Hogy stílusosak legyünk: a vetítésre minden jegy elkelt, sőt a nézők a csilláron is lógtak. Mi pedig megpróbáltunk belesni a kulisszák mögé. Kleinhappel Miklós írása.
Hogy stílusosak legyünk: a vetítésre minden jegy elkelt, sőt a nézők a csilláron is lógtak. Mi pedig megpróbáltunk belesni a kulisszák mögé.
Rövid időn belül immár másodszor tartott „tanácskozást” Szombathelyen a Fidesz, mert „a külföldi közműcégek és bankok – hazai és nemzetközi kapcsolataikat latba vetve – igyekeznek eltörölni a rezsicsökkentést”, ezért „ha meg akarjuk védeni a közösen elért eredményeket, akkor újra össze kell fognunk”.
„A politika szolgáltató műfaj”
A tudósító bevallja, az előző szeánszot kihagyta, mert akkor másfelé sodorták az események, ám ezúttal ott volt a Savaria moziban, hogy a saját bőrén tapasztalja meg, mennyire eredményesen működik a kampányüzemmódba kapcsolt kormánypárt. Nem akarom lelőni a poént, de nagyon. Minden pozitívum egybe volt gyúrva abból, ami Gyurcsány és Bajnai szombathelyi látogatásáról elmondható, és még adtak hozzá sok mást is.
Igaz, a felszólaló politikusok (Puskás Tivadar polgármester, Hende Csaba honvédelmi miniszter és Cser-Palkovics András székesfehérvári városvezető) hálás közönség előtt léptek fel, hiszen a rendezvényre azok kaptak meghívót, akik a közelmúltban már aláírásgyűjtő íveken nevükkel, lakcímükkel kiálltak a rezsicsökkentés mellett. Bár a meghívóban szereplő tanácskozás szó helyett pontosabb lett volna mondjuk az előadás, de ezen senki nem akadt fenn. A nagyrészt nyugdíjasokból álló, lelkesen tapsoló, sokat mosolygó emberek örültek, hogy együtt lehetnek, sokan áhítatot sugárzó arccal hallgatták a politikusokat, majd hazamentek. Magától értetődőnek tűnt, hogy a prezentációkat követően senki nem tesz fel kérdéseket, és a politikusok sem ajánlották fel ezt a lehetőséget. Pedig ahogy a baloldali rendezvényeken, itt is lett volna mit kérdezni. Ilyen az, amikor a politika tudja, mivel kell kiszolgálni a választókat a szavazataikért cserébe, a választók pedig hálásak ezért, így hagyják magukat vezetni.
De egy pillanatra vissza az utcára: a Fő tér irányából a mozi felé tartva az utca bal oldalán, a filmszínház bejáratával szemben ellenzéki tüntetők csoportosultak. Gyors számolás, nagyjából harmincan voltak. Szolidaritás, a Demokratikus Koalíció, MSZP, Együtt–PM – a maga szerény eszközeivel mindenki képviseltette magát.
A másik oldalon, a mozi bejárata előtt a rendezvényre igyekvők vizslatták a túloldaliakat. Pár méterrel arrébb az árkádok alatt néhány rendőr társaságában a városi rendőrkapitány posztolt.
Magyar Csapat: a cselekvő magyarok erős közössége
Egy fotós kollégával pár percig mi is itt álltunk. Egy előttünk elhaladó idős hölgy megkérdezte tőlünk, kik azok az emberek a túloldalon. Miután a kolléga elmondta neki, hogy ellentüntetők, így reagált: „Volt nyolc évük”. Majd továbbindult. Aztán még hozzátette: „Annak idén elvitték volna őket az ávósok.”
A mozi aulája tömve volt emberekkel, voltak, akik a nagyterembe igyekeztek, mások pedig lelkesen írtak a kihelyezett pultoknál. Úgy tűnt, nem is nagyon tehettek mást. A Jelenléti íven ugyanis kerek-perec ott állt, hogy annak kitöltése mindenki számára kötelező (nevet, a mobil, illetve a vonalas telefon számát és az életkort kellett megadni, majd aláírást odakanyarítani). Újabb vallomás: én nem töltöttem ki, úgyhogy most nem tudom, mi lesz.
A másik papír sokkal közvetlenebb hangnemet ütött meg. „MAGYAR CSAPAT – jelentkezz Te is” – ez volt a címe, majd két mondat következett: „A Magyar Csapat a cselekvő magyarok erős közössége. Üzenjük együtt mindenkinek: ez az ország ma már megáll a saját lábán és képes kiállni az érdekeiért.” Név, lakcím, vonalas és mobil telefon, email címek, életkor és aláírás – ezek voltak a kitöltendő mezők.
Miközben loptam egy példányt ebből a papírosból, hogy pontosan tudjam beleírni a cikkbe a rajta álló szöveget, egy idős hölgy lefelé tartott a lépcsőn. Azt mondta valakinek, hogy már megtelt a nagyterem, csak állóhelye lenne, de nagyon fáj a lába, ezért nem vállalkozik arra, hogy másfél órán át álljon. „Aláírtam mindent, és hazamegyek” – ezzel elindult kifelé. Én meg arra gondoltam, hogy hol fér majd el ez a sok ember, ha fent már most ki lehetne tenni a megtelt táblát, amikor az aula tele van és sokan vannak még a mozi előtt is.
