Dutyidili

2004.11.08. 18:59

A jobboldal először üdvözli a döntést, aztán rájön, hogy mégis inkább népszavazna, mert ez most olyan divatos. A szocialisták véleménye hasonlóképpen figyelemreméltó: szerintük egyenesen kiváló lehetőségeket rejt egy börtön. No, itt álljunk meg egy kicsit, töke van a menyasszonynak, mondaná a nagypapám.

„Szobrot állíttatnának az önkormányzatnak, ha tényleg sikerülne elérni, hogy végre kiköltöztessék a belvárosban lévő börtönt” – nyilatkozta néhány hete a HVG-nek Ipkovich György szombathelyi polgármester, kommentálva azt a kormánydöntést, mely szerint Szombathely határában egy fájintos, 700 fős új börtön létesül a megboldogult laktanya területén.

Gyorsan jegyezzük meg, a becsvágyó polgármester korábban mintha nem erőltette volna ezt a szobordolgot. A HVG ugyanis azt is hozzátette, hogy Hankó Faragó Miklós államtitkár hetekig győzködte a városvezetést, amíg sikerült kicsikarnia annak támogatását, és emlékezetünk szerint a baloldal ígéretekben amúgy nem fukar választási programjából is hiányzott anno a magándutyival való kecsegtetés.

Szóval nem biztos, hogy mindezek után szerencsés a győzelmi fanfánokat fújni. Bár nem vitás, PR-tantárgyból biztos azt tanítják a politikusképző iskolában, hogy ha már beütött a krach, igyekezzünk annak pozitív oldalára felhívni a figyelmet, azért egy batárnagy börtön városba költöztetése kapcsán nem biztos, hogy a lakosság a seggét veri a földhöz örömében, és jó oka van az óvatosságra.

Az ugyan öröm, hogy a Romkert mellől eltűnik a sitt, de azért ez nem akkora probléma, ahogy most azt lázasan igyekeznek beállítani. A Romkert e nélkül is le van gatyásodva, lassan jobb rejtegetni, mint mutogatni, szépen harmonizál a börtönnel, ironizálhatnánk, ha lenne kedvünk hozzá. Ha megkérdeznének száz derék szombathelyit, írja le a várossal kapcsolatos tíz legnagyobb gondját, kétséges, hogy akár egynél is megjelenne a belvárosi börtön. De jó, rábólintunk, tényleg gázosak az Ady téri free-style beszélők, járjon a pont.

Közel sem ilyen egyértelmű a létesítménynek a városra gyakorolt, a propagandaanyagban gondosan hangsúlyozott gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő hatása. A börtönről sok mindent tudunk ugyan, hány tévét és hány tusolórózsát kapnak a sittesek perfő, és milyen jajdeszakmai továbbképzések lesznek itt, csak azt nem, pontosan hogyan is fog működni. Ha az épület számára a cementet, festéket, nyílászárókat, zuhanyzótálcákat, televíziókat, számítógépeket, kerítésdrótot és szappantartókat a városban veszik meg, csakúgy mint a 700 fő számára szükséges napi betevőt, kenyeret, tejet, kaviárt és szexmagazinokat, akkor könnyen lehet, hogy néhány tűzközeli helyi cég valóban kaszál a bulin, az más kérdés, hogy mindez hogyan terül szét a városban. Ha a beszerzés java központi csatornákon keresztül történik – ami egy várostól elzárt intézmény esetén könnyel elképzelhető, még magánműködtetők esetén is –, akkor ez az indok kiherélve, tökmindegy hány tizeddel löki meg a helyi GDP-t papíron.

Ami a pluszmunkahelyeket említését illeti, alapból keserű a szájíz. Nem egy álomkarrier egy börtönben elhelyezkedni, függetlenül attól, hogy smasszer vagy takarító lesz ott valaki, mert nem valószínű, hogy nagy számmal keresnének kockázati tőkeelemzőket. Azt talán a városvezetők is elismerik, hogy a börtönbeli állások nem százszázalékosan elégítik ki a korábban oly lelkesen beígért magasan kvalifikált munka szombathelyi megjelenését. Éppenséggel pont az ellenkező irányban történik az elmozdulás, ha eddig nem tűnt volna fel senkinek.

És itt el is érkeztünk a történet legfájóbb pontjához. Az egész börtönösdiben nem az a szomorúbb, hogy lesz egy új börtön Szombathelyen. Ha orkánszerűen áramlana ide a működőtőke, ha a cégvezetők szkanderoznának az ipari parkos helyekért, ha a halálutak helyett suhanó gyorsforgalmikon lehetne elérni a szomszéd városokat, ha lázasan épülne és szépülne a bel- és külváros, jakuzziként pezsdülne a kulturális élet, mondhatnánk, egye fene, jöjjön a börtön, elfér, majd belesimul a városba, valahol ennek is lennie kell.

Viszont így, hogy az egy nyomorult – és erősen vitatható időzítésű - sportcsarnokon kívül jóformán sehol semmi, még kreatív koncepció és épkézláb elképzelés sem, no így elkeserítő azt hallani, hogy a város domináns beruházása egy magánbörtön, amely értékében mellesleg háromszor meghaladja az említett sportcsarnokot.

Kedves illetékesek. Ha már megakadályozni nem tudták vagy nem akarták az egészet, legalább ne tessenek vele dicsekedni, hogy milyen überfrankó egy történelmi, jobb sorsra hivatott város számára egy fegyintézet.

Ez a sovány örömű és kétes gazdasági hozamú beruházás nemhogy eltereli a figyelmet az egyéb létesítmények égető hiányáról, hanem éppen ellenkezőleg, kihangsúlyozza a kontrasztot a valóság és az ideák világa között.

Hogy kövérebb legyen a lúd, erre az egész szerencsétlen helyzetre rátesz egy lapáttal a helyi jobboldal, amely láthatóan abban utazik, hogy előnyt kovácsoljon a szorult helyzetből. Bizony, övön aluli dolog a népszavazással való fenyegetés, nyilvánvaló, hogy nincs épeszű ember - az Ady tér környékén lakókon kívül -, aki jó szándékkal mondana igent egy hatalmas börtönépületre a város szélén, főleg úgy, hogy fingja sincs az egésznek a hátteréről.

Felelőtlen és önző dolog ez így, hasonlóképpen a december 5-i nagy országos bohóckodáshoz, de erről majd legközelebb.

A dolog pikantériája egyébként az, hogy a Fidesz első reakciójaként a börtönberuházást az ellenzék sikereként értékelte, mert az nem a mostani polgármester Ipkovich György által elképzelt területen, az elkerülő út mellett, hanem egy alkalmasabb helyszínen valósul meg. Utána hirtelen ötlettől vezérelve eszükbe jutott, hogy mégsem alkalmas a helyszín, meg úgy szar az egész, ahogy van. Évek óta tudták, hogy mi készül, most hogy eldőlt, inkább népszavazzunk, mert annak szezonja van.

Átgondolt, következetes, konstruktív hozzáállás.



Korábban:

Magánbörtönné alakul a szombathelyi laktanya

Fidesz: Szombathely ne legyen Győrnek a gyarmata!
.