A bűntudatkeltés magasiskolája - Csernus Imre előadása

2004.04.17. 16:47

A méltán híres-hírhedt drogos segítő, immáron médiaszemélyiség Csernus Imre járt Szombathelyen az egészségügyi főiskolán. A kérlelhetetlen, flegmának tűnő beszédével az emberek elevenébe talált most is. Az előadás előtt dedikálás közben is meglestük a dokit egy könyvesboltban. Majd szétszedték a nők.

Amikor a csodákat áruba bocsátják

Csernus Imre

Pár éve láttam egy dokumentumfilmet Csernusról. Hűvös célratöréssel, a drogosok-függők figyelmét az öncsalásaikra irányítva, minden egyes szavukat megcáfolva tette a dolgát. Eredményesen. Én pedig elégedetten dőltem hátra abban a biztos tudatban, hogy valahol van egy ilyen ember. „Egy szadista állat”, mint többen mondják, aki megpróbálja lerombolni a drogos egójukat, hogy érezzék csak magukat rosszul, ha nem akarnak „tiszták” lenni.

Ezért szomorodtam el egy kissé, amikor kiderült, hogy az időnként itt-ott, műsorokban, fórumokon felszólaló Csernusnak szinte napi rendszerességgel műsora lett. Hollywoodról mondták, hogy mesteremberekre és nem zsenikre van szüksége. Így áll ez a honi média nagyobb részével is. Bár tudom, hogy sokaknak segít ezzel, de a csodák, ha sokat használják őket, beleszürkülnek a hétköznapokba. Szóval nem feltétlenül tesz jót neki.

Távcső nélkül a főiskolán

A beléptetésekkel kis problémák adódtak. Kiderült, hogy lehetett már jegyet váltani rá és meg is tették ezt többen. „Azt hiszi, hogy jól jár, ha jegy nélkül jár, de nem”, mint a költő is mondja. Fel is teszem a késő negyvenes szomszédnőmnek a kérdést, hogy a távcsövet a jegyárusnál vagy már a portán ki lehetett-e kölcsönözni. Úgy tűnt értette a poént, de egész másfél óra alatt előregörnyedve a tenyerébe temetkezett. Tehát három egymásba nyíló teremben ülünk, Csernus meg is jegyzi, hogy ilyen hosszúban még nem tartott előadást, nem is szereti, ha mikrofonba kell beszélnie, mert úgy megváltozik a hangja. Ez utóbbit többek ugyancsak nem tartották minden esetben előnyösnek, mert gyakorta erősen kísérleti jellegű hangokkal szakíttatott meg a beszéde, majd tért meg újra hozzánk, a harmadik terembe.

Csernus nem bízott semmit a véletlenre, hogy azt a hatást érje el, amit jó előre célba vett. Így feltette a kérdést a jelenlévőknek, hogy miként gondolják a boldogságot megvalósulni ennen magukban. A boldogok úgy 90, a boldogtalanok pedig a maradék százalékának adódott alkalma jelen lenni.

Közönség előtti élveboncolás

Ezen felbuzdulván felkérte a boldogokat, hogy valaki közülük jöjjön ki és feleljen neki egy-két kérdésére. Csernus tévéműsorából ekkor mindenki fejében bevillant az a kép, amilyen elkenődött arccal el szokták a „beszélgetőtársak” hagyni a színfalakat. (Illusztráció: „Kíméletes halált, Producer úr, csak Oda vissza ne!” „Nem is. Vissza az Életbe, pancser!”) De azért csak került két páciens, egy fiatal srác, és egy – mint kiderült – 46 éves hölgy. Ez utóbbira esett a választás.

Kint aztán Csernus felszólította, hogy soroljon hármat-hármat a jó és rossz tulajdonságai közül. Nekiállt a jóknak. Ezen jó tulajdonságokat (vidám, segítőkész etc.) emberünk csuklóból letromfolta azzal a jelszóval, hogy ezek csak pillanatnyi állapotok és semmi közük az általa kérdezettekhez. Végül csak került kettő, amelyekkel meg az volt a probléma, hogy nagyon közel állnak a megalázkodáshoz és a bólogatójancsizmushoz. Végül, mikor már leizzadt fél liter vizet magáról a hölgy, visszaengedte a helyére. Csernus ebből kiindulva feltette a költői kérdést, ha egy 46 éves ember csak ennyire tud mérlegelni, akkor mi lehet egy 15-16 éves srác fejében?

