Szombathelyiek a Budapest-Bamakó Ralin

ALON: Izgultok már?

L. K.: Izgulunk, mer nem nagyon tudjuk, hogy mi vár ránk. Azt tudjuk, amit a többiektől hallottuk meg amit az internetes és egyéb helyeken olvastunk.

N. I.: Én nem azt mondanám, hogy izgulunk, inkább azt, hogy izgatottak vagyunk.

Vettetek már részt hasonlóban?

N. I.: Off-road-oztunk és hobbiszinten versenyezgettünk.

Gondolom mindenki megkérdezi, de legyen fenn nálunk is a válasz. Hogyan jön az ötlet, hogy nektek Bamakóba kell menni? Mert azért ez nem játék.

L. K.: Lent voltunk a Közép-Európa Ralin, ahol Palikékkal és a szerelőkkel beszélgettünk. Ők javasolták, hogy induljunk el valahol, például a Párizs-Dakaron vagy a Budapest-Bamakón.

N. I. : Azért a Dakar az nagy falat, anyagilag is meg mindenhogy.

L. K.: Az is fontos, hogy a Bamakón van a karitatív szál is. Az ember valami jót is cselekszik közben. Az egész versenynek és a versenyzőknek egyesével is van ehhez kapcsolódó tevékenysége. Mi például ruhát, könyveket, játékokat, írószereket viszünk Afrikába.

Mikor dőlt el, hogy mentek?

N. I.: Ez év júniusában.

És mióta tart a felkészülésetek?

N. I. : Azóta egyfolytában: Először is neveztünk, de akkor még autónk sem volt. Aztán megvettünk azt is, amin három hónapos munkánk volt a felkészítéssel. A vízumokat tegnap kaptuk meg.

L. K.: Én például ma Budapesten voltam, a GPS-re feltöltötték a térképeket.

Mennyibe kerül a verseny nektek?

L. K.: Ha mindent beleszámolunk, olyan 3,5 - 4 millió forint. Ennek a pénznek körülbelül kétharmadát állják a szponzorok.

Jártatok már arrafelé?

L. K.: Mind a ketten kamionoztunk, így elég sokfelé megfordultunk. Európában Spanyolországig jutottunk, de Afrikában egyikünk sem volt még.

Szombathelyről korábban már vettek részt ezen a versenyen, ha jól emlékszem.

L. K.: Igen, Szendrey Ákosék egy VW-kisbusszal mentek túra kategóriában. Ez más, mint, a verseny kategória, amit mi csinálunk. A túra kategória 90 százalék aszfalton zajlik, nálunk meg lesz öt nap, ami a Dakar útvonala, emellett menet közben mindenféle feladatokat kell megoldanunk.

Milyen tapasztaltatokat szereztetek, amikor szponzorokat kerestetek?

N. I. : Nagyon rosszakat. Döbbenetes volt megyeszerte azt hallani, hogyha támogatásról van szó, akkor csak a foci megy, legyen az megyei első- vagy másodosztály. Akik hajlandóak támogatni, ők is általában csak kis összeggel tették. Kivételek azért vannak, például egy cég és maga Szombathely városa is komoly összeggel támogat bennünket. Mindezek ellenére sajnos még mindig hiányzik pénzünk.

L. K.: Több támogató a gazdasági válság miatt lépett vissza.

Egy ralicsapat körül általában sokan dolgoznak. Titeket hányan segítenek a felkészülésnél?

L. K.: Van egy egyesületünk, a Savaria Motorsport Team, de ezt nem úgy kell elképzelni, mint a Dakart, ahol jön utánunk a szervizkamion, és amikor kiszakad a tengely, akkor megjavítják. Igazából ketten vagyunk, ketten készülünk fel és ketten veszünk majd részt a versenyen. Azt a szervezők alá is íratták velünk, hogy csak magunkra számíthatunk.

Időközben az ALON segítségével elindult a Savaria Motorsport Team honlapja, ahol az érdeklődők majd aktuális információkat találnak az előkészületekről és magáról a versenyről is. Az egyesület weboldala itt található.

Mennyire veszélyes az út? Keringenek riasztó történetek?

L. K.: Lehet hallani dolgokat. Szerintem részben így próbálják érdekessé tenni a versenyt. De az is biztos, hogy vannak valóban veszélyes szakaszok, Marokkó és Mauritánia között van például egy taposóaknás rész.

N. I.: A helyi viszonyok is elég furcsák állítólag arrafelé. A falvakban megállítják a versenyzőket. Ott egy nagy feka géppisztolyos rendőr, akit kineveztek, vagy kinevezte magát, mert neki van géppisztolya. Neki odaadjuk azokat a nagyon hivatalosnak tűnő papírokat, amiket itthon készítettünk. Ő megvizsgálja ezeket - és az autót is - nagyon alaposan, majd kap egy kis ajándékot – valami pénz, elemlámpa, töltőtoll - és mehetünk tovább. Állítólag nagyon barátságosak egyébként.

Civilben mit csináltok, hogy megengedhetitek magatoknak ezt az utat?

L. K.: Én eredetileg autószerelő vagyok, az utolsó munkahelyem Ausztriában volt, ahol raktáros voltam, de éppen a verseny miatt fel kellett mondanom, mert nem kaptam ennyi szabadságot. Előtte 12 évig kamionoztam.

N. I.: Korábban én is kint dolgoztam Ausztriában, most egy szombathelyi cégnél sofőrködöm. Szerencsére van annyi szabadságom, ami fedezi ezt a három és fél hetet, ameddig a verseny tart.

Mit szól ehhez a család?

L. K.: Nekem még nincs gyerekem, a feleségem pedig megszokta, hogy minden hülyeségbe belevágok, amiket ráadásul végig is csinálok.

N. I.: Nekem három gyermekem van. Az én feleségem először válni akart, de aztán elfogadta, olyannyira, hogy a végén már szponzort is segített találni. Látta, hogy én ezt nagyon meg akarom csinálni.

Mekkora lesz az idén a mezőny?

L. K.: 21 országból 200 autó nevezett, ami körülbelül 600 embert jelent.

Az autótokról mit kell tudni?

L. K.: Ez egy 1990-ben gyártott Rover Discovery. Azért van rajta osztrák rendszám, mert Ausztriában vettük. Aztán megemeltük, légrugót, terepváltót és öt milliméteres haspáncélt kapott. Meg van erősítve az oldala is a kőfelverődések miatt.

L.K.: Körülbelül 2 millióban van összesen az autó - csak a gumik darabja került 50 ezer forintba került-, de így felkészítve, úgy saccolom, 4 milliót ér.