ALON-portré: Balázsy Péter, megyei jegyző

Brüsszelből jött haza, azt mondja, itt szeretne tenni.

Elég puritánok itt a körülmények.

Igen, azok. Ez korábban az alelnök szobája volt, de az új elnök racionalizálta a működést, hogy jobb legyen az egy vezetőre jutó titkársági munkatársak és faxok aránya, a közös munkát is gördülékenyebbé teszi, hogy egymás mellett vannak az irodáink.

És ez az imbuszkulcs itt az asztalon?

Ezzel rakom össze a bútorokat. Egy részük az egyik korábban felmondott kollégáé volt. Egy másik irodából hoztuk át ide őket, igyekszünk takarékoskodni.

Ez a takarékoskodás kényszer vagy saját elhatározás?

Azt hiszem, mind a kettő. Tíz napja dolgozom itt, nem érezném jól magam, ha bútorvásárlással kezdeném. Meg alapvetően nincsenek is rossz állapotban.

Nem volt könnyű veled időpontot egyeztetni.

Nagyon sokan keresnek, ráadásul még nem vagyok igazán jó az időbeosztásban, viszont igyekszem.

Talán nem mi vagyunk az egyetlenek, akik nem tudják pontosan, mit csinál egy megyei jegyző.

A megyei jegyző, mint a Területi Választási Iroda vezetője, szervezi megyei szinten a választásokat, de ez a feladat meglehetősen alkalmi. Fontosabb, hogy a jegyző vezeti a megyei önkormányzati hivatalt. Ez utóbbi azért is nehéz most, mert a közigazgatás átszervezésével, az intézményeinek elvesztéseivel megye új helyzetbe került, és meg kell keresnie a szerepét a megváltozott felállásban.

Újabban azt hallani, hogy a megye feladata a területfejlesztés lesz. Ez jól hangzik, de meglehetősen képlékeny. Nem világos például, hogy mennyi pénz tartozik hozzá stb.

Valóban sok még a kérdőjel. Ami biztos, hogy a területfejlesztési feladat egyrészt azt jelenti, hogy a megye rendelkezésére áll egy bizonyos keretösszeg, amit fejlesztésre költhet az új uniós ciklusban. Ez bő 21 milliárd – amihez még hozzájön a Szombathelyhez mint megyei jogú városhoz érkező keret – önmagában nem túl sok, viszont megvan az az előnye a korábbi rendszerhez képest, hogy ezt nem régiós szinten kell elosztani, így nem kell Győrrel vagy Zalával viaskodnunk érte. De ennél fontosabbnak tartom, hogy kitaláljuk Vas megyét, beleértve a gazdaságfejlesztést. Azt például, hogy egy-egy adott településnek mivel is kellene foglalkoznia, hogy egy adott településen vagy területen milyen reális lehetőségek vannak az előrelépéshez, és ehhez nekik mit kellene tenniük, milyen pályázatokat kellene beadniuk. Ez azért is nagyon fontos, mert az új uniós ciklusban – az előbb említett megyei pénzeken kívül - hatalmas összegek lesznek elérhetők, nagyrészt gazdaságfejlesztésre. A települések önmaguk ezt általában nem látják át, és ebben mi nagyon sokat tudnánk segíteni a hivatalunkkal, a területfejlesztési szakembereinkkel és a kapcsolatrendszerünkkel. Azt hiszem, valójában a kreativitáson, a szervezettségen és a hatékony munkán múlnak a dolgok.

Talán nem árulunk el titkot, ha kikotyogjuk, hogy ez egy elég furcsa szituáció mindkettőnknek. Annak idején tanár-diák viszony volt köztünk a szombathelyi Zrínyi Ilona Általános Iskolában.

Arra emlékszem, hogy egyszer nagyon izgultam az angol felelés közben. Álltam a táblánál és stresszeltem. Azt is el kell mondani itt, hogy angol tagozatos osztályba jártam, a nyelvtudás nagyon meghatározó a mai világban.

És miután kipihented a stresszt?

A Nagy Lajos Gimnáziumba mentem. Nagyon szerettem a gimnáziumot, mindenkinek ajánlom az NLG-t. Azt hiszem, az ember a középiskolás korában a legboldogabb, már nagyjából felnőtt, de még semmi felelőssége nincs. Én matek tagozatos voltam, ez családi hagyomány volt nálunk. Ezt sem bántam meg, mert azt hiszem, aki a városban komolyan gondolja a reáltárgyakat, az ma is odamegy. Az osztály a kompetenciamérések szerint most is az ország legjobbjai között van.

Ebből nem következik feltétlenül az, hogy valaki aztán jogra menjen az ELTE-re.

Mindig is érdekeltek a közéleti és a közösségi ügyek. Már a Nagy Lajosban is diák-önkormányzati elnök voltam; igaz, így visszatekintve lehetett volna sokkal jobban csinálni. Jogra részben kizárásos alapon mentem. Azt tudtam, hogy mi nem akarok lenni, és tetszett az ügyvédi hivatás függetlensége. Még gimnazista voltam, amikor a történelemtanárom javaslatára bekapcsolódtam a Mathias Corvinus Collegium középiskolás programjába. Ennek a szakkollégiumnak lettem aztán tagja, ott is laktam a gellérthegyi épületben. Közgazdászok, jogászok, bölcsészek, mindenféle ember, nagyon inspiratív közeg volt.

