Szeressétek szilajon a Facebookot, az internetes tartalmak Tescóját

Talán 15 éve is annak, hogy az egyik szombathelyi lemezboltos (tudjátok, régen ilyen is volt) egy szép napon azon panaszkodott nekem, hogy tönkreteszi a Tesco.

„Jaj, nem izélj már, hogy a túróba’ tudna versenyezni veled a Tesco? Neked van 5000 fasza lemezed, Leonard Cohentől kezdve Nick Caven át a Portisheadig, nekik meg van 50 lemezük, azok is csak ilyen zsozsó zenék, mulatósok meg Kozsó-klónok” – mondtam neki nagy okosan.

A helyzet az, magyarázta, hogy az ő forgalmának 90 százalékát történetesen az az 50 lemez generálja, amit a Tesco árul. Neki most marad 10 százalék, ami édeskevés a boldogsághoz és a talpon maradáshoz.

Nem is maradt talpon, én meg rendelhettem a Portishedeket Angliából az Amazonnal.

Azóta persze sok víz lefolyt a Perinten, a lemeznek mint adathordozónak majdnem teljesen befellegzett, de csenevész magyar gazdaságra rászabadított ragadozó monstrumok problémája itt maradt.

A szabad verseny nálunk nagyjából azt jelenti, hogy a nagyoknak mindent szabad , a csenevész, gyermekkorba beragadt kicsiknek meg semmit, illetve csak adózniuk. A nagy nem azért fut be a célba, mert gyorsabb, hanem mert le tudja könyökölni a pályáról többit. A dobogón így nem a legügyesebbek, hanem az izomagyúak állnak, akiknek megvannak a kapcsolataik, hogy idegenben még a hazainál is könnyebb legyen az a pálya.

És mire rájövünk arra, hogy minek mi volt az ára, vakarjuk a fejünket, hogy hoppá, itt nem erdőgazdálkodás folyt, hanem tarvágás, már késő van.

Az a megtermelt kis pénzt elvándorol innen, hogy távoli nagyvárosok üzleti negyedeiben bukkanjon fel számunkra szürreálisan kövér bankszámlákon, és a provincia egyre inkább periféria lesz.

Az internetes tartalmak világában zajló folyamat annyiban hasonlít ehhez, hogy itt szintén a fogyasztói lelkesedés visz a vállán egy folyamatot, amelynek számláját majd hosszú távon szintén benyútják.

A zászlóshajó az isteni Facebook, amely a közösség, a kommunikáció és a szólásszabadság szépséges eszméi mögé bújt, nagyon is racionális, adathalászatból élő üzleti vállalkozás, melyet nem annyira zsenialitásból, mind inkább véletlenül indított el Mr. Zuckerberg.

A siker egyrészt annak köszönhető, hogy a befolyt pénzből nagyon jó programozókat tudott leültetni a billentyűk elé a napfényes Kaliforniában, másrészt, hogy a felhasználók is úgy érzik kicsit, mintha így vagy úgy, de rájuk is jutna egy kis Kalifornia, amikor bekapcsolják a gépet.

A prózai valóság az, hogy a drága Facebook úgy látja el tartalommal a boldog felhasználókat, hogy azt vagy megiratja – vagy még inkább – ellopatja velük.

Ő maga nem bajmolódik ilyen költséges és macerás apróságokkal, leköti az energiát a mindenféle rejtélyes algoritmus írása, a technikai háttér és persze az adathalászat, aminek segítségével a reklámok majd célt érnek.

A felhasználó pedig élvezi a játszóteret, ingyen, bérmentve, boldogan építi a gigacég gigabirodalmát, hogy az még nagyobb és még gazdagabb legyen.

Míg a Tesco „csak” lefölözte a piacot, a Facebook le is hiénázza azt, megcsócsálja és lenyeli.

És miközben mi csillogó szemmel megosztjuk az élet igazságait, és nyomjuk a „like” gombot a számítógép előtti székből, mert szeretnénk, ha Tibet szabad lenne, valahol egy távoli szerveren mindezt rögzítik, mert egyszer talán jó lesz valamire.

Hiszen erről szól az egész, ezért érdemes milliókat befektetni, működtetni a gigantikus rendszert.

Az internetes üzletben fontos mutató, hogy mennyi pénzből mennyi felhasználót tudok elérni, illetve hogy mennyire lehet pontosan célba juttatni a reklámot. Nos, ha a tartalomért nem kell fizetni, és a felhasználók – leginkább öntudatlanul - önmaguk vallják be, hogy érdekli-e őket az autók vagy a társkeresés, azzal nehéz versenyezni.

Nem hiszem, hogy lehetne ellene bármit tenni, mert ahhoz a géneket kellene átprogramozni. Ahogy az emberek szeretnek Tescóba járni, úgy szeretnek megosztani viccesnek gondolt fotókat.

Így talán az a legjobb stratégia, hogy nem is gondolkodunk ezen túl sokat, becsukjuk a szemünket és agyunkat, és egyszerűen szilajon szeretjük a Facebookot.

Instrukciók:

• Szeressétek a Facebookot, mert olyan, mintha lennének barátaink.
• Szeressétek a Facebookot, mert olyan, mintha valódi közösségek tagjai lennénk.
• Szeressétek a Facebookot, mert olyan, mintha fontos lenne, mit írunk.
• Szeressétek a Facebookot, mert az aktivitás illúzióját adja.
• Szeressétek a Facebookot, mert legalizálja a lustaságunkat.
• Szeressétek a Facebookot, megmutatja , csak egy massza egy világ.
• Szeressétek a Facebookot, mert kéznél van.
• Szeressétek a Facebookot, addig sem kell mást szeretni.
• Szeressétek a Facebookot, mert egyszer talán nem lesz más.