Amíg felfelé araszoltam, a Magyar Csapatról eszembe jutott Rogán Antal egyik minapi nyilatkozata, amelyben azt fejtegette, hogy a toborzás nem ördögtől való ötlet, és még csak nem is példa nélküli, hiszen a német választásokon az Angela Merkel vezette konzervatív párt is szervezett egy ilyen közösséget, csak annak értelemszerűen – szó szerinti fordításban – Német Csapat volt a neve, és nyilván más volt a célja. Tényleg nem ördögtől való, sőt, bizonyára hatásos.
„Szíveskedjen bennünk tanítani”
A mozi nagytermében valóban zsúfoltság volt, a széksorok között, a vászon előtt, szinte mindenhol emberek ültek, álltak. A még kint lévők nagy részének a folyosó jutott. Csalókára sikeredett a meghívó, úgy is lehetett értelmezni, hogy Orbán Viktor is beszél majd a „tanácskozáson”, sőt egyes lapokban meg is jelent, hogy Szombathelyre látogat a kormányfő. Ez már csak így van, az Együtt–PM Bajnai nevével „eladott” szombathelyi fórumán is nagy tömeg volt, ellentétben azzal, amikor „csak” Szelényi Zsuzsanna volt a húzónév. Persze az előző rendezvényen is megtelt a nagyterem.
A beszédeket Puskás Tivadar polgármester kezdte, aki remek formában volt, sokkal energikusabban beszélt annál, mint ahogy szokott. „Örül a lelkem” – indított, aztán azzal folytatta, hogy ennyi embert együtt még nem látott a moziban, ezért a meghatódottságtól nehéz szólnia, de reméli, április 6-án hasonlóan népes tábor adja majd a szavazatát a Fidesz–KDNP-re. Már csak azért is, mert amíg korábban minden szilveszter környékén arról szóltak a hírek, hogy éppen mi gyűrűzik be Magyarországra, aminek eredményeképp emelkednek a rezsiköltségek, 2010-ben jött egy másik gazdaságpolitika, s a jövőben a cégeknek kevesebb lesz a hasznuk, de az emberek megélhetése könnyebbé vált. „Jó úton vagyunk” – összegzett, majd felkérte Hende Csabát, hogy „szíveskedjen bennünk tanítani”.
A miniszter viszont nem vállalta a tanító szerepét. Főleg a mozi előtt tüntető embereket nem szerette volna okítani, még akkor sem, ha – megfogalmazása szerint – ők azért „kiabáltak”, mert több rezsit akarnak fizetni. „Jó az arány” – utalt arra, hogy odakint voltak vagy harmincan, bent pedig úgy ötszázan. Aztán hangsúlyozta, a demokrácia legfényesebb bizonyítéka, hogy a kintiek is véleményt nyilváníthatnak. De az is, hogy Gyurcsány Ferenc hülyeségnek nevezhette a rezsicsökkentést. Majd gyorsan elmondta, hogy ha a baloldali ellenzéki erők kerülnek hatalomra, megszüntetik a rezsicsökkentést és újra lehetővé teszik az extraprofitot a közműcégeknek.
„Rendnek, fegyelemnek, jó magatartásnak kell lenni ezen a téren is”
Majd sorra jöttek a sikerek: Szombathely adósságának átvállalása, amely végre megszabadítja a várost egy komoly tehertől (Hende úgy fogalmazott, a korábbi adósságot kitevő milliárdokat Ipkovichék felélték, nem tudnak elszámolni velük), a Nyugat-Pannon Járműipari és Mechatronikai Központ, a 2015-ben induló mérnökképzés (történelmi fordulópont a szombathelyi gazdaság és felsőoktatás életében; az országot csak az újraiparosítás és a munka alapú társadalom húzhatja ki a bajból), a vasútfejlesztés. A 86-os út építésével kapcsolatban elhangzott, annak megépítésével a szocialisták évekig hitegették a vasiakat, a szemfényvesztés jegyében még miniszteri biztosnak is kinevezték Ipkovich Györgyöt, mégsem haladt a munka. Ezzel ellentétben most épül az út, jelenleg ez Magyarország legnagyobb útépítése. Megújul a Markusovszky kórház, lesz új stadion (előbbire több pénzt költenek, mint a sportra összesen), Szombathelyen fele akkora sincs a munkanélküliség, mint az országos átlag. Az oktatás stratégiai ágazat, ezért emelkedtek 60 százalékkal a pedagógusbérek, hiszen kitűnő tanítókra, tanárokra van szükség. Az Orbán-kormány gátat szabott „a tankönyvárak gátlástalan emelkedésének”, és hamarosan minden általános iskolás ingyenesen kap majd tankönyvet. Persze csak azok – hangsúlyozta Hende –, akik vigyázni is tudnak rá, mert „rendnek, fegyelemnek, jó magatartásnak kell lenni ezen a téren is”. És nem hagyták cserben a pedagógusokat sem: öt év börtönt is kaphat, aki kezet emel rájuk.
