Egy asszony az angol klubban

Somogyi Miklósné, a Príma Cukrászda vezetője több mint 40 éve dolgozik a vendéglátásban. A '80-as évek elején ő nyitotta meg a szombathelyi Claudia Cukrászdát. De hogy került egy olyan klubba, amelynek csak férfiak lehetnek a tagjai?

Somogyi Miklósnéra akkor figyeltünk fel, amikor a közelmúltban részt vettünk a Vasi Vendéglősök Klubja megalakulásának 25. évfordulóján, ahol emlékplakettet vett át. Angol típusú klubról van szó, ezért nők nem lehetnek a tagjai, de ő elérte azt, amit az elmúlt negyed évszázadban más nőnek nem sikerült: tiszteletbeli klubtag lett. Úgy döntöttünk hát, hogy arra kérjük, meséljen a pályájáról és avasson be minket életének azon mozzanataiba is, amelyek nem a szakmájával kapcsolatosak.

A Bocskai utcában található cukrászdába beszéltük meg a találkozót. A kis helyiség ajtaja folyamatosan nyílik-csukódik amíg ott vagyunk, látszik, hogy a szombathelyiek kedvelik az itt kapható termékeket.

Az első meglepetés akkor ér minket, amikor Somogyi Miklósné azt mondja, legfeljebb bele-belekóstol az édességekbe, de nem édesszájú.

„Ritkán fordul elő, hogy elveszek egy szelet tortát. Az már inkább, hogy kóstolgatok, ha a kollégáim vágják fel a rétest vagy a krémest, és leesik egy-egy darab. Legjobban az éppen sülő sütemény illatát szeretem” – mondja.

Somogyi Miklósné több mint 40 éve dolgozik a vendéglátásban. A Vas Megyei Vendéglátó Vállalatnál kezdte a szakmát: elvégezte az ipari tanuló iskolát, majd már munka mellett, a Hungarhotels szállodalánc alkalmazottjaként érettségizett, később főiskolát végzett. Azt mondja, fiatal korában is pontosan meghatározta a céljait, és lépcsőfokról lépcsőfokra haladt előre azon a bizonyos ranglétrán. De a cukrászatba csak később szeretett bele: a ’80-as évek elején üzletvezetőként ő nyitotta meg a szombathelyi Claudia Cukrászdát. Ezt követően tett cukrászvizsgát, ami nagyon jól jött akkor, amikor a rendszerváltás után – immár a bükfürdői üzlet vezetőjeként – lehetősége adódott arra, hogy a privatizáció révén megvásárolja a cukrászdát.

„Azt gondoltam, hogy ha képes vagyok egy vállalatnak jól dolgozni, akkor valószínű, hogy saját lábra tudok állni” – mondja, arra a kérdésemre válaszolva, nem tartott-e attól, hogy az akkoriban még ismeretlen piacgazdaság viszonyaiba – hasonlóan számos vállalkozóhoz – beletörik a bicskája.

És hogy miképp jött a képbe a Vasi Vendéglősök Klubja? Gömbös Sándor, a Hungarhotels megyei vezetője szívügyének tartotta, hogy a dolgozóit folyamatosan képezze, illetve szakmai szervezetekhez csatlakoztassa. Somogyi Miklósné az országos vendéglősök klubjába lépett be, és sosem felejtette el befizetni az éves tagdíjat, amikor megkapta az erről szóló értesítést. Még akkor sem, amikor a vasi vendéglátósok már lemorzsolódtak mellőle. Igaz, a tagság ennyiben ki is merült, mert a Szombathely és Budapest közötti távolság miatt csak ritkán tudott részt venni a szervezet rendezvényein. Az országos klub ezért a megyei vendéglős klubot ajánlotta Somogyi Miklósné figyelmébe, ám ő két szék között a pad alá esett: az átlépés nem valósulhatott meg, mivel angol típusú klubról lévén szó, csak férfiak lehetnek a tagjai. Viszont a megyei vendéglősök nem feledkeztek el Somogyi Miklósnéról, amikor csak lehetett, elhívták a különféle összejöveteleikre, szabadidős programjaikra. Később tiszteletbeli taggá is választották.

„Tisztelték bennem a kollégát” – mondja vendéglátónk, és meghatottan beszél arról, hogy a 25 éves jubileumot ünneplő rendezvényre is meghívták, de nem árulták el neki, hogy emlékplakettet kap majd, így még nagyobb örömet sikerült okozniuk számára.

