Újabb Együtt–PM lakossági fórum Szombathelyen

A tudósítót csak az utolsó néhány percben csapta meg a kormányváltó hangulat szele.
 
Újabb lakossági fórumra hívta híveit kedden estére a szombathelyi a Hotel Claudiusba az Együtt–PM választási szövetség.
 
A kezdési időpont előtt egy–két perccel a tudósító a recepciónál megpillantja Magyar Kornéliát, a Magyar Progresszív Intézet igazgatóját, amint egy kutyával indul kifelé a hotelből. A baloldali médiában rendszeresen megszólaló politológus a fórumon nem volt ott, így talán véletlen, hogy éppen ekkor tartózkodott a szállodában.
 
A Bajnai Gordon nevével fémjelzett májusi fórumot is a Claudiusba szervezték, de ezúttal mintha legfeljebb félházzal kalkuláltak volna, mert a földszinti teremnek mindössze a felét foglalják el a székek. Ezeken a székeken pedig alig negyvenen ülnek. Nem túl meglepő módon leginkább az idősebb korosztály képviselői. A tudósító mellett helyet foglaló hölgyek ezt a tényt úgy kommentálják, hogy egyrészt nagyon kevés helyen hirdették meg a rendezvényt (ők a megyei napilapban olvastak róla néhány mondatot), másrészt félnek az emberek az esetleges következményektől, ezért nem szívesen jelennek meg az ellenzék által szervezett eseményeken.

 
A moderátor is szóba hozza a résztvevők számát, azt mondja, „szép számmal gyűltünk össze ahhoz képest, hogy hétköznap van”. Majd bemutatja az asztal mögött ülőket, Szelényi Zsuzsannát, az Együtt–PM szövetség elnökségi tagját, Wrzava Pál Vas megyei országgyűlési képviselőjelöltet (az MSZP-vel történt megállapodás alapján az egyetlen Együtt–PM-es vasi indulót) és Koroknyai Sándort, a Szolidaritás mozgalom Vas megyei koordinátorát.
 
Szelényi Zsuzsanna, akivel kapcsolatban korábban megjegyeztük, hogy papírról olvasta fel a mondandóját, ezúttal csupán néhányszor pillant a jegyzeteibe, amiben semmi kivetnivaló nincs egy hosszabb szónoklat esetén, és nagyságrendekkel jobban beszél, mint korábban. Ugyan még ezúttal sem kelti határozott politikus benyomását.

 A kormányváltó hangulatot az is rombolja, hogy a többi felszólalóhoz hasonlóan ő is sokszor belezavarodik a mondandójába. Mindezek okán a tudósító a rendezvény végén nem azzal az elhatározással áll fel a székéből, hogy hazaérve az első dolga lesz meggyőzni a szomszédjait arról, hogy az Együtt–PM az a politikai erő, amely megoldhatja az ország problémáit. De még mindig nem lehetetlen vállalkozás jövő tavaszra gatyába rázni a dolgokat.

 A fórum alatt ráadásul a technika többször megmakacsolja magát: először a mikrofonállványt nem sikerül a megfelelő magasságba állítani, majd a mikrofonból nem jut el a hang az erősítőbe, onnan pedig hangfalakba, máskor meg éppen ellenkezőleg, hangos sípolás teszi lehetetlenné a kommunikációt.

Előreszaladva: a legrutintalanabb szereplő Koroknyai Sándor, aki saját bevallása szerint sem politikus alkat. A szarvashibákat lelkesedése és szavai ellensúlyozzák. „Nézzék el nekünk a kezdeti bakikat” – mondja –. „Új alakulat vagyunk, a 2014-es választás pedig számunkra nem az önérdekről szól, hanem arról, hogy összefogva névvel és arccal küzdünk a kormányváltásért. Orbán Viktor csapdát akart állítani nekünk az új választási rendszerrel, de mi ezt kikerültük. Nagyon nagy a tét: egyfordulós választás elé nézünk, ezért nem hibázhatunk. Nincs sok pénzünk, nincs médiánk, csak a szívünk van” – mondja.

 Hozzáteszi: a Szolidaritás számára az aktivisták toborzása a legfontosabb, minden szavazót fel kell keresniük, hogy meggyőzzék őket arról, mi a tétje a választáson való részvételüknek.      
 
Vissza Szelényi Zsuzsannára.
 
A május óta eltelt időszakról szólva azzal indított, hogy a cinkelt lapokkal játszó Orbán Viktor és a Fidesz-kormány az elmúlt fél évben semmit sem változott: egyre távolítja az országot Európától, az uniós pénzeket titkosított szerződések révén saját érdekkörének szervezi ki, be akarja betonozni a hatalmát, rezsikánaánt hirdet, aminek költségeit – hasonlóan a magánnyugdíjpénztári megtakarítások eredménytelen elkötéséhez – majd a gyerekeinknek kell megfizetniük, Vas megyében a tervezett ipari park és a reptér helyett futballstadiont épít. Ennyit ér Hende Csaba lobbiereje, csak arra futja belőle, hogy az Orbán-rezsim egy újabb emlékműve épüljön a városban – hangzik el.