Mindennapi példázatok

Csernus Imre: Drogma

Ugyanezt más irányból bizonyítandó felvázolta egy család három generációját, amelynek a legfiatalabb tagja ez a tinédzser. És ezúton még az elhalálozásokban a férfiakra rávert 8-10 éves női előny is megválaszolásra került. Tömören tehát: a nagyapa, -anya a szülőket érdekházasságban egyesítette. Érzelmi és erővel való zsarolás útján. „Ezt kellett megérni szegény anyádnak?”, apa: „Amíg az én házamban laksz, addig azt teszed, amit én mondok!”. Az anya a gyógyszerek és az evészet felé fordult, de a barátnőinél kisírta-kibeszélte magából a feszültséget. Az apa ellenben a „férfiak kemények és nem érzelgősek” alapvetés mentén a kocsmázásban és az agresszióban tette ugyanezt. A srácunkra természetesen nem jutott figyelem, sőt a szüleit elnézve sem jutott jó példa elé. A haverok persze a drogok rossz voltát (következményét) hirdető „hivatalos” felvilágosítás ellenében a jóra (hatásra) tették a voksukat. A srác ebben az amúgyis instabil életkorban nem akarván leégni, elfogadja a neki felkínált drogot. A szülők erre a be nem tartott fenyegetésekkel élnek. Elküldenék „világgá”, de ettől csak a szülő rémül meg, hogy mit mondott és az érzelmi zsarolás iránya megfordulván a srác így csalja ki a pénzzé alakult szeretetet.

A szülők is felelősek a drogokért

Ezzel el is érkezett az előadás a legfontosabb pontjához. A szülők is ugyanolyan mértékben felelősek a gyermekük „drogkarrierjéért”, mint ő maga. Az erre közvetlenül felvetett kérdésre, hogy „és mi van a lányokkal”, az a válasz érkezett, hogy a jelenleg általa kezelt 100-ból csupán 3 ebbe a nembe tartozó van. És ne gondolja senki szülő, hogy neki erről a témáról nem kell tudnia, hogy rá és gyermekére ez soha nem fog vonatkozni. Mert kutya kötelessége a fajtákat, hatásmechanizmusokat, sőt a szlengjüket is ismerni. Tudniillik készítettek egy felmérést, hogy mennyi idő kell egy tinédzsernek ahhoz, hogy valamilyen droghoz hozzájusson. A megdöbbentő eredmény az lett, hogy: egy sms. Az illúziókat rombolandó még hozzáfűzte, a sokak által legalizálni kívánt, „ártatlan” drog, a fű is okozhat fizikai függőséget. Ezt és a korábbiakat bizonyítandó aztán több példával is szolgált a praxisából.

Csernus Imre

ALON-kiegészítés: Az egészségügyi főiskolán zajlott fentebbi események előtt Csernus Imre az AZ Könyvesboltban dedikált. A rajongók olyan jelentős számban lepték el az üzletet, hogy egy kívülálló azt gondolhatta volna, hogy nem egy pszichiáterről, hanem valami rock-sztárról van szó. A rock-sztár variációt nemcsak a doktor vagány ábrázata, de a rajongók életkora is erősítette. Leginkább a gyengébbik nem 17-25 éves, csillogó szemű egyedei voltak jelen az eseményen, olyan megjegyzéseket téve egymásnak dedikációra várva, hogy: „Bevállalnád, mi? Mert én igen.”

Az üzletben tartózkodó tudósítónkra egyébként Csernus Imre határozottan jó benyomás tett. Először is azzal, hogy nem próbált visszaélni a hölgyekre tett fergeteges hatásával, végig komolyan és úriember módjára viselkedett. Másrészt azzal, hogy a szokásos dedikációs paneleken kívül mindenkihez volt pár egyéni szava, a rendelkezésre álló rövidke idő alatt igyekezett valódi beszélgetést folytatni mindenkivel.


Egy olvasó véleménye és cikk írójának válasza
.