A stadion témája többször visszatért. A miniszter felhívta a figyelmet például arra, hogy Mesterházi Attila sportért felelős államtitkárként még azt mondta, hogy az országnak öt–hat új létesítményre lenne szüksége, ma pedig a baloldali választási szövetség ellenzi, leállítaná a beruházásokat. A stadionépítés, a parkerdő, a szabadidő központ, a Csónakázótó, a műjégpálya fejlesztése mind azt a célt szolgálja, hogy a város lakossága aktív pihenéssel tölthesse el a szabadidejét. Ebből következően a sportcsarnok sem csupán futballstadion, nem a focistáknak épül, hanem a szurkolóknak, illetve a Haladás 12 szakosztályának, vagyis sok ezer gyereknek. „Azt üzenjük minden Szombathelyinek, hogy aki azt akarja, hogy gyermekeink modern sportkomplexumban sportolhassanak, annak a Fideszre kell szavaznia.” A munkálatok elkezdéséhez szükséges 4,3 milliárd forint már szerepel az ország idei költségvetésében, a fedett uszoda felújítási költségeit pedig éppen úgy elő fogják teremteni, mint ahogy a korcsolyapálya fedetté alakításához szükséges pénzt, hogy a korcsolyaszezon két hónappal meghosszabbodhasson.
„Köszönöm, hogy szolgálhattam Szombathelyt, és készen állok a további szolgálatra” – zárta mondandóját Hende Csaba.
Morális kérdések
Cser-Palkovics András következett, aki a vidék közösségformáló erejét méltatta. A közösségformáláshoz pedig nélkülözhetetlenek azok a beruházások, amelyek Szombathely városát is gazdagítják. Az adósságkonszolidációt történelmi segítségnek nevezte, olyannak, amely révén a települések pénze nem a bankokba kerül, hanem a helyiekre fordíthatják az önkormányzatok. Ha csak ennyit tett volna a kormány az elmúlt években, ez is sokkal több, mint a szocialista kormányok eredménylistája – hangoztatta.
Véleménye szerint a szocialisták az oktatásból, a szociális hálózatból, a közbiztonságért felelős szervezetektől elvették a pénzt, ellentétben a Fidesz–KDNP-kormánnyal.
A polgármester kifejtette: Székesfehérváron is lesz stadionfejlesztés, hogy a létesítmény közösségi térként funkcionálhasson. Ezért támadják ezeket a beruházásokat a szocialisták, hiszen az emberek így nem maradnak otthon, a négy fal között, hanem találkozhatnak egymással a szabadidejükben.
Cser-Palkovics úgy fogalmazott, az áprilisi országgyűlési választások tétje, hogy lezárjuk-e végre a múltat, vagy visszafordulunk. Ha lenne valakiben illúzió, hogy a baloldali ellenzék megváltozott, azt az elmúlt héten lerombolta, hogy újra összeálltak. Tehát vagy már akkor sem mondtak igazat, amikor azt láttuk, hogy veszekednek egymással, vagy tényleg veszekedtek, de akkor hogy fognak majd kormányozni? Morális kérdésről van szó: rájuk lehet bízni az országot? – hallottuk.
A rezsicsökkentés ellen felhozott ellenzéki érvekről a politikus elmondta, Székesfehérváron neki nem sikerült kiderítenie, hogy a „másik államhoz tartozó” szolgáltató az elmúlt húsz évben mekkora összeget költött fejlesztésre, mert amikor kérte a számokat, nem kapta meg őket. Az extraprofit ideje lejárt, és nem kötelező Magyarországon energiát szolgáltatni. Ám az, hogy ezek a cégek még mindig az országban vannak, azt jelenti, hogy megéri itt lenniük, és van még tartalék a rendszerben – fejtegette a polgármester. – Végül egy szám: a rezsicsökkentés révén eddig 240 milliárd forint maradt a magyar családok zsebében.
Cser-Palkovics végül egy demonstráción készült fotót mutatva azt mondta, az országnak arra van szüksége, hogy ne valami ellen, hanem valami mellett szerveződjön. Ez szintén morális kérdés, és a Fidesz ezt kínálja a rá szavazóknak.
A „tanácskozást” Puskás Tivadar zárta, aki patetikusan fogalmazott: „A lelkünk röpköd. Úgy érzem, mintha harci díszbe öltöztünk volna.” Majd beszélt arról, hogy reméli, mindenki csatlakozott a Magyar Csapathoz, s azt ígérte, hogy 2010-hez hasonlóan 2014-ben is azt vállalják, hogy „munkát és böcsületet” adnak, mert ennél nem kell több. Majd egy „Újabb kétharmadot!”-bekiabálásra szavait poénnak szánva úgy reagált: „Miért kell minket korlátozni?”