Legyen hát szemétkommandó!

2003.09.10. 14:13

Most, hogy a központi pénzforrások jobban elapadóban vannak, mint a magyar tenger Zamárdinál, az önkormányzatok részéről nem ártana némi kreativitás. Szombathelyen például tuti üzlet lenne egy szemétkommandó. Állítólag újabban úgyis környezetvédelmi élharc folyik itten.

Most már az olyan kisebb agykapacitással rendelkező ember, mint én, fejben nem is képes tartani, hányféle urbánus kategóriában tarol Szombathely látszólag ártalmatlan városa. Mert egyszerre ő a Nyugat Királynője, a kultúrváros, a római város, a parkok városa, legújabban meg sportváros is, ami aztán végképp komoly, ezt mutatja a miniszteri pöcsét is.

Akinek még ez is kevés, az vigasztalódjon azzal, hogy a város ezentúl a környezetvédelem élharcosa is lesz. Mert ezt mondta a lignitbánya-harc egyik tetőpontján a város első embere, s nyilván nem afféle szépen csengő politikai lózungról van szó. Valami dokumentációs központ van feldobva verbalice, ami kellőképpen modernül – főleg költségtakarékosan – hangzik. Hogy ki dokumentál, hogyan és mit, azt ugyan még nem tudjuk, ám majd biztos meglátjuk, ha teljes valójában kibontakozik az élre állás.

Reméljük, nem arról van szó leginkább, hogy a városháza szerverén van pár mega üres hely, oszt azt felkínálják dokumentálásra, mert akkor ennyi erővel minden ingyenes tárhely-szolgáltató potenciális élharcos.

Szóval túl elvont ez így. A valóság meg közben az, hogy mihelyst elhagyjuk az utolsó házakat a városszélén, s balra vagy jobbra befordulunk a legelső erdei, mezei vagy ipari mellékútra, azonmód egy Balkán-utazáson vehetünk részt. Tökig érő szemétkupacok rántanak vissza a rögvalóságba, hol is tart ma az élharc. Bunkócska polgártársaink szorgosan pakolják le illegális szemetüket minden függőlegesnél kisebb hajlásszögű terepre, alaposan átszabva a Pannon táj eredeti orcáját.

Szomorú, de igaz: Szombathely körül, fák között, fű alatt, árokpartokon, egy, a Holdról is jól kivehető szemétgyűrű húzódik. A sláger az építési törmelék, de van itt minden, ami kikerül a fogyasztói társadalom körforgásából, s mivel abból előbb-utóbb minden kikerül, a választék végtelen.

Na itt lépne képbe a szemétkomandó. Pár embert rá lehetne állítani a dologra, akiknek más dolguk nem lenne, éjjel-nappal csak hesszelni a határt, aki meg lerak, azt nyakon csípni és rohadtul megbüntetni, annyira, hogy a baromarcú legközelebb inkább megegye a kiszuperált centrifugáját, semmint egy hanyag mozdulattal a természet ölébe vesse.

Lehet persze fanyalogni, hogy nem olyan egyszerű dolog ez a fülelés. Persze hogy nem, csak akarni kell.

Ha például a parkolóőreink is részt vennének a kommandó-kiképzésben – ne adj isten beszállnának a buliba – garantált lenne a siker. Ők tudják, hogyan kell csapdába csalni az áldozatot, remekül ismerik a rejtőzködés-lecsapás fortélyait, kitartóak és könyörtelenek.

Aztán amint gyűlnének a tapasztalatok, annál sikeresebb és hatékonyabb lenne a kommandó. Mivel az illegális szemétlerakás nemzeti sport, derék kommandósaink más városokban is kapnának megrendeléseket, vagy eladnák az ötletet franchise-ban. Dőlne a pénz.

Aztán az egészet klasszul le lehetne dokumentálni a központban.
.