Gyerekei tudta nélkül hamvasztották el a szombathelyi férfit

A halálhír

"Édesapánk december 16-án, hajnali egy órakor halt meg, közeli ismerőse, G-né lakásán" - kezdi mesélni a szövevényes történetet az elhunyt lánya, Krisztina, aki bátyjával kereste fel szerkesztőségünket.

G-né mentőt hívott, a mentőorvos megállapította a halál beálltát, és kiállította az ambuláns naplót és a halottvizsgálati bizonyítványt. G-né lánya, H-né a mentőorvosnak úgy nyilatkozott, hogy az elhunytnak hozzátartozói nincsenek, ő az elhunyt élettársának lánya, a temetés felől ők intézkednek. Boncolást nem kérnek, és szeretnék az elhunytat elhamvasztatni. A temetést, illetve a hamvasztást a szombathelyi Glória Temetkezési Kft-nél rendelte meg H-né.

G-né az elhunyt Szombathelyen élő fiát, Tibort reggel hatkor hívta édesapja halálhírével. A feleségével tudott beszélni, mert a fiatalember dolgozott. Miután Tibor tudomást szerzett édesapja elhunytáról, értesítette Belgiumban élő húgát, majd felkereste G-nét. Aki - a fiatalember elmondása szerint - azt mondta neki, hogy ő a kedvezményezett (mármint az elhunyt életbiztosításáé) és nem akarja a boncolást.

Ezek után Tibor magához vette a mentőorvos által kiállított ambuláns naplót és a halál megállapításáról szóló igazolást. Viszont arról nem találtak semmilyen dokumentumot, hogy édesapjuk holttestét ki és hová szállította, valamint nem volt már ott a halottvizsgálati bizonyítvány sem. Ugyancsak nem voltak ott az édesapjuk személyes okmányai sem.

A temetkezési vállalkozó meggondolta magát

16-án délután négy órakor az elhunyt lakásán ismét találkoztak H-néval és G-nével, akitől megkapták a lakás kulcsát. Tibor itt találta meg az édesapja tárcáját, benne az összes iratát, személyi igazolványát, lakcímkártyáját, csak a bankkártya hiányzott. (Ezt le is tiltatta a bankban.) Majd a személyi igazolvány és a lakcímkártya (plusz adó és tb-kártya) birtokában 18 órakor felhívta a Glória Temetkezési Kft.-t, hogy intézkedjen a temetés felől. Másnap reggel telefonon értesítette a temetkezési vállalkozó, hogy reggel kilenckor tudja fogadni, ami nem felelt meg Tibornak, mert a húga még nem érkezett meg Belgiumból. Az ügyet intéző hölggyel abban állapodtak meg, hogy Tibor hívja fel, ha együtt a család. Viszont miután ez a visszahívás megtörtént, már nem volt hajlandó újabb időpontot egyeztetni, arra hivatkozva, hogy a temetést nem a gyerekek, hanem H-né rendelte meg.

A fiatalok úgy gondolták, joguk van az édesapjuktól elbúcsúzni és a temetés felől intézkedni, ráadásul szerettek volna boncolást is kérni.

Másnap, 17-én megpróbálták intézni az édesapjukkal kapcsolatos adminisztrációt is. Az okmányirodában leadták az édesapjuk személyi igazolványát és lakcímkártyáját. A halotti anyakönyv kiállításához szükség lett volna a halottvizsgálati bizonyítványra is, ez azonban nem volt náluk azok között a papírok között, amit G-né lakásán találtak.

Mivel ők nem boldogultak a temetkezési vállalkozóval, megkérték egy hivatalos dolgok terén rutinosabb ismerősüket, hogy járjon közben az ügyükben. Ez meg is történt, viszont őt arról értesítette 17-én a temetkezési vállalkozó, hogy az elhunytat már el is hamvasztották. Mivel nála a szolgáltatást a volt élettárs lánya rendelte meg, a továbbiakban elzárkózott a fiatalokkal való együttműködéstől. Viszont olyan megjegyzésekkel illette az érintetteket, hogy azok panaszt tettek a jegyzőnél, majd kegyeletsértés miatt ismeretlen tettes ellen a rendőrségen is feljelentést tettek.

