Na, kinek mi jut eszébe erről a dátumról? Pedig ez a nap szimbolikusságában felforgatta Európát. Még mindig semmi? Még két hónap van hátra az évből, mondhatná valaki, vagy utána Mindenszentek. Mind igaz, de még mindig nem esik le? Az ősz középső hónapjának vége, lehet tovább silabizálgatni, de nem talált.
Október 31-én kimozdult a világ helyéből, valami olyan kezdődött el, ami mai napig meghatározza a nyugati világ arculatát képzőművészetben, zenében, társadalmi fejlődésben, politikai berendezkedésben. Mást mondok, hátha segít: ahol hatása volt e jelképes dátumnak, ott megindult az anyanyelvű irodalom terjedése. A magyar is. Már a 16. század közepétől. Még mondok valamit: magyarul kezdtek beszélni a templomokban. Na ez már közelebb visz?
Jó, elárulom: október 31. a Reformáció napja. Neveket teszek mellé: Luther, Kálvin, Newton, Károli Gáspár, Bethlen Gábor, Milton, Orániai Vilmos, Bach, Kant, Csokonai, Kirkegaard, Arany János, Tisza Pista, Ady, Bibó István. Szombathelyről is mondok kettőt: Éhen Gyula és Welther Károly. A jelenről hallgatok, pedig lennének nem is rossz nevek.
S mindegyiküknek fontos volt október 31. Rajtuk kívül ma több ezer embernek ebben az országban és a Kárpát-medencében közösségi élmény október 31. Aki nem hiszi, üsse be a keresőbe ezt a dátumot.
Napok óta keresem a környezetemben fellelhető sajtótermékekben e nap felemlítését. De úgy látszik, tényleg nem látni a fától az erdőt. Vagy józsefattilásan szólva, vágynék ma itt, bulváros, keserű magyar búsongásban valami európait. Hát ezért is gondoltam, mondok egy dátumot!
Jakab Bálint
(e-mail cím a szerkesztőségben)