Az ELTE-n is részt vettél a közéletben?

Természetesen. Lendületből megválasztottak évfolyamképviselőnek, és az is maradtam öt évig, ebből két évig elnökhelyettes voltam. Emellett is sok mindent kipróbáltam. Többek között voltam gyakornok az Országgyűlésnél, a megyei főügyészségnél és a Polgári Magyarországért Alapítványnál, tagja voltam a Kari Tanácsnak. Negyedévesen egy szemesztert a belgiumi Genti Egyetemen töltöttem, ahol európai és nemzetközi jogi tárgyakat hallgattam és hollandul tanultam.

A pártpolitikában mennyire vettél részt?
 
A közéleti kérdések mindig érdekeltek, de pártnak soha nem voltam tagja, ezt a jelenlegi pozícióm ki is zárja. Igaz, amikor Brüsszelben voltam, az mindkétszer néppárti keretek között történt. Most ősszel 17. helyen voltam a Fidesz-KDNP városi listáján, de ez a gépészképzésben végzett munkámnak szólt.

Mi volt pontosan ez a Brüsszel?

Két alkalommal voltam ott. Először 2008-ban Szabad Európa-ösztöndíjjal egy hónapig. Aztán később, a magyar elnökség idején fél évig dolgoztam ott az Európai Parlament néppárti sajtó- és kommunikációs osztályán. Először az volt a szándékom, hogy kint maradok. Nagyon magas kezdő fizetések vannak arrafelé, kényelmes élet, nemzetközi a közeg. Aztán rájöttem, hogy a közeg számomra inkább unalmas, én meg szeretek olyan munkát csinálni, aminek látható, kézzelfogható az eredménye. Nos, Brüsszel nem ilyen volt. Ettől tekintve nagyon hasznos volt az ott töltött idő, sok mindent tanultam.

Így hazajöttél. Ez mikor volt?

2011-ben. Rövid ideig Budapesten dolgoztam egy viszonylag ismert ügyvédi irodában. Utána jött a lehetőség a Vas Megyei Kormányhivatalban, így visszakerültem Szombathelyre. A kormányhivatalban a vezetők közvetlen munkatársaként dolgozhattam, rengeteg dolgot tanultam, két hónapot Lisszabonban töltöttem a portugál kormány helyi önkormányzatok főigazgatóságán, innét pályáztam meg ezt az állást.

Tudom, hogy egykori gimnazista osztálytársaid zöme már nincs a városban. Te láttad és tapasztaltad Budapestet és Brüsszelt, mégis visszajöttél Szombathelyre? Nem zavar ez a – fogalmazzunk úgy – más közeg?

Sok szempontból igen. De az is benne van, hogy az ember azért jön vissza, hogy változtasson. Csak meg kell találni a pontokat, ahol lehet tenni valamit. Ezért alapítottuk meg a Nagy Lajosos Öregdiák Egyesületet, és ilyen például az induló mérnökképzés is. Ott voltam azon a szűk körű megbeszélésen, amikor elhatároztuk, hogy meg kellene próbálni a képzésindítást, és most örömmel látom, hogy volt értelme a munkának, mert a valóságban is megvalósul. Azt gondolom, hogy az sem véletlen, hogy a mérnökképzés indításhoz kötődő emberek többsége tagja az egyesületnek. Most tervezünk egy komoly Vas megye visszavár programot, amely azt a célt szolgálná, hogy minél több tehetséges fiatal jöjjön vissza. Ezt lényegi kérdésnek tartom.

28 éves korodban lettél megyei jegyző. Szerinted ez lehet a szimbóluma valaminek?

Én nem mondhatom ezt ki, de talán igen. Amikor írtam a pályázatomat, utánanéztem ennek. Némi meglepetésre azt találtam, hogy a vármegyei rendszerben ez nem volt annyira szokatlan, többen is viszonylag fiatalon lettek akkor főjegyzők. Igaz, még közöttük is fiatalnak számítok. Reiszig Ede kámoni földbirtokos „előz be”, ő 27 és félévesen lett főjegyző. Ez is arra ösztönöz, hogy teljes erőbedobással végezzem a munkámat, hogy meg tudjak felelni az elvárásoknak.

Amikor nem megyei hivatalt vezetsz, akkor mit csinálsz?

Korábban elkezdtem futni, mert nagyon kellett a mozgás. De most, hogy feltúrták a Csónakázótó környékét, jó alibim van ahhoz, hogy felfüggesszem. Van egy kis családi gyümölcsösünk is, ahova el lehet menekülni a világ elől. A gyümölcsfákon kívül paradicsomtermesztéssel próbálkozom. Nagyon jólesik az iroda és a négy fal után a természetben tenni-venni, kitisztul tőle az agyam. Idén túl korán ültettem ki a palántákat, így azok nem élték túl a rossz időjárást, és kicsit elment tőle a kedvem. Tavaly viszont ipari mennyiség termett, minden ismerősömet korlátlanul el tudtam látni.

Fotó: Kánya Dóra