Olvasónk panaszolta, hogy a munkanélküli státusba vételkor írásban nyilatkoznia kellett arról, melyik hazai nemzetiséghez tartozónak vallja magát.
Azt mondta, az ügyintézőt nem faggatta ennek okáról, mert ő csak azt teszi, amit feladatul kapott, hanem otthon, az interneten kezdett kutakodni, de nem jutott eredményre.
„Lehet, hogy paranoia, de manapság, amikor úgy tűnik, mindenféle listákon tartják nyilván az állampolgárokat, jó tudni, hogy kik és mi okból gyűjtenek adatokat az emberről” – mondta olvasónk.
Mi is az internettel kezdtünk, és mi sem találtunk semmit a témáról. Kivéve egy augusztus 30-án megjelent Kisalföld-cikket, amelynek egyik bekezdése szerint:
„[…] a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnak lehetősége van a nemzetiséghez való tartozásra vonatkozó adatok nyilvántartatására, ettől az időponttól a kirendeltségeken megjelenő ügyfeleket nyilatkoztatni kell a nemzetiséghez való tartozás kérdésében.”
Következő lépésünk az volt, hogy megkerestük a Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központját, ahol Rodler Tamás igazgató válaszolt kérdéseinkre.
Az első, amire a munkaügyi központ vezetője felhívta a figyelmünket: a nemzetiséghez való tartozásról a fentiekkel ellentétben nem kötelező nyilatkozni, azt lehetőségként ajánlják fel az ügyintézők a munkaügyi státusba vételkor.
Némi jogászkodás következik: a szociális szövetkezetekkel összefüggésben, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XLI. Törvény 1. § (3) bekezdése „a nemzetiséghez való tartozásra vonatkozó adatok”-kal módosította a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásról szóló 1991. évi IV. törvényt (Flt.).
Ennek értelmében a közfoglalkoztatási adatbázis tartalmazza a közfoglalkoztatottak törvény szerint megállapított prioritási szintjét. Magyarul: a prioritási szint alapján kiderül, hátrányos helyzetű személyről van-e szó, s ha igen, mennyire az? Ebben az esetben hátrányos helyzetű munkavállalónak minősül az, aki egy tagállam nemzetiségéhez tartozik.
Az Flt. korábban is lehetővé tette, hogy a fenti adatokat a munkaügyi központ – az érintett írásbeli hozzájárulása esetén – felvegye a nyilvántartásba. Azt viszont nem, hogy a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó adatokat kezelje. Ez változott nemrég.
A törvénymódosítás május 3-án lépett életbe.
Az ügyfelek a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. Törvény 11. §-a alapján tehetnek nyilatkozatot. Ezek az iktatás után az álláskeresők személyes iratai közé kerülnek.
Abban az esetben, ha a munkanélküli valamilyen foglalkoztatást elősegítő támogatásban kíván részesülni, vagy munkaerő-piaci szolgáltatásban, képzésben venne részt, a munkaügyi központ figyelembe veszi a nemzetiséghez való tartozásról tett nyilatkozatot, ha az a részvétel elbírálását pozitívan befolyásolja.
A különböző munkaerő-piaci programok célcsoportjainak meghatározásakor gyakran előfordul, hogy azok az ügyfelek, akik nemzetiséghez tartozónak vallják magukat, kiemelt célcsoportnak számítanak – tudtuk meg az igazgatótól.
Rodler Tamásnak felvetettük: május 3-a előtt is léteztek olyan programok, amelyeket a munkaügyi központok hátrányos helyzetű álláskeresők, például romák számára kínáltak. Az ezekben részt vevőknek akkor is nyilatkozniuk kellett-e a nemzetiséghez való tartozásról, s ha igen, hogyan kezelte a nyilatkozatokat a munkaügyi központ? – kérdeztük.
Az igazgató azt válaszolta, amennyiben egy projektben előírásként szerepelt például a roma résztvevők aránya, az ügyfelek a projekt bevonási lapon tettek nyilatkozatot, miután az ügyintézők felajánlották az álláskeresőknek a részvételi lehetőséget, a munkanélküli pedig élt ezzel, annak érdekében, hogy visszakerülhessen az elsődleges munkaerőpiacra.