Könyvajánló - Saul Bellow: Ez van

2004.05.19. 00:13

Rendben, 1976 Nobel-díjas írójának ennél fontosabb könyvei is akadnak. Ennek tudatában viszont tét nélkül belefeledkezhetünk a négy régebbi és az egy újabb keletű novellába, kóstolgathatjuk ízárnyalataikat, bámulhatjuk cizelláltságukat

Saul Bellow: Ez van

Nem panaszként, csak tényként: a recenzióra szánt idő tekintélyes hányada azzal ment el, hogy kapitális hülyeséget ne írjak. Konkrétan: kiderítsem, kinek lehet hinni: a belső oldalnak-e, amely a címadó írás keletkezési dátumát 1968-ra taksálja, avagy a szóban forgó elbeszélést „vadonatúj” jelzővel illető hátsó borítónak. Nos – ahogy ez már olvasás közben egyébként szinte biztosan kiderült - az utóbbi verzió áll közelebb az igazsághoz.

Az Ez van (The Actual) 1997-ben született az akkor 82 éves író tollából, s a szakirodalom regényként kezeli. Végül is mindegy, definíció kérdése, a maga 80 oldalával akár lehet az is. A másik négy – jóval rövidebb – írás keletkezési dátumai az ötvenes és a hatvanas évekre esnek, és a Mosby’s Memoirs and Other Stories (Mosby emlékiratai és egyéb történetek) kötetben együtt kerültek publikálásra 1968-ban.

Nem mintha az évszámoknak különösebb jelentősége lenne, mert Saul Bellow írásmódja lényegileg nem változott az évtizedek alatt. Hagyományos értelemben vett cselekmény alig akad, a csekély számú szereplő rafináltan kiélezett, különös élethelyzetei és lelki vívódásai vannak nagyító alá téve. Az író pepecsel, vájkál, cizellál, miközben a karakterek – főként helyüket nehezen találó zsidók - monologizálnak, visszaemlékeznek, az élet értelmén és egyéb hasonló apróságokon rágódnak. Bellow-t úgy kell olvasni, ahogy a nemes borokat kortyolni: lassan, cseppenként. Élvezni a fentebb stílt: Elegancia, intellektualitás, realitás, távolságtartás, szellemes gúny és kritika az amerikai társadalom megannyi szereplőjének és az egész nyugati civilizációnak. És mindenekelőtt bölcsesség és nagyfokú mesterségbeli tudás.

Az Ez van című kisregény főszereplője egy Harry Trellman nevű figura, aki azzal keresi kenyerét, hogy Sigmund Adletsky-nek, az idős, unatkozó zsidó milliomosnak megjegyez, megfigyel dolgokat a külvilágból, a társasági életből, afféle pótagyként. Közben az öreg – mintegy cserében – Harryt összehozza annak kamaszkori szerelmével, az Igazival, ahogy erre az eredeti cím is utal. Pikáns ábrázolása ez a furcsán hideg intellektusnak és a szerelem irracionalitásának.

A régi rendszer (The Old System) című novella ingatlanspekuláción meggazdagodott, hithű zsidóként élő főhősére megorrol gyógyíthatatlan beteg, rákos nővére, s kiköti, csak akkor jöhet bátyja a halálos ágyához, ha legombol húszezer dollárt. A konzervatív és vallásos férfi alaposan összezavarodik.

A Gonzaga-kéziratokban (The Gonzaga Manuscript) egy amerikai fiatalember Spanyolországba utazik, hogy egy általa istenített spanyol költő elveszett verseit megkeresse. Vállalkozása kudarcba fullad, mert csak torz kapcsolatokat tud teremteni az ottani emberekkel, akik nem a költészetről, hanem az amerikaiak atombombájáról akarnak vele beszélgetni, nem túl barátkozóan.

A Mosby emlékiratai (Mosby’s Memoirs) címadó figurája éppen Mexikóban írja emlékiratait. A szellem embere, mint a legtöbb Bellow-hős, ironikusan, a világon felülemelkedve egy hotel teraszán szopogatja a meszkált, látszólag könnyedén veszi a dolgokat, de közben mégis a múlton rágódik, főként egy Lustgarden nevű született vesztes ügyeit ássa elő az emlékei közül, hogy finom cinizmussal kifejtse véleményét a világról, a nagy eszmékről, politikáról, Amerikáról és Európáról.

A személyes kedvenc egyébként magasan a Búcsú a sárga háztól (Leaving the Yellow House), amely valamennyire kilóg a többi írás közül. Nemcsak azért, mert Below ritka női főszereplőinek egyikét üdvözölhetjük az idős, részeges, az élettől búcsúzó, de ahhoz mégis konokul ragaszkodó Hattie személyében, hanem azért is, mert itt kevesebb az intellektuális köldöknézegetés – ami miatt számomra olykor megfeneklenek és érdektelenbe hajlanak a novellák -, s több van abból a realista, mégis nagyon mély belső sodrásból, amelyben verhetetlenek az amerikai prózaírók, s amiért olyannyira lehet szeretni őket.


Saul Bellow: Ez van
Fordította: Dezsényi Katalin
Park Kiadó, 2000
217 oldal
.