Egy rendbeli, előre kitervelten, nyereségvágyból, más aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés, és 1 rendbeli lőfegyverrel való visszaélés bűntettében találta bűnösnek a Csongrád Megyei Bíróság 2003. november 20-án Sz. Zoltán 36 éves balástyai vádlottat, ezért őt I. fokon, halmazati büntetésül, tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte a bíróság. Az ítélet ellen a vádlott felmentésért, illetve az ítélet enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, míg a védő felmentést kérve fellebbezett.
A nyolc osztályos végzettséggel rendelkező, alkalmi munkákból élő Sz. Zoltán gyakorta megfordult a balástyai presszóban, ahol későbbi áldozataival is megismerkedett.
Az első áldozata – a balástyai J. Róbertné - 1998. április 28-án a délelőtti órákban dolgozott először a balástyai presszóban, ezt megelőzően ott vendégként többször is szórakozott. Első munkanapján a déli órákban indult haza a presszóból, útközben találkozott Sz. Zoltánnal, aki ismeretlen indokkal rábeszélte arra, hogy menjen el vele a presszótól mintegy 5 kilométerre lévő tanyájához. Itt a vádlott a nőt bántalmazta, egy kemény tárggyal többször is a koponyájára ütött. A nő agya oly mértékben károsodott, hogy nem sokkal a bántalmazás után meghalt. Sz. Zoltán a holttestet a tanyától mintegy 40-50 méteres távolságban elásta. Az áldozta alsó testrészét a férfi lemeztelenítette, a nő farmernadrágját a holttest mellé külön helyezte el.
J. Sz. Bernadett sértett 1998 nyarán szintén a balástyai presszóban dolgozott, s itt volt alkalmazásban a nővére is, akit a vádlott személyesen ismert. Az év július 16-án este 10 óra körül J. Sz. Bernadett a presszóból indult el balástyai lakásra, s útközben találkozott a vádlottal, aki őt is tanyájára csalta. Ott áldozatát nyak és fejtájékon bántalmazta, ez a nő halálához vezetett. A második áldozatát a vádlott a tanya közelében ásott gödörben temette el, használati tárgyaival és ruháinak egy részével együtt. A nő tetemét lemeztelenített állapotban, fej nélkül találták meg.
K. Mónika sértett, jászkarajenői lakos Bakson élt halálát megelőzően, és rendszeresen prostitúciós tevékenységet folytatott az E5-ös út Balástya környéki szakaszán. 1998. augusztus 25-én este 10 óra körül a sértettet szállásadója, K. János autóval szállította ki az E5-ös útra, Balástya külterületére, a Szegedre vezető útszakaszhoz. Ezután - pontosan meg nem állapítható időpontban - ismeretlen személy arra kényszerítette a nőt, hogy az út mellől a Budapest-Szeged közötti vasúti sínpálya felé menjen el vele. Az úttól távolabb, pontosan meg nem állapítható helyen a tettes egy zsineggel megfojtotta, a tetemet a sínre fektette úgy, hogy fűvel és egyéb növényzettel letakarta. K. Mónika holttestén azon az éjjelen egy tehervonat haladt át először. A vádlott ezt a gyilkosságot is elismerte, de mivel a bíróság a lefolytatott eljárás során nem találta minden kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy K. Mónikát Sz. Zoltán ölte meg, ezt a cselekményt nem rótták a vádlott terhére.
K. Terézia áldozat P. Krisztinának, a vádlott élettársának volt gyermekkori barátja és a vádlottat is régóta ismerte. A sértett 2000 februárjában költözött el családjától és néhány hétig szívességből a vádlotték által is használt tanyán lakott. 2000 nyarán Sz. Zoltán a sértettet T. János tanyájához közeli gyümölcsösbe csalta, rábeszélve arra, hogy a tanyából tűzoltótömlőket lopjanak el azért, hogy azokat később értékesítsék és a vételárat egymás között elosszák. A vádlott a nőt a balástyai presszótól mintegy 3,2 kilométerre lévő szilváskertbe vitte, ahol egy zsineggel megfojtotta, majd a lemeztelenített holttestet a helyszínen eltemette. A helyszíneléskor a nő ruháit nem találták meg.
Abból a körülményből, hogy J. Róbertné, J. Sz. Bernadett és K. Terézia fiatal nők voltak, akiknek tetemét részben, vagy teljesen lemeztelenített állapotban temette el a vádlott, a Csongrád Megyei Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy Sz. Zoltánt a bűncselekmények elkövetésekor szexuális indíttatás motiválta.
Sz. Zoltán vádlott és áldozata Sz. Hajnalka egymással közelebbi kapcsolatban álltak, így a vádlottnak tudomása volt arról, hogy a nő használt mobiltelefonok értékesítésével foglalkozik, ezért a férfi annak érdekében, hogy nagyobb összegű készpénzt szerezzen, felajánlotta a nőnek, hogy olcsón sok mobiltelefont tud számára beszerezni, ha azok vételárát neki átadja. A férfinak nem állt szándékában az ígért mobiltelefonok megszerzése, erre nem is volt lehetősége. Ennek ellenére a vádlott bíztatására Sz. Hajnalka 2001. augusztus 21-én 305 ezer forintot vett ki számlájáról, majd Sz. Zoltánnal esti találkozót beszéltek meg. A vádlott tanyájához Sz. kerékpárral, míg a nő robogójával ment. A tanyánál Sz. a sértettől 300 ezer forintot elvett, majd a nőt egy zsinórral megfojtotta, és a holttestet a tanyától mintegy százméternyire elásta. A sértett robogóját, valamint egyéb értéktárgyait a mintegy egy kilométernyire lévő víztározó gödörbe dobta.
Sz. Zoltán tanyájában egy darab, 6,35 mm-es kaliberű Browning pisztolyt rejtett el, ami lőfegyvernek minősül. Lőfegyver tartására a vádlott engedéllyel nem rendelkezett.
Sz. Zoltán vádlott az I. fokú tárgyaláson élt a vallomás megtagadási jogával. Írásban előterjesztett nyilatkozatában korábbi, nyomozati eljárás során tett beismerő vallomásait visszavonta, arra hivatkozással, hogy az őt kihallgató rendőrök kényszerítették annak megtételére. Az ügyben jogerős ítélet várható.