Heti hetes: Ne szólj szám!

2003.10.09. 23:05

Még szeretem a Heti hetest. Még ma is egyike kedvenc műsoraimnak. De ahogyan telnek a hetek, egyre lejjebb görbül a szám, miközben a tévét nézve kedvenc fotelomban szombat esti pohár boromat kortyolgatom.


Heti hetes: Ne szólj szám!

Ismerős a képlet. A szereplők rutinos előadók, olyanok, akik a képernyőn gyakorlatilag bármit csinálhatnak, mondhatnak, annak tartalma, színvonala- különösen manapság - felette van az átlagnak.

Csakhogy én azt gondolom, a műsor szereplőit nem ehhez az átlaghoz kellene mérnünk, hanem önmagukhoz. És így mindjárt más a képlet.

Az előző kormány alatt, be kell vallanom, bizony kitűnő szórakozás volt nézni a Heti hetest. Többek között – és leginkább - az éppen aktuális hatalom visszásságait figurázták ki, tényleg szórakoztató módon, egy ország nézte és röhögte ki magát jóízűen azokon az élcelődéseken.

Igen ám, de eltelt másfél év a kormányváltás óta, és bizony azt látjuk, hogy az új kormány sem jobb a réginél, a vezető politikusok ma is könnyű céltáblák, lenne hát bőségesen miből viccet gyártani.

De valahogy ez a kurzus közelebb áll a szereplők szívéhez, és ezt ők olyan nagyon nem is tagadják. Még Verebes próbálkozik néha ellensúlyozni a dolgokat, de eléggé visszafogott módon, a többiek még ennyire sem vetemednek. Érdekes mód, mindjárt viszatér a humorérzékük, ha az ellenzék a célpont. De akkor meg tét nincs, ugye.

Jómagam azt gondolom, egy újságírónak, egy humoristának alapból ellenzékinek kell lennie mindenkor. Ha nem teszi szóvá, nem kritizálja az égbekiáltó bakikat, nehezen megszerzett hitelességét veszti el hihetetlen gyorsan. Szerencsére látunk magunk előtt pozitív példákat is, de ez sajnos nem a Heti hetes. Pedig pont ettől a műsortól várna el leginkább ilyesmit az ember.

Ehelyett egyre több az alpári humor, rendszeresen visszatérő témák Bajor Imre ivászatai, Farkasházy Tivadar raccsolása, és egymás cukkolása. Újabban Jáksó László bakijai is egyre gyakrabban jönnek elő, bejöttek ezek a poénok szép emlékű elődjénél is.

Gálvölgyi János legutóbbi szereplései alapján akár „Szeretem a kormányt” feliratú ingben is pompázhatna, persze, aki bulvármagazin-olvasó, tudhatja, hogy ő - és többen csapatból - a miniszterelnök személyes ismeretségi körébe tartoznak.

Akkor viszont nem kellene egyáltalán politikai hírekkel foglalkozni, mert ez egyre gázosabb így. Még odaülök szombatonként, de már előfordult, hogy a szereplők saját könyvajánlói és a reklám után nem érdekelt tovább a műsor.

A bor viszont még mindig finom.
.