és majd beérnek a dolgok.
Egy ilyen film elkészítése a gyakorlati oldalról tekintve mivel jár? Elég hozzá a baráti összefogás, a ráfordított rengeteg idő és energia, a saját kamera és szoftverek, vagy egyéb anyagi befektetéssel is jár?
Ebből mindre szükség van. Nekem nincsen mozgóképes diplomám. Számomra onnantól kezdtek nagyobb lendületet venni filmes témák, amikor megismerkedtem egy sráccal, aki filmes szakra járt. Akkor végre lehetőségem nyílt egy olyan emberrel elbeszélgetni, akivel mindmáig egy hullámhosszon vagyok. Sokat témázgattunk arról, hogy milyen programokkal lehet elkészíteni egy filmet, megmutatta, hogy mi hogyan működik. Rengeteg időt szántam rá, hogy kitapasztaljam, kísérletezzem. Emellett az egyes effektek kezelése, a rengeteg utána olvasás és filmnézés is sokat nyomott a latba. Szinte függővé tevő gyakorlás árán jutottam el a mostani szintre. És hogy a kérdésedre is válaszoljak: pusztán egy kamera jelenti az anyagi befektetést. Amatőr szinten ritka az, aki milliós technikához fér hozzá. Szóval kell egy kamera, a számítógépen egy középkategóriás program, illetve némi fantázia és egy nagy adag elhivatottság.
Említetted a barátodat, akivel el tudtál, el tudsz beszélgetni filmes témákról. Róla lehetne valami közelebbit tudni?
Farkas Balázsnak hívják, filmszakon végzett Vágvölgyi András tanítványaként. Az övé volt az egyik olyan alkotás, amit idén jogi problémák miatt a YouTube letiltott. Pedig egy igencsak jól sikerült munka volt, ami ilyen szerencsétlenül járt. Az élet azonban valahol igazságos. Ha nem azzal a filmmel, akkor egy másikkal, a Térfigyelés cíművel nyerte el a kísérleti kategória díját.
Ha már a tetszésnél tartunk, a Totál Szombathely idei felhozatalából mely filmek nyerték el leginkább a tetszésedet? Mondjál mondjuk hármat.
A Heroes 9700-zal kapcsolatban biztos voltam, hogy díjazott lesz. Az animációs filmek közül Horváth Tibor Born To Be Wild Újratölvé-je is tetszett. A harmadik pedig Horváth Gábor Több mint egy sport című filmje, ami igencsak jóra sikeredett.
Ki az a Kerülő Gábor, aki a Here We Are zenéjét jegyzi?
Ő egy nagyon kedves budapesti barátom. A filmben felcsendülő számot úgy 2-3 éve hallottam. Tudtam, hogy a srác hobbi szinten zenél, énekel és zongorázik. A testvére írta a dalt. Gyönyörűre sikeredett. Felvetettem neki, hogy mi lenne, ha csinálnék erre egy videót. Ez úgy egy évvel ezelőttig elméleti szinten maradt, amikor is a Faludi Ferenc Akadémia XIII. Nemzetközi Amatőrfilm Szemléjére – ami idén fotós szekcióval is bővült – pályázatot írt ki a Bizalom témájára. Erre elképzeltem egy történetet, aminek aláfestéséül csak ezt a zenét tudtam elképzelni. A srác rábólintott. Nagy nehezen sikerült összeszednem hozzá a szereplőket, ugyanis amíg a Halálod a végzetem technikásabb film volt, oda nem kellett akkora szerepjáték, addig a Here We Are-ban nagy szerepe volt a mimikának és a szöveg nélküli kifejezésnek is. Az egész filmre összesen tíz napom volt a felvételtől a vágáson át a beküldésig. Ez azonban, úgy érzem, nem ment a minőség rovására. Amit akartam, azt kihoztam belőle. A Halálod a végzetemben is rengeteg munka van, de ebben még több, ráadásul az előbbit nyár óta, több hónapon át készítettük. Az előbbinél elég ritkán tudtunk találkozni a szereplőkkel, a Here We Are-nál viszont délelőtt, délután és még este is dolgozhattunk. Igaz, a vasúti balesetes rész néhány másodpercét például vagy öt óra alatt vettük fel. Mindezt úgy, hogy amatőr felvételek készültek amatőr szereplőkkel és én sem vagyok tízéve a tévés szakmában. A visszajelzések különösen örömteliek. Túl a YouTube-os hozzászólás mezőn, rengeteg iWiW-es és egyéb üzenetet kapok. Tegnap például felhívott egy hölgy, az egyik szereplő ismerőse, hogy gratuláljon. Az ilyesmi nagyon jó érzés.
Más pályázatra adtál be munkát?
Fotópályázatra igen, filmesre csak a már említett háromra.
A tavalyi első két filmed direkt a Totál Szombathelyre készült?
