Innsbruck: Rapid városnézés

Amennyire nem tudtam szinte semmit Innsbruckról, annál inkább érlelődik, hogy vissza kéne menni, és minden ízében megismerkedni Tirollal és fővárosával. Tanulság: mivel a város messze van és gyönyörű, érdemes pár napot rákészülni, hogy aztán pár napot ott is töltsünk. .

Amennyire nem tudtam szinte semmit Innsbruckról, annál inkább érlelődik, hogy vissza kéne menni, és minden ízében megismerkedni Tirollal és fővárosával. Tanulság: mivel a város messze van és gyönyörű, érdemes pár napot rákészülni, hogy aztán pár napot ott is töltsünk. .

Oké, magas hegyek, olimpiai város, télen síközpont, nyáron kirándulóhely. Már az odafele út is - habár hosszú - lenyűgöző és szemet pihentetően zöld, illetve ősszel sok helyen sárga-vörös. Végighajtva Ausztrián, akármerre is menjünk, mindig elfog egy kis irigység. Mert az csak történelmileg szerencsés dolog, hogy ilyen szép országuk van, azonban az egy másik, hogy meg is becsülik, és nem tesznek maguknak keresztbe hosszútávon. Mindenhol tisztaság, mosolygós, segítőkész vendéglátók és csapamunka.

Az első találkozás Innsbruckkal egy vezetett, de kapkodós városnézés során történik. Valahogy mégsem tudok haragudni, mivel a belváros hangulata egy röpke séta során is érezhető. A Maria Theresien Strasse, ami szinte már egy tér, a város központja, sok színes házával és a házak „között” emelkedő vad hegyekkel igazán mesebeli látvánnyal ajándékoz meg.

A város jelképe a „Goldenes Dachl” egy aranyozott, cserepes kis erkélyes ház, ami a városmag felé nyílik és ahonnan a városban nagy tiszteletnek örvendő első Miksa a lovagi játékokat nézhette.

Habár viszonylag sok a nevezetesség Innsbruckban, mégsem kell megijedni: a legtöbb látnivaló ötperces sétán belül elérhető innen. Például a 600 éves Gasthof „Goldener Adler”, ahol én is vendégeskedtem egy vacsora erejéig.

A kis sikátorokon keresztül vetünk egy pillantást a Császári Palotára, majd betérünk a Tiroli Népművészeti Múzeumba. Itt azonban nem a népi életet ismerjük meg, hanem egy szokatlan, a statikus vitrines múzeumokhoz szokott ember számára talán kicsit bizarr többtermes „show”-n keresztül I. Miksa érdemeit és életét. Az uralkodó saját impozáns sírhelyét is megtervezte, amit érdemes megnézni, hiszen az ötlet maga is érdekes: családja és barátai szobor képében az ő sírját nézik. Ő azonban nem itt nyugszik, hanem Wiener Neustadtban.

Még volt időm kutyafuttában lefényképezni a Diadalívet, az Ottoburgot, a Szent Jakob székesegyházat és magát az Inn folyót.

Sajnos még hosszabb a lista a meghódítatlan látnivalókról: bízom benne, hogy az Ambras kastély, a Palota belseje, a sok szökőkút és múzeum még a következő látogatásomig megvárnak.

További fotók Innsbruck városáról