A vállalkozó nem nyilatkozik

A fiatalok nem értették, hogyan történhetett meg az ő tudomásuk és beleegyezésük nélkül az édesapjuk boncolás nélküli elhamvasztása.

Felhívtuk a temetkezési vállalkozót, aki nem volt hajlandó egyetlen kérdésünkre sem válaszolni, viszont megjegyzéseket tett a fiatalokra, és olyan egyéb, az elhunytat érintő hivatalos ügyekre, amelyről neki valójában tudomása se lehetett volna. (De ha mégis, egy újságírónak akkor sem mondhatta volna el.) Rá is kérdeztünk, hogy honnét veszi ezeket az információkat, és mi köze van neki ehhez mint vállalkozónak, de kérdésünkre nem válaszolt, viszont kilátásba helyezte, hogy az ügyet megírjuk, abból balhé lesz. Azt is szerettük volna megkérdezni, hogy milyen papírok alapján intézte el az anyakönyveztetést, de ezt a kérdést már nem tudtuk feltenni – lecsapta a telefont.

A hamvasztás akkor történhet meg, ha az orvos kiállítja a halottvizsgálati bizonyítványt, erre az ÁNTSZ ráüti a hamvasztást engedélyező pecsétjét, majd az anyakönyvvezető ez a papírt egy anyakönyvi azonosítóval és folyószámmal látja el. Ezek után lehet a hamvasztóba szállítani a holttestet. Ezt a történetet a két hivatallal villámgyorsan sikerült a temetkezési vállalkozónak végigjátszania, mert – mint azt a család megtudta - a hajnal 2 órakor elhunyt férfit még aznap délután 17 óra 45 perckor el is hamvasztották a magyarszecsődi krematóriumban.

Ez csak azért volt furcsa, mert a személyi igazolványt, ami nélkül nem anyakönyvezik az elhunytat, 16-án 16 órakor találták meg a gyerekei az elhunyt lakásában, és csak másnap adták le az okmányirodában. H-nét is megkérdeztük, hogy milyen papírokat adott át a temetkezési vállalkozónak. Azt mondta, hogy az orvosi papírokat, a személyi okmányokat nem, mert azok az elhunyt lakásán voltak. (Más kérdés, hogy vajon mi alapján azonosította az orvos az elhunytat?)

Minden rendben van?

A szombathelyi Polgármesteri Hivatal igazgatási osztályán megtudtuk, hogy az összes, az anyakönyvezetéshez szükséges okmánnyal jelent meg H-né megbízásából a temetkezési vállalkozó. Az anyakönyvezés megtörtént, a személyi okmányokat pedig érvénytelenítve adták vissza a vállalkozónak. (Hogy hogyan és miért került ez vissza a lakásba, az nem derült ki. Mint ahogy az sem tiszta, hogy került a temetkezési vállalkozóhoz, hogyha H-né is úgy tudta, hogy a papírok a férfi lakásában vannak.)

Az egyébként a mai bonyolult családi viszonyok mellett nem kirívó eset, hogy az élettárs, vagy annak hozzátartozója gondoskodik a temetésről. Hogy aztán családon belül miképp rendezik a dolgokat, az már mindenkinek a magánügye.

Mikor lesz a temetés?

Az elhunyt gyermekei nem értik, hogy őket miért hagyták ki végül is a temetés körüli ügyekből. Mint elmondták, ők nem akartak mást, mint a kötelezettségüket teljesíteni. Úgy tűnt, hogy ebben G-né és lánya H-né is partnerek, sőt a temetkezési vállalkozó is. Értetlenül állnak az előtt, hogy a másik „fél” egyik pillanatról a másikra meggondolta magát. Elmondták azt is, hogy igaz, hogy szüleik rég elváltak, de ők tartották a kapcsolatot édesapjukkal, akinek rendezett, önálló, saját otthona volt.

Cikkünk megírása idején értesítette őket az okmányiroda, hogy az anyakönyvi kivonat másolata elkészült, azt meg is kapták. Viszont azt még nem tudták, hogy mikor lesz az édesapjuk temetése. Erről majd H-né, a temetkezési vállalkozón keresztül értesíti őket.