Különös sajtóterméket dobott piacra a tavaly újjáélesztett Reform magazin: A Gyurcsány-különszám száz oldalon keresztül cseszteti a kormányfőt. A cél tiszta és respektálható, hogy aztán politikai vagy piaci szándékok dominálnak-e a háttérben, azt csak találgatni lehet, ám nem biztos, hogy érdemes. Inkább dőljünk hátra és élvezzük az ilyeneket hogy „a római pápának is beszólt a pogány” vagy hogy „a testnevelés mára kicsit gyanús tevékenység lett”.
Az akció sikerét nem tudjuk, hogy nem lehetett totál kudarc, az abból sejthető, hogy múlt hétvégén az újságosok standjaira került az újabb Gyurcsány-különszám, 396 forintért, száz kerek oldalon. Ezúttal nem csak plakátokon nyomult az újság, hanem szórólapokon is, amelyből még az én postaládámba is jutott. Mondani is felesleges: ellenállhatatlan volt a kísértés.
A címlapon Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök fordítva ül egy lószobron, fején babérkoszorú, szigorú arccal kissé balra néz, kinyújtott kezével kissé jobbra mutat. „Előre” – kommentál a címlap, ha valaki nem értené a kompozíciót, majd talányosan felteszi a kérdés: „Ki hisz még neki?” Amire aztán nem kapunk világos választ az újságban.
A címlap és az egész különszám elvileg ugyanis azt üzeni, hogy senki, közben meg hát azért tudjuk, hogy elég sokan, ráadásul a 64. oldalon található elemzés maga mondja, hogy mind Orbán Viktort, mind Gyurcsány Ferencet a lakosság körülbelül egyharmada tartja alkalmasnak a miniszterelnöki szerepre. Na jó, ne hasogassuk a szőrt! Minden műalkotás csak a maga egészében fejti ki a teljes hatását, a Reform meg főleg.
A cél ugyanis itt meglehetősen kerek egész: a lehető legtöbb oldalról lehúzni a keresztvizet a regnáló magyar miniszterelnökről. Ami derék gondolat egy újságtól, végül is marha unalmas állandóan kiegyensúlyozottnak lenni, s ahogy Fülig Jimmy szerint sem lehet minden pofon mellé egy rendőrt állítani, úgy nem lehet minden vélemény – nyilatkozat, koncertkritika, halálozási hír stb. - mellé ellenvéleményt tenni.
A Reform nem is kísérletezik ilyesmivel, szigorúan vigyáz rá, hogy a száz oldalon egyetlen pozitív dolog se derüljön ki Gyurcsány Ferencről. Megtudjuk például, hogy pofátlanul gazdag, vagyonát gátlástalansága és kapcsolatai lévén szerezte, hogy gimnazistaként néptáncfigurákat lejtett Black Sabbath zenéjére, hogy hülye dumája miatt menekültek előle a csajok, és csak azért barátkozott egy ügyvéd gyermekével, hogy ezáltal szalonképesé váljon Pápán.
Az újságnak olyan hiteles embereket sikerül megszólaltatnia Gyurcsány-ügyben, mint Thürmer Gyula - aki megosztja velünk értékes gondolatait a liberalizmusról és a szociáldemokráciáról, valamint óva int a miniszterelnök újraválasztástól – vagy Csintalan Sándor, aki már akkor a Köztársaság téren „gályázott”, amikor „a gyurcsányok messze távol tartották magukat” onnan.
Kerényi Imre írásában ezredszerre is bátran Orbán Viktor védelmére kel, miközben a „választási eredménynek megfelelő médiaegyensúly” mellett tör lándzsát. Kár, hogy nem részletezi a mikéntet, mert onnantól kezdve lenne érdekes a sztori.
Az autószekcióban ravasz módon a Suzuki Altót, a nép autóját teszik a miniszterelnök autója, az Audi A8L mellé, a horoszkópból pedig megtudhatjuk, „Gyurcsány jövőre úgy érezheti, az egész világ ellene fordult.”
Persze van még kultúra, oktatás, életmód, vélemény, utazás, rejtvény és minden. Végül is kreatív, még akkor is, ha egy idő után iszonyúan unalmas az egész, elvégre Gyurcsány nem egy izgalmas figura, hogy finoman szóljunk, s erről mindjárt az jut eszünkbe, hogy kiknek is készült az egész. Meg hogy miből? Reklám ugyanis alig van benne, amiből messzemenő következtetéseket lehetne levonni finanszírozási háttérre vonatkozólag, de ne tegyük, mert az is lehet, csak egy hideg fejjel kiszámított, profi üzleti húzásról van szó, ami később kamatozni fog: Valóban van egy réteg, akiknek ez kell, akik ezért rendszeresen fizetni is hajlandók, fix és jól bekalibrálható célközönség, akikre lehet üzletet bazírozni, akár hosszú távon is.
Meglepő információ amúgy nulla az újságban, de azt nem lehet mondani, hogy minden cikk érdektelen lenne. A régi KISZ-es kapcsolati tőkéről szóló írások például majdnem elgondolkodtatóak, olvasható Giró-Szász András politikai elemzése, és vállalható a Csernus-interjú is.
Mindazonáltal legérdekesebbek a képaláírások, ahol Gyurcsány például ilyeneket mond lehajolva egy bánatos kisgyereknek: „Ne sírj kisfiam, stabil és nagy a jólét!”. Vagy a bordásfalon csüngő gyerekek alatti megállapítás, mely szerint „ A testnevelés mára kicsit gyanús tevékenység lett.”.
Kapcsolódó írások:
A nemzettel konzultált Orbán Viktor
Gyurcsány Ferenc-live Szombathelyen
Bulvárferi
További cikkek
Vélemény
Szerkesztőségi körkérdés: Szerintetek melyek a legjobb magyar filmek?
Vélemény