Hirdetés

A sátán köztünk (bennünk?) van - avagy az élet-színháznak éppen ezért (is) léteznie kell

2015.03.30. 08:46

Hirdetés

Szenkovits Péter újságíró blogjából: a teremtuccse.blogspot.hu-ról.

Rémület. Megfagy a lég. Zömében diáknézők, délután, 2015. március 26., csütörtök - Szombathely, Weöres Sándor Színház, Sweet Charity. A kristálytiszta – mert ő soha nem volt tisztességtelen, nem akart, képtelen lett volna azzá válni, bárhová is sodorta rossz sorsa – palermói naiva, Charity Masina Valentine brutális erőszak áldozatává válik. Az ideiglenesen emberarcot öltött sátán, azaz maga az ördög, szétveri a fejét.

Letaglózottak a tizenévesek. Meg mindenki más is. Merthogy ez igazságtalan(ság). Miért volt szükség erre a befejezésre? Jó, jó, annyi mindenen – szörnyűségen - átment Charity, de végre-valahára tényleg megérdemelné, hogy boldog lehessen. És akkor: tessék, megint megvezetik, s a legdermesztőbb: hidegvérrel véget vetnek az életének.

Amúgy is benne van a levegőben órák óta odakint, a teátrum falain túl, a nagybetűs Életben – de, hiszen mindenütt az van, hja, amíg egyáltalán van lét… - egy bődületes fogalom: készakarva.

Az előadásbeli – báránybőrbe öltözött farkas - Oscar Lindquis adóellenőrt idekint úgy hívták: Andeas Lubitz. Foglalkozása: pilóta. Száznegyvenkilenc Ember-életet oltott ki.

Nincs ilyen és mégis van: ennyire rímel – no, hát, persze - színház és való világ.

S itt ülnek ezek a jól nevelt, tiszta szívű lányok és fiúk; és vajon mi lesz Veletek? Ti hogyan élitek túl ezt az egész apokaliptikus mindenséget/szörnyűséget…???

Ma van az 53. színházi világnap. A teátrumokban Krzysztof Warlikowski lengyel rendező, a varsói Nowy Teatr művészeti igazgatójának üzenetét olvassák föl, ebből/tőle idézünk: „Nem vagyunk már képesek tornyokat építeni, amelyeket megrögzött makacssággal húzunk fel, már nem védenek meg semmitől, éppen ellenkezőleg, maguk is védelemre és gondoskodásra szorulnak. És mindez életenergiánk nagy részét felemészti. Már nincs erőnk, hogy észrevegyük, mi van a kapuk, a falak mögött. És éppen ezért kell a színháznak léteznie, éppen ebből kellene merítenie az erejét. Hogy belessen oda, ahová nem szabad.”

Charityék-Nagy Ciliék: köszönjük!!!