Göncz Kinga Szombathelyen: 100 lépés, 100 panasz

100 lépéses roadshow

Nem mintha különösebb elvonási tünetünk lenne, de jó féléve nem volt már érdemleges politikai fórum Szombathelyen. A baloldali és a jobboldali vezér még a népszavazás előtti felfokozott légkörben látogatott el hozzánk, azóta gyakorlatilag semmi.

Persze arról lehetne vitatkozni, mennyire számít érdemlegesnek a 100 lépés nevű kormányizéhez rendelt politikusi országjárás, amelynek keretében Gyurcsány Ferenc szétküldi a kormánytagokat az ország különböző zugaiba, hogy azok ott a nép rendelkezésére álljanak, magyarázzanak, véleményeket hallgassanak meg, kérdésekre feleljenek, és minden ilyesmi. Hogy ez így mennyire hatékony, az legyen a kormány gondja-búja, az ellenzék mindenesetre azt fájlalja, hogy mindez közpénzből történik, ami mellékesen szintén gyászos PR-fogás három évvel az Millenniumi Országjáró és az Országimázs Központ után.

A 100 lépés roadshow-ban Szombathelynek Göncz Kinga miniszterasszony jutott osztályrészül, aki kevésbé számít húzónévnek, mint mondjuk a Red Hot Chilli Peppers, ám később kiderült, még mindig jobban jártuk, mintha mondjuk a tekintélyes Batiz Andrást kapjuk telibe, aki szintén járja az országot 100 lépés ügyében.

Göncz Kinga a kötelezőt hozta

A meghirdetett szerda esti időpontban nem szedik szét a HEMO-t a vendégek. A bejárat mellett elhelyezett asztalon egymás mellett a 100 lépés reklámanyaga és a Kriston Andrea-féle intimtornára invitáló szórólap. Ki ebből visz, ki abból.

A miniszter fél órát késik egy baleset miatt, de a közönség - amelynek létszáma úgy száz körül állapodhat meg – békésen várakozik.

Göncz Kinga nem lacafacázik, egy félórás egyvelegben lenyomja a kötelező penzumot a 100 lépés programról, annak is a hosszúnevű Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumra eső pontjairól.

A miniszter talán a késését szeretné behozni, mindenesetre masszaként zúdul a hallgatókra az információ. Terítékre kerül a foglalkoztatottság, a fekete munka kifehérítése, a nyugdíj és a GYES-rendszer korrekciója, bölcsődei rendszer visszaállítása, a szakképzési rendszer átalakítása, a változó családtámogatás, az egészségügy, a betegellátás, a panelházak felújítása, a távfűtési díjak megregulázása és sok minden más.

Aki rendszeresen olvas valami komolyabb gazdasági vagy országos napilapot, sok újdonsággal nem szembesül, az viszont kétségtelenül pozitív, hogy a miniszter szigorúan megmarad a szakma talaján, politikát még véletlenül sem kever bele, még annyira sem, hogy ezt vagy azt a rossz törvényt a csúnya előző kabinet hozta. Így viszont – hogy finomak legyünk - nem rágjuk le a körmünket izgalmunkban.

100 lépés helyett 100 panasz

Amilyen száraz a miniszteri expozé, olyan érzelmekkel telített a második felvonásként kibontakozó lakossági fórum.

A harmadik felszólaló után már tiszta a képlet: a jelenlevők aktívabb része nem annyira a 100 lépés miatt van itt, hanem a Göncz Kinga kormánybeosztása miatt. Így az egymás után sorjázó kérdések és vélemények sem a fent említett programot, hanem egyéni gondokat-bajokat és a miniszter területéhez kapcsolódó általános társadalmi nyavalyákat feszegetik, nagyon különböző szinten, ahogy az már csak az ilyen lakossági fórumokon lenni szokott.

A két unokáját egyedül nevelő kisnyugdíjas pár azt panaszolja, 10 ezer forinttal kevesebbet kap majd az új rendszerben, egy nagyapa szerint a négygyermekes leánya és veje szintén megrövidülnek pár ezer forinttal. Aztán itt vannak, kérdeznek és szemrehánynak a kétségbeesett ötvenes munkanélküli hölgyek, a távmunka után érdeklődők, a betegek és a fogyasztóvédelem szerepét firtatók. Szóba kerül, hogy a mozgássérültek számára teljesen használhatatlan a nagy csinnadrattával átadott szombathelyi vasútállomás, hogy az „egészségügy a padló alatt van” (taps), egészen odáig, hogy a mai fiatalok kevés a tornaórája az iskolában, ezért bűnöznek (türelmetlen moraj).

Göncz Kinga figyelmesen hallgat mindenkit, konkrétumokat keveset mond, mit is mondana persze, olykor próbálja a figyelmet visszaterelni az eredeti témához, 100 lépéshez, hogy az majd segít, ezen is meg azon is.

A jelenlevők hiszik is meg nem is, az biztos, hogy szeretnék. A pártállás tapintható, láthatóan nem ellenségesek a miniszterrel, sőt, olykor bátorító és dicsérő szavakat is mondanak neki, ami szemmel láthatóan jól esik az utóbbinak.

A bejáratnál jussolok egy A4-es formátumú 16 oldalas apróbetűs kiadványt a 100 lépés eddig megtett lépéseiről. Érdekes lenne tudni, hányan olvasták végig.

Korábban:
Orbán Viktor Szombathelyen: Ne hallgass a Krampuszra!
Gyurcsány Ferenc-live Szombathelyen