Elsa Valle és a latin érzés a színházban - koktélok és feszülő topok

Az első darab bemutatója óta feszített tempóban zajlanak a kulturális programok a Weöres Sándor Színházban. Az ALON szombat este beavató és teszt jelleggel megkukkantotta a Thea-tér latin programját. Oknyomozó riportunkból az olvasó megtudja azt is, hogy Jordán Tamás „9700” koktélt rendelt. .

Az első darab bemutatója óta feszített tempóban zajlanak a kulturális programok a Weöres Sándor Színházban. Az ALON szombat este beavató és teszt jelleggel megkukkantotta a Thea-tér latin programját. Oknyomozó riportunkból az olvasó megtudja azt is, hogy Jordán Tamás „9700” koktélt rendelt. .

„Még egy pálinkát?” – kérdezi kilenc óra tájékán a házi főzetére méltán büszke Morn kollega, a kihelyezett vezetőségi szerkesztőségi értekezlet levezető szakaszában. És én karakánul nemet mondok, mert hosszú még az éjszaka.

Így is már majdnem este tíz óra, mire a Weöres Sándor Színházhoz (lánykori nevén Hemo) érünk. Kívülről meglehetősen kihaltnak tűnik az épület, de belépve kiderül, ez csak a látszat.

Először is a színpadot keresem a szememmel, mert megmondva az őszintét, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy hogyan is lehet ebben az épületben a hagyományos értelembe véve vett koncerteket tartani. Nos, a megoldás az, hogy nem hagyományos értelemben véve vett koncertről van szó, sokkal inkább klubszerű rendezvényről, ha valaki volt már a Palace-ben koncerten, akkor tudja miről van szó.

A színpad a hajdan étteremként, most klubként szolgáló helyiségben van felállítva, a falak mellett asztalok, ezeknél ülnek a vendégek, akik ruházata váltakozik az elegánsabb színházi, a kicsit lazább éttermi és a zenés-táncos helyeken látott alkalmi ruházat között. Láthatóan többen céltudatosan az érzékibb latin műfajokra gyúrtak, ami a férfiszemnek kedves dekoltázsokban vagy a zártabb, de ravaszul feszülő felsőkben nyilvánul meg. Szűk százan lehetünk, ami egy koncertre nem túl sok, viszont ültetett klubestre vígan elég, még az aulába is jut foglalt asztal.

A program Balogh Péter bármixer showjával kezdődik, zsonglőrszerű elemekben bővelkedő produkciójával üvegeket, poharakat és shakereket pörget, dobál, variál majd tüzes látványelemek következnek.

A csípőringató latin kultúra a maga érzéki valóságában a Savaria Táncklub blokkjában teljesedik ki. A meleg, spanyol és dél-amerikai éjszakák világa ez, ahol a józan észt mindig legyőzi a test csábítása, ahol egy csábító pillantás, egy kivillanó comb azonnal kétvállra fekteti az olyan hűvös megfontolásokat, mint pénz, karrier vagy hatalomvágy.

Íme, 13 másodperc a hangulatból:



Mi tagadás, irigyem is kicsit azokat, akik ezen hideg, januári szombathelyi éjszakán, meg úgy általában is fejest tudnak ugrani ebbe a szubkultúrába. Ha már dél és szíven szúrt racionalitás, én magam részéről továbbra is megmaradnék Balkán-hívő, hátbeveregetős slendriánsággal, szabad ég alatti sütögetéssel, az irrealitásba végződő makacs szabadságvággyal és tengeri sünökkel. De jó, hogy nem vagyunk egyformák!

Balogh Péterrel kevertetünk egy Malibu Sunrise koktélt. 850 forintért vesztegetik, nőm szerint több mint korrekt az ár-érték aránya, és hogy még nagyobb legyen az elégedettség, én is ezt állapítom meg a villányi vörösről (kicsit Balkán, ugye), melyet 150 forint per deciért mérnek a büfében.

Időközben befejeződik a színházteremben az esti előadás, és a színészek is szép lassan beszállingóznak a klubba. Először Trokán Péter, Kiss Mari, aztán a többiek is bekukkantanak. Jordán Tamás is érkezik, majd amikor a koktélpultnál kérdezik, hogy mit szeretne a bónjáért, pont mellettünk áll, így halljuk, hogy a „9700” fantázianevű keveréket választja (Bacardi, citromlé stb.) Díjazandó következetesség.

Elsa Valle kubai énekesnőt valószínűleg nem kell bemutatni, Szombathelyen már számos alkalommal lépett fel, jellemzően olyan szabadtéri népfesztiválokon mint a szentivánéj vagy a Savaria Karnevál. Most ez némileg más, intimebb közeg. Ettől függetlenül a közönség kissé nehezen látszik oldódni, olyannyira, hogy az énekesnő az első szám közben hamiskás mosollyal le is cseszerinti a jó népet, mondván azért jött el Budapestről, mert az ígérték, hogy itt nagy buli lesz. Ehhez képest, meg mindenki ül a fenekén.

Aztán az egyik asztaltól felemelkedik egy társaság, és megtörik a jeget. De a helyzetet igazából a Savaria Táncklub táncosai oldják meg, akik nemcsak beszállnak a táncba, de egy rögtönzött latintánc-órát tartanak a vállalkozóbb szellemű vendégeknek.

Néhány színész is beszáll a táncba, de jellemzően inkább az aula egyik szegletében gyűlnek össze, egyiküknek állítólag születésnapja is van. Sűrűn ülnek, sokan és sokáig, amiből azt a következtetést vonjuk le, hogy a csapatszellem töretlen.

Elsa Valle majdnem éjfélig énekli a szomorkás, de mégis életvidám, bársonyosan latínó dalait, de a közönség láthatóan nem nagyon startol rá a kijáratra. Mi is elbeszélgetünk néhány színházi emberrel, mind azt mondja, hogy szeretnek ott dolgozni.

Hazafelé meg megint jól le van fagyva a Deák Ferenc utca.

További képek a latin estéről