Igen, ez adta meg a végső lökést az elkészítésükhöz. Az ideinél a Halálod a végzetem kimondottan erre a felhívásra készült, a Here We Are a Bizalom témájú pályázatra, miközben már közben biztos voltam benne, hogy ide is benevezem. Ha csak néhány villanásra is, ugyanis felbukkan benne a Szombathelyi Gyámhivatal és Fő tér is.
Jöjjön egy kényes kérdés. Milyennek látod belülről a Vas megyei filmes mustrákat?
Bevallom, számítottam erre a kérdésre! Ez egy feltétlenül támogatásra érdemes új kezdeményezés. Ha a tavalyihoz képest kevesebb alkotás került is elbírálásra, összességében minőségibbnek tűnnek. Szorul még finomításra a rendezvény, ám ha megmarad ez a jelentkezőszám és a művek részéről ez a javuló tendencia, akkor nagy baj nem lehet. A közönség oldaláról idén több emberre számítottam. Azt gondoltam, hogy ha tavaly olyan szépen megtelt az Oladi Művelődési Központ színházterme, idén pedig mikor olvastam, hogy a Savaria Filmszínházba lesz, biztos voltam benne, hogy az ideálisabb helykihasználás miatt lesz ott a vetítés. Szerencsétlen megoldásnak tartom viszont, hogy belvárosi moziból ki kellett menni a közel sem szomszédos Oladra. Jövőre, remélem, jobb megoldást találnak. Ezeken kívül más komolyabb kifogásolható momentumot nem tudnék felhozni a rendezvénnyel kapcsolatban. Mondom ezt úgy, hogy leginkább a filmesek kreativitása a meghatározó. Olyan, mint egy drágakő viszonya a foglalathoz: a lényeg maga a drágakő, de akkor mutat az egész jól, ha a foglalat is aranyból van.
Mennyire alkot közösséget a szombathelyi filmes élet? Gratulálsz valakinek a filmjéért, ő neked viszont, elbeszélgettek, megisztok egy sört…
Sajnos ilyesmi nem alakult ki se tavaly, se idén. Azt vettem észre, hogy amint megtörténik a díjátadás, mindenki rögtön rohan szerteszét. Idén váltottam a színpadon pár szót Váradi Gáborral, és a Vágvölgyi Andrástól említett technikai megbeszélés tényét is nagyon jó gondolatnak tartom. Ilyenkor derül ki számos mérvadó részlet: az elbírálási szempontok, a díjátadás melletti méltatásba nem beleférő lényeges apróságok, hibák és egyéb gyakorlati hasznosságok. Én például most szombaton fogok felmenni Pestre a Faludi Ferenc filmes szemle kapcsán technikai elbeszélgetésre. Alkotók, filmes emberek és zsűritagok találkoznak. Egy egész napos, reggeltől estig tartó szakmai megbeszélés lesz. Már nagyon várom. Szeretem az építő jellegű kritikát. Ha ugyanis megmondják, hogy mi volt a filmemben a hiba, akkor azt legközelebb nagy valószínűséggel nem követem el.
Filmes irányú kilátások, tervek a közeli és a távoli jövőre?
Túl a hobbiszinten, szeretnék érvényesülni ezen a pályán. Akár helyi televízió, akár reklámok, akár személyes jegyeket felvonultató filmek szóba jöhetnek. Majd meglátjuk, hogy mire lesz elég, hogy jelentkezek pályázatokra, és hogy általuk mit tudok összeszedni. Ám ezzel szerintem nagyon sokan vagyunk így. Merni kell nagyot álmodni, de az is elengedhetetlen, hogy szilárd talajon álljon az ember. Az agyam folyamatosan dolgozik, a fülem napi huszonnégy órában nyitva van. Nálam ez úgy működik, hogy meghallok egy olyan zenét, ami nagyon tetszik, és egyből aktiválódnak a gondolataim, hogy melyik zenei részhez milyen mozdulatsor passzolna. Mindig is érdekelt a zene szöveg nélküli, csak képi világgal való kifejezése. Szándékomban áll egyszer hangosfilmet is készíteni, ehhez azonban tényleg szükséges a technikai háttér. Ezért volna jó egy olyan körbe bekerülni, ahol komolyan foglalkoznak a filmalkotással és esetleg azzal a háttérrel valamit elérni. Nem szeretnék feltétlenül csak a fikciós kategórián belül maradni. Nem áll tőlem távol a dokumentarista szemlélet sem, és akár egy animációs filmmel is megpróbálkoznék. Mindkettőhöz nagyon sokat kell még tanulnom. Jelen pillanatban amit csinálok, az hobbi, érdeklődési irányultság, amit tovább kell fejleszteni. Ezért is jó, hogy az ALON-nál fölfigyeltek a munkáimra. Ez újabb lendületet ad. Még egyszer köszönöm!