Nem túlzás: Szombathely, Vas megye és az egész régió jövője a közlekedésen áll vagy bukik. A helyzet komolyságát mutatja, hogy pénteken egymással rivalizáló országok, régiók és települések jutottak közös nevezőre a tekintetben, hogy meg kell győzni az EU-t egy új Borostyánkő út fontosságáról
Példaérték, egyedülállóság
Ötven polgármester és közlekedési szakember írta alá pénteken azt a közös nyilatkozatot, mely a Szlovákiából induló, a Nyugat-Dunántúlon áthaladó és Szlovénián át az Adriáig futó észak-déli közlekedési folyosó megvalósítását célozza meg. A példaértékű eseményre az „ A harmadik évezred Borostyánkő útja vámhatárok nélkül” a címet viselő nemzetközi konferencián került sor Szombathelyen.
E hogy miért is példaértékű és egyedülálló egy szokványos konferencia? Talán mindenek előtt azért, mert három – egy kicsit talán egymással rivalizáló-- friss EU-s országot hozott össze, talán mert egymás mellé ültette az amúgy nem túl jó viszonynak örvendő két zalai város, Nagykanizsa és Zalaegerszeg képviselőjét, és talán azért, mert kis hazánkban először történik valami úgy, ahogyan azt az EU elvárja tőlünk: alul elhatározzák és megszervezik, felül rábólintanak, az unió pedig csak eztán finanszíroz. (Ezt hívják egyébként a szubszidiaritás elvének, azaz: ott történnek a döntések, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre.)
Miről is van szó?
Az már köztudott, hogy a közúti fejlesztésekre szánt pénzeket 2007-ig leosztották, így lobbizni az utána következő 7 éves uniós költségvetés forrásaira érdemes. Pénzt azonban rajtunk kívül még vagy húsz tagország remél, így nem mindegy, mivel és hogyan indokoljuk: a mi projektünk a legérdemesebb a támogatásra.
A Zsolna-Pozsony-Csorna -Szombathely-Maribor- Ljubljana-Koper útvonal azért olyan fontos a térség számára, mert a rendkívül dinamikusan fejlődő szlovák gépipar ( hamarosan vagy három-négy autógyár települ le itt -helyettünk…) termékeit csak az egykori Borostyánkő út útvonalán lehet eljuttatni az Adráig, azaz a Koperi kikötőig, ahonnan aztán a szélrózsa minden irányába vihetik a hajók az eladandókat. Az út természetesen áthalad Nyugat-Magyarországon, Szombathelyen, remélhetőleg munkahelyet teremtve, fellendítve a helyi kereskedelmet, ipart stb.
Hogy milyenek most a megye útjai, azt nem kell különösebben ecsetelni, elég végigmenni mondjuk a Csornától délre haladó M86-os úton vagy a Szombathelyről Nagykanizsára vezető M9-esen. Nos, éppen ez az a két út, melyért évek óta lobbiznak a szakemberek, hogy gyorsforgalmi utak lehessenek, de a hazai fejlesztési tervben csak 2020-ra lenne rá pénz. Marad tehát az EU, és az összefogás. A 86-os halálúton naponta 14 ezer jármű halad át, innentől nem nehéz elképzelni, mivé válna ez az út 2020-ra, főleg ha rázúdul az fent említett szlovák-szlovén forgalom.
Arccal a vasút felé
Nemrég boldogan vettük át a villamosított Hegyeshalom-Budapest, Szombathely –Celldömölk és Zalalövő-Ukk-Boba szakaszt, rövidült is a menetidő, ha a komfortosság még mindig a 60-as éveket idézi is.
A tervek szerint folytatódna a villamosítás a Szombathely-Szentgotthárd vonalon Graz, a Szombathely-Sopron vonalon pedig Bécs irányába. Hamarosan elkezdődhetnek a munkálatok a Csorna Porpác- Hegyeshalom és a Szombathely –Nagykanizsa szakaszon is.
Bár a MÁV elképzelései között nem szerepel a Zalaegerszeg-Rédics-Lendva vonal visszaállítása, a környező települések szívesen látnák újra a vasutat a zalai vidéken, és ezért lobbiznak is. Az viszont már biztos, hogy zöld utat kapott a Bajánsenye-Zalaegerszeg- Ukk-Boba és a Győr-Pápa- Celldömölk vonal fejlesztése.
Hogyan csapódik le mindez a gyakorlatban?
Kérdezhetnénk persze, hogy ugyan mit fogunk mi érzékelni ezekből a nagyberuházásokból. Nehéz megmondani. Mert ha egy újabb cég telepedik le mondjuk a szombathelyi ipari parkban, az csak egy rövid hír. Az viszont már nem, ha kiderül, hogy több száz embernek adhat munkát. És csak kevesen gondolnak majd néhány év múlva arra, hogy éppenséggel a jó közlekedési lehetőségek miatt választotta a cég menedzsmentje ezt a helyet magának. Márpedig ez a faktor általában döntő, nem véletlen, hogy ha Magyarország térképére pillantunk, azt látjuk, hogy a tőke szinte kizárólag a jó közlekedési infrastruktúrával rendelkező területeket preferálja.
Szóval, az hogy most a konferencia közös nyilatkozatát végül 15 érintett település polgármestere írta alá, és még 35-en csatlakoztak támogatólag a közúti, illetve vasúti fejlesztési elképzelésekhez, talán csak egy hír. De néhány év múlva reméljük, érdemes lesz felemlegetni - mondjuk az új munkahelyünkről kijőve és háromnegyed óra alatt Nagykanizsára vagy Győrbe érve -, hogy mindez azért van, mert 2004 novemberében összehozták Szombathelyen a nagyrégió szakembereit és polgármestereit.