Budapest: hétköznapian rendhagyó útikalauz nőknek

Reggeli kezdet: roppanós virsli

A korai indulás miatt 10 óra körül érkezünk autóval az Őrs vezér téri Ikeába. Hogy miért ide, annak roppant praktikus okai vannak. Rutinos gépkocsivezetők tudják, hogy a fővárosban, a belvárosi kerületekben nem egyszerű dolog parkolóhelyet találni, ha sikerül, akkor meg sokba kerül. Így az autót az Ikea mélygarázsában hagyjuk, ahol ingyenesen tudunk parkolni, abban az esetben, ha bármit is vásárolunk az áruházban. Ezt a feltételt könnyen lehet abszolválni, de erről a végén. A másik ok pedig az, hogy megreggelizünk. Hihetetlenül finom és olcsó a roppanós virslis hot dog a büfében. Száz forint darabja, kettőt rendelünk, ezzel kora délutánig kitart a lendület.

Laza bemelegítés a bevásárlóközpontban

Innen átmegyünk az Árkádba. Csak beugrunk a kedvenc üzletekbe, melyek Szombathelyen nincsenek. A svédeknél kezdünk, a Hennes & Mauritz az első. Szeretjük a pólóikat, jók kiegészítőkben. Utána át a spanyolokhoz. Rövid szemrevételezés a Zara boltjában. Itt leginkább a Zara basic vonalat kedveljük. Ezután jöhet a Douglas parfüméria. Itt már több időt töltünk. Megvesszük a szokásos, félévre is elegendő szappanadagot, a firenzei Nesti di Dante termékeit. Ezek az extra nagyméretű és természetes alapanyagú szappanok az egész fürdőszobát betöltik Toszkána illataival.

A parfümöknél célirányosan az új Narciso Rodriguez illatot keressük. Ha nem ugrik be elsőre, honnan ismerős a Rodrigez név, segítünk. Többek között ő is öltözteti a jelenlegi amerikai elnök feleségét, Michelle Obamát. De mi nem ezért szeretjük. Első illatát a For her-t évekig használtam, egyik kedvencem volt. Most megjelent új parfümje, az Essence. Gyors próba. Kis csalódás, nekem nem az igazi. Még egy gyors fújás a Petits et Mamans-ból, Bvlgari-tól, csak infantilis felnőtteknek.

A nap csúcspontja

Metróval indulunk az Astoriáig. Cél a Cukor utca, a Le Parfum, Zólyomi Zsolt parfümőr, az egyetlen magyar „orr” parfümériája. Szerencsénk van, személyesen is megismerhetjük. „Niche" márkákat árul, hihetetlen gazdag választékban. Ezeknél a parfümöknél a szintetikumok helyett természetes alapanyagok, a marketing helyett kreativitás a jellemző. Kicsit olyan, mint a zenében megtalálni az alternatívat, az abszolút kedvencet. Itt elvérzünk. A régóta vágyott mediterrán, mégis kesernyés illat, a Premier Figuier Extrême a táskámban végzi. Drága volt, de nem megfizethetetlen.

Erőgyűjtés a Centrál Kávéházban

Mivel két óra van és a parfümériával szemben van a Centrál Kávéház, ésszerűnek tűnik egy kis pihenő beiktatása. A nagy hagyományokkal rendelkező, patinás kávézó most is zsúfolásig tele, sok a külföldi, de szemmel láthatóan sok értelmiségi is ül a számukra foglalt törzsasztaloknál. Itt olyan kalóriabombákat veszünk magunkhoz, mint a Bahia, ami egy kókuszos-likőrös csokoládé mousse, vagy a somlói, melyet itt kis csoki kehelyben szolgálnak fel. Mindkettő kifogástalan. A somlóiért 800 forintot, a Bahiaért 1000 forintot fizetünk.

Csokoládés finomságok nyomában

Ezután átsétálunk a pár percre lévő Királyi Pál utcába, a Rózsavölgyi Csokoládé boltjába. Itt is az egyik tulajdonos szolgál ki. Rövid elméleti oktatás, melyben megtudjuk, hogy a kakaóbab Venezuelából jön, pörkölve is kiváló csemege. A boltban található édességek Budafokon készülnek egy kis manufaktúrában. Veszünk a fent említett pörkölt kakaóbabból 10 dkg-t 1050 forintért, ráadásként néhány bonbont is. A választás maga a rémálom, miután megízleljük a körtepálinkás truffelt, a citromolajos karamellt, az Earl Grey bonbont és az „egérkét”. De vannak táblás csokik, forró csokoládék is. Rögtön el is döntjük, hogy inkább ilyen minőségű csokoládét eszünk ritkábban, mivel ezek íze össze sem hasonlítható a kereskedelemben kapható kommersz csokik izével. Egyébként a pörkölt kakaóbab az itthon maradt férfi családtagoknál abszolút befutó lett. Ez megkönnyíti az otthoni magyarázkodást is.

Rövid séta, át a belvároson. A Váci utcán csak átsietünk. Még beugrunk a Benettonhoz. Pólókban verhetetlen, árban viszont nem. Közben nézem a belváros százéves épületeinek homlokzatát, a múlt századforduló hangulatát fent, a valóság viszont szemmagasságban már nem olyan idilli.

Az utolsó bevetés

Ismét metróra szállunk. Visszaérve az Őrs vezér térre, egy gyors Ikea-látogatással fejezzük be a napot. Tudom, sok a kacat, a kínai, a műanyag, nehéz összeszerelni, de mégis meg kell nézni. Az üvegáruk, a textilek, a fonott termékek még mindig a kedvenceim és jó ár-érték arányban vannak. Viszont csak egy pár vendégpapucsot veszünk, hogy megkapjuk az ingyenes parkolási bont a pénztárnál. Utána egy kávé az étteremben, Ikea Family kártyával ingyenes.

Ennyi fért egy napba, hat óra körül indulunk. Még 220 kilométer vezetés és itthon vagyunk. Női ösztönök kiélve, élmények még dolgoznak a fejben, a cuccok hátul a csomagtartóban.