Ha már az ünnepségről beszélünk, felvetjük, hogy kevés nő ült az asztalok mellett, sőt, ha meg kellene neveznünk olyan szombathelyi cukrászdát, amelynek nő a vezetője, a Prímán kívül nem jutna eszünkbe más.

„Szombathelyen eleve nincs sok cukrászda, mindössze négy–öt nagyobb és néhány kisebb. De mindegyikünknek megvannak a csak rá jellemző specialitásai, nagyon jó a viszonyunk egymással, mindenki megtalálja a számítását, tiszteletben tartjuk egymás vendégkörét.”

Ezután arról érdeklődünk, menyire változott meg a cukrászdák vendégköre a rendszerváltás óta? Ha egy szóban kellene összefoglalnunk: nagyon. A ’90-es években sok osztrák jött vásárolni Szombathelyre. Ők szerették a cukrászdákat is, a Claudia Cukrászdában nem voltak ritkák az olyan napok, amikor nem tudtak annyi süteményt gyártani, mint amennyit elvittek volna. Manapság a hazai keresletre lehet csak számítani.

Amikor arról kérdezősködünk, hogy mi lehet a Príma Cukrászda sikerének a titka, Somogyi Miklósné azt válaszolja: „Nagy választékkal, minőségi alapanyagokból készült hagyományos és egyedi süteményekkel, elfogadható árakkal várjuk a vásárlókat.”

A Bocskai körúton lévő cukrászda mellett cukrászüzem is működik, körbe is járjuk, mert az ínycsiklandozó finomságokat rejtő pult után érdekel minket, hol és hogyan készülnek például az országtorták, vagy éppen a csokoládék (karácsony közeledtével a mikulások, nyalókák, kézműves táblás csokik). A csokoládékészítés kapcsán megtudjuk, hogy idén ennek van divatja a cukrászatban, amíg tavaly a színes francia sütemények, a macaronok voltak keresettek.

Látva, hogy az üzemben tanulók is dolgoznak, azt kérdezzük, van-e utánpótlás a szakmában? „Jelenleg hét fiatal dolgozik itt tanulószerződéssel. Azt gondolom, a gyerekek akkor lesznek jó szakemberek, ha olyan cukrásztól tanulhatnak, aki mellett meglátják a szakma szépségeit. Sok ügyes, értelmes diák van” – fejtegeti Somogyi Miklósné.

Szóba kerül a magánélet is, elsőként például az, hogy bár az ügyvezető már nyugdíjas, ez egyáltalán nem tűnik fel, egy dinamikus üzletasszonyt látunk mi is.

„Ez talán abból adódik, hogy szeretem a szakmámat. A saját üzletemet csinálom, nagy kedvvel, ami bizonyára kisugárzik.”

Viszont ez a szakmaszeretet valójában életforma, a gondolatokat nem lehet ott hagyni az irodában.

„Tény, hogy otthon is túl pörgősnek tart a család. De 15 ember és 7 tanuló gondját-baját nem tudom elfelejteni, ha kilépek a cukrászda ajtaján. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy képtelen vagyok kikapcsolódni. Évente egyszer, de ha lehet, kétszer a családdal hosszabb pihenésre utazunk valahova. Ha víz mellett vagyunk, de van lehetőség kirándulásra és városnézésre, azt nagyon szeretem.”

Somogyi Miklósné férje szintén nyugdíjas. Ő a közútnál dolgozott, jelenleg besegít a vállalkozásba. A házaspárnak két lánya van. Nóra, aki egy nap arra kérte a szüleit, hogy vásároljanak neki egy jobb minőségű fényképezőgépet. Mozgókép és média szakot végzett, jelenleg képszerkesztő Budapesten, de nem szakadt el teljesen a cégtől. Gabi, aki szálloda szakon végzett, éppen fordított utat járt be: először máshol (többek között Ausztriában) dolgozott, de nem tetszett neki az ottani munka. Most egyrészt egy német vegyipari cégnél tolmácsol és fordít, valamint ő a „csokoládéfelelős” a családi cégnél, hiszen kézműves csokoládékat, illetve csokoládé szökőkutakat készít.

Felmerül a kérdés, hogy a család többi tagja is csak kóstolgatja-e a süteményeket, mint Somogyi Miklósné? „Gabi rám hasonlít, de a férjem és Nóra imádják az édességeket” – tudjuk meg.

Végül pedig azt is megkérdezzük, Somogyiéknál milyen sütemények lesznek majd az ünnepi asztalon?

„A klasszikus édességek hívei vagyunk, ezért bejgli, mézes sütemények és vaníliás kifli” – mondja az ügyvezető.