Orbán Viktor kormányát le lehet váltani – hangsúlyozza a politikus. – Ennek feltétele a demokratikus ellenzéki erők összefogása, így egy, az ellenzéket támogató szavazat sem veszik el. Ha győznek, többek között megszűnik az erőszakos hatalomgyakorlás, az előre jutás feltétele nem a vezetőhöz való feltétlen hűség, hanem a tehetség és a szorgalom lesz, partneri viszonyra törekednek mindenkivel, visszaszorítják a korrupciót. Szelényi Zsuzsanna végül bevallja, rádöbbent, hogy a gyermeknevelésben szerzett tapasztalatai milyen fontosak a politikában; nem csak anyaként, de politikusként is az empátia és felelősség vezeti tetteit.

 
Wrzava Pál, a megye 3. számú választókerületének jelöltje rövid beszédében elsőként a körmendi kórházról szól. Felhívja a figyelmet arra, hogy az intézmény január 1-től gyakorlatilag elfekvőként működik, a betegeknek Szombathelyre kell utazniuk, ami miatt előfordulhat például az, hogy a megyeszékhelyen nem jutnak majd kórházi ágyhoz. Ezért célja, hogy ezen a helyzeten változtasson. Majd a Vasivíz Zrt.-vel kapcsolatban megemlíti, hogy a cég Szentgotthárdról Ausztriába vezeti a szennyvizet, amivel komoly haszonra tesz szert, de az így keletkezett bevételeket vagy kisöpri a kormány, vagy a vezetők a saját tulajdonuknak tekintik. (Wrzava ez utóbbi állítását nem támasztotta alá semmivel.) A képviselőjelölt szól még a határőrök és a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjának megszüntetéséről, amit nem tart elfogadhatónak.
 
A beszédek után a közönség kérdései következnek. Valaki azt firtatja, hogy Szombathelyen miért csak az MSZP-nek lesz ellenzéki képviselőjelöltje, más arról érdeklődik, van-e lehetőség a Bokros Lajos-féle párt csatlakozásának a választási szövetséghez, a harmadik kérdés pedig arról szól, hogy mi a biztosítéka annak, hogy a kormányalakítás után az Együtt–PM nem marad az MSZP árnyékában?
 
Szelényi Zsuzsanna a választási szövetséget ugyan nem tartja tökéletesnek, de szerinte olyan kompromisszum született, ami minden résztvevőnek elfogadható. Hangsúlyozza, hogy az Együtt mindössze nyolc hónapja jött létre, s nem véletlen, hogy folyamatosan gyarapszik a szimpatizánsai száma, miközben az MSZP-t három éve ugyanannyian támogatják. „Mi mások vagyunk, más politikai kultúrát képviselünk, de kormányzati pozícióban tudnánk együtt dolgozni, hiszen közös elvi alapokban állapodtunk meg, Bajnai Gordon személye pedig az önállóság garanciája.” Bokrosékról elhangzik: az Együtt–PM mindenkivel tárgyal, akit a közvélemény-kutatók képesek mérni.
 
Valaki szóba hozza a Jobbikot, mondván, hogy ezt a pártot is le kell győzni, hiszen ha a koalícióra lép a Fidesszel, az komoly parlamenti többséget eredményezhet. Szelényi úgy látja, nem csak az Együtt, de a Fidesz szavazóbázisa is hermetikusan zárt a jobbikos szavazók előtt, majd azt mondja, a választási rendszer kis esélyt ad arra, hogy a parlamenti többséghez éppen a Jobbikra legyen szükség.

 Más azt feszegeti, hogy a baloldal nem mer bátor tetteket véghezvinni. Szó esik még a fiatalok hazacsábításáról. Arról, hogy a szövetség 100 napos programban kívánja rögzíteni a legsürgősebben végrehajtandó feladatokat. Egy férfi szerint a baloldalnak is meg kellene tanulnia azt, amit a Fidesz remekül csinál: a propaganda segítségével a negatív dolgokat is pozitívnak beállítani.
 
Végül a kormányváltó hangulat szele mégis megcsapja a résztvevőket, mert szót kap a 2-es választókerület képviselőjelöltje, aki magával ragadó beszédében azt hangsúlyozza, a legfontosabb az, hogy a kormány leváltását akarók szavazatukkal támogassák a közös ellenzéki jelöltet, legyen az MSZP- vagy Együtt–PM-jelölt.
 
A tudósító kifelé menet elcsípi két hölgy beszélgetésének egy részletét. „Jó volt ez” – mondja az egyik. A másik helyesel, majd hozzáteszi: „Valamit már csinálni kell.”
 
Majd a riporter a szálló mellett dohányzó, meglehetősen hangos társaság mellett halad el. Egyértelműen az Együtt-PM-hez tartoznak, hiszen azt mondják, nem keresik az MSZP kegyeit, hanem megvárják, amíg a szocialisták tesznek lépéseket feléjük (ezt tanácsolják a Szolidaritásnak is). Főleg azok után, hogy azok egy legutóbbi összejövetelen „botrányosan viselkedtek”, levegőnek nézték az Együtt–PM-eseket.
 
Szóval tényleg nem lehetetlen vállalkozás jövő tavaszig gatyába rázni a dolgokat, de hogy addig sok vér folyik még, az biztos.